Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1983 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-30 / 13. szám
KÖZMŰVELŐDÉS FALUN Tázlár nincs a világ végén... Mit és mennyit, milyen fokon művelődhet egy kisközségben vagy annak tanyavilágában élő ember? Talál-e lehetőséget, alkalmat arra a család, a szűkebb közösség, hogy valóban hasznosan töltse el az amúgy is kevés szabad idejét? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztattak, amíg Tázlárra utaztam, s még elképzelésem sem volt arról, hogy ez az alig 2200 lakosú község mit nyújthat lakóinak. Nem csoda, ha a meglepetés erejével hatottak rám a vezetők — a pártszervezet titkára, tanácselnök, az általános művelődési központ igazgatója — szavai. — Közművelődés, kultúra nem lehet meg ,anyagi alapok nélkül — kezdte Dúl Sándor, a pártalapszervezet fiatal titkára. — Az itt lakók zöme a mezőgazdaságból él. A Béke Szakszövetkezetnek hétszáznegyvennyolc tagja van, ebből kétszázötven nyugdíjas. A halasi háziipari szövetkezet üzemében huszonnégy állandó és huszonhat bedolgozó, főleg nő talált munkát. A földgázbányászatban öt venen, a szakszövetkezet készítő üzemében cipőfelső résznegyvenöten dolgoznak. A meghatározó mégis a mezőgazdaság, illetve a háztáji és a kisegítő gazdaság. — Ez annál is inkább így van, — szólt közbe Trsztyinszki Pál tanácselnök —, mert a szakszövetkezet százkét hektáron közös szőlőt, a tagok kilencven hektár tagi nagyüzemi és hatvan hektár hézagpótlást telepítettek. A jövedelmek változók, de nem rosszak, mert mintegy háromszáz személygépkocsi, s háromszázhuszonkét televízió van a község nyolcszáz házában. — Visszatérve a kultúrára, arra, mit nyújthat ez a falu a lakóinak — vette ismét át a szót a párttitkár — egyszóval jellemezve azt mondhatom: sokat. Nézzük részletesen. A művelődési házat 1961-ben avattuk, ami 1 millió 150 ezer forintba került. Ebből a társadalmi munka negyedmillió volt. Igaz, a korábbi évektől eltérően nincs színházi tájelőadás, de százkilenc színházbérletünk van a kecskeméti Katona József Színházba. A művelődési házban rendezzük a mozielőadásokat is, hetenként egyszer, vasárnap, de kora délután mindig van mesemozi is. A különböző közgyűlések is itt kapnak helyet, akárcsak a teremsportok. — Rendszeresek a kiállítások is — folytatta a gondolatsort Horváth János, az általános művelődési központ igazgatója. — Fafaragók, szobrászok, díszítőművészek mutatták be munkájukat, de kiállították a vadászok is trófeáikat, a kézimunkaszakkör tagjai pedig hímzéseiket. A foglalkoztatókban kaptak helyet a különböző szakkörök: a gyermekfurulya-, citeraszakkör, amely országos elismerő oklevelet kapott, a felnőtt citerazenekar, amely minősítést szerzett, a bábszakkör, a nő-, a gyermek-, az ifjúsági és a férfiklub, a sakk-kör és az asztalitenisz-csoport. Szándékosan hagytam utoljára a negyventagú gyermekszínjátszó csoportot. A napokban volt az ősbemutatója a tévéből is ismert Kristályvirág című mesejátéknak, amely nemcsak a községben, de a környező falvakban is nagy sikert aratott. Könyvtárunk hat és félezer kötetes ... — Ha már erről beszélgetünk — vette át a beszélgetés fonalát a tanácselnök —, megemlítem: a Felsőtelepen a napokban adtuk át a százötven személyes közművelődési centrumot, amelyet egy volt tanyai iskolából alakítottunk át százezer forintos költséggel, húszezer forintos társadalmi munkával. A színpad már elkészült, s most egy fiókkönyvtárat is létrehozunk. — Sajnos, ezekkel a lehetőségekkel kevesen élnek — mondta kissé morózusan a párttitkár —, mert március elejétől október végéig alig van szabad idő. A háztáji, a kisegítő gazdaság munkaerőt kíván, ez az alapja a megélhetésnek. Ebben az időben csak a fiatalok keresik a szórakozást, de azok is csak a hétvégén. A külterületiek — hétszáznyolcvanhárman élnek a tanyákon —, be sem jönnek, igaz, a százötven villamosított tanyában ott a televízió. Ez évben újabb húsz tanyát villamosítunk. — A faluban nincs kocsma — nevetett a tanácselnök —, egy bisztrónk van, amely betölti a kocsma, az étterem, a presszó feladatát. Sajátos szerepénél fogva itt is vannak rendezvények, divatbemutatók, nótaestek. Sokkal nagyobb az örömünk, hogy sikerült megvalósítani régi álmunkat, a tornatermet. Évekig gyűjtöttünk rá, megyei támogatással, félmilliós társadalmi munkával ma már betölti hivatását, a fiatalok egészségesebbé nevelését, a sportolási igényeket. — Ami a közművelődés módszereit illeti — Válaszolt egy kérdésre Horváth János — nem vagyunk elégedettek, de szégyellnivalónk sincs. A múlt évben a harmincnégy ismeretterjesztő előadás helyett harminchatot rendeztünk, amelyet több mint ezernyolcszázan hallgattak meg. Mi már 1971-ben illegálisan kialakítottuk, éppen a helyi adottságoknak megfelelően, az általános művelődési központot. Azóta egy kézben van az óvoda, az iskola, a művelődési ház, a könyvtár, s most már a tornaterem irányítása, anyagi ellátása. Ezzel a módszerrel tíz évvel előztük meg a két évvel ezelőtti rendeletet, de mégsem ez volt a döntő, hanem, hogy megélénkült a népművelési, a közművelődési tevékenység, aktívabbakká váltak a pedagógusok. Igaz, a ehhez kellett a jó együttműködés pártszervezettel, a tanáccsal, de hozzáteszem, kellett ehhez lokálpatriotizmus is ... Tázlár tényleg nincs a világ végén! Kisközség két nagyközség: Soltvadkert és Kiskunmajsa, és egy város, Kiskunhalas vonzáskörzetében. Mégis, ez a falu megőrizte egyéni arculatát, népességmegtartó erejét, s a művelődésben, a kultúráiban, a szabad idő hasznos eltöltésében nyújt annyit és olyat, amit az itt lakók joggal elvárhatnak. Gémes Gábor • Dúl Sándor S* * «Sn • Trsztyinszki Pál 9 Horváth János Átjátszott esztendő Nagy a sikerre a kecskeméti Szóraikaténusz Játékháznak és Játékmúzeumnak. Tavaly a leglátogatottabb nyári hónapokban a 12 ezret is átérte az érdeklődők száma. A tenusz Szórcukapedagógusai 416 foglalkozást tartottak. Jöttek Budapestről éppen úgy, mint Szolnokról vagy Szegedről — több mint 10 ezer gyermek tanult új játékot, vett részt alkotóan a közös munkában. • A századeleji, konyha, teljesen felszerelt miniatűr Új játékot tanulnak az óvodások. (Pásztor Zoltán felvételei) A Hungaroton sikere A francia nemzeti hanglemezakadémia Arany Orfeusz díjával tüntették ki A kékszakállú herceg vára című opera digitális felvételét, amelyet a Bartók-centenárium alkalmából készített Hungaroton. A felvétel elnyerte a Párizsban az audiovizuális művészetek európai nagydíját is. 1983. március 30. • PETŐFI NÉPE • Évtizedeken keresztül az iskolát anyagilag és felügyeletileg is ellátó testület volt jogosult megválasztani a tanítót, meghatározni a végzett munkáért járó díjat. Az elmúlt század második felében és századunk elején is, ezt a felelősséggel járó kötelességet egyrészt az egyházi , másrészt a politikai községi-városi képviselőtestület által megválasztott iskolaszék látta el. Az iskolaszék a pályázók közül kiválasztotta azt a jelentkezőt, akit a feladat ellátására a legalkalmasabbnak tartott, s a testületi döntésit az egyházmegyei főhatóságnak küldte meg jóváhagyásra. A tanító választása az esetek többségében egy alapos, mérlegelő elemzést jelentett az illetékes testület előtt, így például 1882 szeptember 24-én tartott kiskunmajsai római katolikus iskolaszék a meghirdetett egy tanítónői állásra 15 pályázó közül választotta meg az arra legalkalmasabbat. A pályázók száma és a betöltésére váró álláshelyek közötti nagy különbségre az szolgál magyarázatul, hogy a századfordulót megelőző évtizedekben a tanítói pálya döntően férfi foglalkozásit jelentett. A nagyobb településeken az egységes leányosztályokat vagy szerzetes tanerők, vagy férfiak tanították. Az iskolai szék esetenként a' meghirdetett állások ' betöltése kapcsán nehéz helyzetbe került. Igen gyakori volt a községeket körülvevő tanyai iskolák tanítóhiánya. Az sem volt ritka, hogy egy-egy távoleső, rossz viszonyok között dolgozó tanyai iskolából a tanító megszökött. Erről egyébként egy 1886. február szól 18- án keltezett iskolaszéki jegyzőkönyv is. E szerint Szánkról egy év alatt három tanító távozott, illetve szökött meg. Ekkor, a szanki iskolaszék alkalmas egyén hiányában ideiglenesen az ottani iparost, Puskás Lajost, ki írni,olvasni és számolni igen jól tud, mint vallásos ember „a hittan tanítását is végezheti” bízta meg a tanulók oktatásával. Ez a szükségmegoldás „valamivel többet nyújtott”, mint az 1877 78-as tanév Kömpöcön, ahol is ,a tanító megszökött, áprilisban az iskola megszűnt.” □ □ □ Az iskolaszék igyekezett az újonnan létesített iskolákhoz a tanítót, vagy tanítókat kinevezni. Ez skát okból is mielőbb indokolt volt. Egyrészt az újonnan létesített iskola jellege — egyházi, vagy világi — nem volt senkinek sem közömbös, legkevésbé a hagyományosan iskolákat fenntartó és irányító katolikus egyháznak. Másrészt meg kellett óvni különösen a tanyai lakosokat és gyermekeiket az időnként megszaporodó zugtanítóktól. Még egy 1910-ben íródott jelentés arról számol be, hogy további isiskolát kell létesíteni és tanítót kell választani Kömpöcön, mert a „szülők zugiskolákat” tartanak fenn. Az iskola- és tanítóhiányt egy korabeli statisztikai adat is visszatükrözi. Majsa község képviselőtestülete 1910. május 11-én tartott rendes közgyűlésen számolt be arról, hogy az 1909 10. tanévben a községben és a hozzátartozó tanyavilágban 1128 mindennapi és ismétlő iskolás tanköteles gyermek maradt beiratkozatlanul. Itt fogalmazták meg, hogy a helyzeten 10 tanterem megépítése és 10 tanító beállítása segítene. Erre azonban a községnek nem volt fedezete. □ □ □ Az 1800-as években, annak a második felében kiújultak a vissták és nézeteltérések az egyházi és a világi képviselőtestületek között az iskolák jellegéről, ezen túl a tanítók választása joáról. Fel-felütötte a fejét egyegy községben az iskolák állami kezelésbe vételének gondolata. Gyakoriak voltak a különböző beadványok az egyházmegyei és az állami tanügyi hatóságokhoz az iskolaszékek működéséről. Ennek a lényegét és hangulatát valósághűen adja vissza a majsai iskolaszék működéséről szóló 1877. évi jelentés: „Községünkben a három évre megválasztott iskolaszék igen szűk határok közé szorítva működhetik, miután az iskolaszék és patronatus viszony törvényileg nincs közötti rendezve, a helybeli patronatus mind a tanítók megválasztási jogát, mind azok fizetésének meghatározását kizárólag magáénak tartá fönn, ennélfogva a helybeli iskolaszék működési köre úgyszólván egyedül a szellemi térre van szorítva, s talán ezen körülménynek tulajdonítható az is, hogy néhány tagja az iskolaszéknek már be is jelentette az illető helyen szóbeli lemondását az iskolaszék tagságáról.” Ez a vita hol nyíltan, hol a felszín alatt állandósult. A katolikus egyházközségek helyük, szerepük, súlyuk azonban a vitákból következtében rendszeresen győztesen kerültek ki. Tulajdonképpen a tanítóválasztás legfontosabb testületét az egyházi iskolaszéket mindenütt eredményesen működtették. Ezt egyértelműen bizonyítja egy majsai iskolaszéki ülés 1890. évi jegyzőkönyve. Ebben az egyházi iskolaszék tiltakozik az ellen, hogy Majsa község képviselőtestülete tanítókat helyezett át egyik iskolából a másikba. Tiltakozásukon túl az egyházmegyei főhatósághoz fordultak panasszal és azzal, hogy az hozzon a vitában döntést. S ez nem is késett A leírat, amely az iskolaszék helyi elnökéhez intéződött, így szólt: „hozza tudomására Lajos-Mizse község elöljáróságának, hogy tanítóknak áthelyezése vagy beosztása egyik osztályból a másikba az iskolaszék jogkörébe tartozik. ..” Ezek tekintélyét növelték , azzal is, hogy az iskolaszék tagjainak megválasztását a széles nyilvánosság és a közvélemény előtt bonyolították. Ezt igazolja a kiskunmajsai iskolaszék tagjainak választására mozgósító plakát □ □ □ A tanítóik sorsa nemcsak a kinevezésük és a fizetésük kapcsán kötődött az iskolaszékhez. Ez a testület tartotta számon végzett munkájuk minőségét, s gondoskodott a tanítási órákon teendőikről is. A tanítónak kívüli a tanév befejezése után sem volt szabad elhagynia munkahelyét. Ha mégis eltávozott, akkor az egyébként sem nagy fizetéséből levonták a távozás idejére eső fizetési hányadot. Ez gyakori vitát jelentett az iskolaszék és a tanítók között. A döntőbíró ezekben az esetekben is az egyházmegyei tanügyi főhatóság volt. Az 1890. évtized egyik tanévében Lajosmizséről fellebbez az ottani tanító fizetésének csökkentése miatt. „A törvényes tanidő betartása után állomásomról iskolaszéki engedelemmel távoztam el, amely engedelemmel csak azért éltem, mert kötelességemnek eleget téve s az ottani viszonyokat is ismerve szükségtelennek tartottam az ott időzést. Az állomásommal járó tanítói javadalmazás oly csekély, hogy abból a rendes körülmények között csak sok szenvedéssel lehet megis élni, s ha még évi fizetésemnek 10, azaz tíz százalékától is elesném — mely többet tesz ki egy egész hónapra járó fizetésemnél — úgy kényteleníttetnék ezen időre a tanítói állással éppen nem összefüggő hivatali foglalkozást keresni, mivel vagy jelenleg is állásomat a szünidőre csak azért hagytam el, hogy anya v 9i viszonyaimon némileg segítsek, mert községünkben semminemű mellékkeresetre alkalom nem kínálkozik." A fellebbezést a hatóság elutasítja. Az indoklás utal arra,hogy az elutasítás nem egyedi, hanem a hasonló ügyekben egyetemesnek tekinthető: „eltávozni nemcsak bejelentés nélkül, de még az iskolaszéki elnökök engedelmével sem szabad, mivel a magasztos hivatás lévő tanító nemcsak öntudatában a tanórák alatt, hanem jó példájával, erkölcsös vallásos jó magaviseletével tanít azon kívül is.” □ □ □ Nemcsak állást volt nehéz nyerni a századforduló ikét oldalán, de annak béklyóitól sem tudott a tanító megszabadulni. R. S. HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Tanítóválasztás KÉPERNYŐ Szép történelem Jókai tollára illő regényhős Mednyánszky Cézár. Újra és újra kegyetlen választás elé állítja sorsa. A kor döntő állásfoglalásokra készteti. A fiatal báró életét teszi tétként minden vállalására. Meggyőződésének csillagzata vezérli rögös életútján. Mintha nemcsak a most, a televízió képernyőjén megelevenedő Mint oldott kéve főhőse lenne a szabadságharc tábori főpapja, maga a költő—író megszemélyesülése. A múltszázadi népi forradalmat erjesztő reformkorban reménykedtek a Válasz, a Márciusi Front köré tömörült írók. Elődeikhez hasonlóan Haza és a Haladás viszonya körükben is feleselő indulatokat fakasztott. Keserű tapasztalatok, jóvátehetetlen mulasztások után döbbentek rá az osztályokon fölüli nemzet illúziójának tarthatatlanságára. Az irodalmi folyóirat és a kisnyíri parcella révén Kecskeméthez is kötődő író, Sárközi György azonban a legnehezebb időkben sem veszítette el hitét. Nem sokkal halála előtt fasiszta rabságban írt verse, a Higgy a csodában! az életet himnuszolta. A csakazértis reményt, a naponta fenyegető halállal szembenézést vállalja a kicsit dzsungel, kicsit kazán pap is, mint ezt milliók láthatják, hallhatják csütörtök esténként. Szép, szükséges filmet készített Nemeskürty István forgatókönyvéből a Mint oldott stábja. A történelemnek azt kéve az embernövesztő, azt az esendő önmagunkat adottságaink fölé emelő erejét, a kort beragyogó szépségét érzékeltetik a képsorok, amiről egyik kollégám a minap írt jegyzetet. A napi, a személyes érdekektől még szeplőtelen eszme szépíti az arcokat, a tetteket. És milyen jó színészeket válogatott a rendező! Kovács Titusz élete egyik legjobb alakítása lenne a Mednyánszky Cézár, ha érteném is, amit mond. (Ilyen mötyögéssel aligha tudta volna felgyújtani a tábori pap a honvédek honi szerelmét.) Horváth Ádám rendező vállalja a Sárközi regényének műfajából adódó statikusságot, szépen kibontja a helyzeteket, a jellemeket. A történelemhez híven, harci eseményeket is ábrázol, de csak módjával. Igaza van, a legdrámaibb összeütközések a lelkekben dúltak. Nem volt könnyű eldönteni egy-egy volt császári hogy az összekuszálódott tisztnek, közjogi viszonyok, a katonai fegyelem és a hazaszeretet mit követelnek tőle. Ezeknek a belső vívódásoknak a mozaikjaiból áll össze az 1848—49-es polgári demokratikus forradalom és szabadságharc képe, egy forradalmár alakja. Szép hűség Fodor Andrást, Takáts Gyula költő-tanára szerint a már tizennégy évesen is pontos megfigyelőt is elsősorban a szép emberi sorsok érdekelték szülőfalujában, szülőmegyéjében. Tárgyszerűen bemutatta — például — a róla és vele készült portréfilmben a volt, a leváltott —, ha úgy tetszik: lebukott — termelőszövetkezeti elnök gyönyörű arborétumát. Nyilván idegenforgalmi látványosság lesz hamarosan a növénykánaán. A nézőket kalauzoló költőt az izgatta, hogy a sokat próbált parasztember miért akarja megváltoztatni maga körül a világot, miért hagy valamilyen üzenetet az utókorra. Főként a régen látott falubeliek szóltak olyan ízes természetességgel, mint híres szülöttük. Szép szándék Becsülöm azt az elszántságot, amivel Egri János igyekszik tornáztatni agyunkat, próbálkozik játékos fejtörők megkedveltetésével. Sohasem értettem egyet az emlékezet szerepét lekicsinylőkkel. Minél több van valakinek a fejében, annál könnyebben tudja, hogy mit és hol kereshet a könyvekben, az adattárolókban. Arról nem is beszélve, hogy az évszámok, összefüggések, nevek észbentartása jó agytorna. Nem véletlen, hogy legeredetibb koponyáink, legfantáziadúsabb íróink, költőink hihetetlen mennyiségű ismeretanyagot őriztek fejükben. Magam is ismerek olyan költőt, aki háromezernél több verset tud „kívülről” anélkül, hogy többségüket valaha is tudatosan tanulta volna. Megtanulta ellenben az odafigyelést, a koncentrálást: minél mélyebb, minél nagyobb a meghódított ismeretmező, annál könnyebben tapadnak rá az újabbak. Miért ne lehetne olyan vetélkedő is, amely az ilyen tájékozottságot mérve, sok hasznos vagy kevésbé hasznos, de mindenképpen érdekes ismerettel gazdagítja azokat a nézőket, akiket a verseny a képernyő elé csábít. Csak azt a körítést, csak azt a riasztó és időt rabló előjátékot felejthetném. A Nők Lapjában kollégám már kifigurázta a vallatószékeket idéző kellékeket, a fölösleges hókusz-pókuszt. Mint az eleve kiszabott büntetésre váró bűnösök, úgy ülnek a különféle szerkezetekkel felszerelt székbe a vállalkozók. Mi lenne, ha a műsorvezető feje felett is működne a riporter teljesítményét mérő alkalmatosság? Sűrűn belezümmögne, gyakran felvillantaná a hamis szót, mert amilyen udvarias Egri János a játszótársakkal, annyira udvariatlan nyelvünkkel. Háromszor megismétli például, hogy az 1983-as év Elmebajnokságát láthatjuk, hallhatjuk. Sejtettem már eddig is, hogy sok mindene van 1983-nak, de hogy Elmebajnoksága lenne, az most vált nyilvánvalóvá számomra. Milyen lesz az 1984. évé meg az utánuk következők Elmebajnoksága? Aki megéri, megtudja. Mert Egri János sorozatai tévé-matuzsálemi korra pályáznak. Heltai Nándor