Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1988 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-06 / 1. szám

1 iff Hm in <0 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE HALASI KIADÁS XXV. évf. 1. szám Ára: 1,80 Ft 1988. január 6. szerda A VEGYI FEGYVEREK BETILTÁSÁRÓL Az NSZK külügyminisztere a nyugati álláspontot bírálja Hans-Dietrich Genscher nyugatné­met külügyminiszter hétfőn bírálta az Egyesült Államokat, amiért kétkompo­nensű (bináris) vegyi fegyvereket gyárt. — A világnak nem arra van szüksé­ge, hogy a vegyi harcanyagok mind tökéletesebb változatait állítsák elő, hanem arra, hogy teljesen eltiltsák e fegyverek minden fajtáját. A bináris vegyi fegyverek gyártásának újrakez­dése is jelzi, milyen sürgős feladat ilyen egyezmény kidolgozása — hangsúlyoz­ta újságírók előtt a nyugatnémet diplo­mácia vezetője. Genscher főleg a Nyugatot hibáztat­ta azért, hogy még nincs megállapodás a vegyi fegyverek tilalmáról. Bírálta azokat a nyugati katonapolitikusokat, akik szerint az ilyen megállapodás be­tartását nem lehetne megbízhatóan ellenőrizni. A Szovjetunió e kérdés kapcsán is elfogadja a helyszíni ellenőr­zés gondolatát. Ezután a Nyugatnak nem volna szabad újabb követelésekkel előállnia, és új akadályokat gördítenie a megegyezés útjába — jelentette ki Genscher külügyminiszter. ÚJ ÉV, ÚJ GYÁRTMÁNY Import helyett Halasról A Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárában az elmúlt évben a termelési érték elérte az 570 millió forintot. Ez 12 százalékkal volt több, mint az 1986. évi. A szép eredményt a hatékonyság növelésével új, korszerűbb termékek bevezetésével érték el. Az idén továbbra is fő feladatuknak tartják a szigorú takarékosságot. Tavaly több beruházásba is belefogtak. Felépült egy 860 négyzetméteres tranzitraktár. Ez nagyban hozzásegíti a vállalatot a gazdaságos áruszállításhoz, hiszen az idén elkészül a vasúti csatlakozás is. Vásároltak egy svéd papírhordógyártó gépsort. A papírhordót az ország­ban eddig importból szerezték be. A felhasználó gyógyszergyárak évente több mint 150 ezer darabot vásároltak külföldről. Az új üzem teljes kapaci­tását a tervek szerint jövőre éri el és akkor már 350 ezer különböző, 50-220 literes nagyságú hordót fog gyártani. •Az új raktár előtt már a rámpát építik. • Peremezik a hordókat, melyek hazai alapanyagból készülnek. KISKUNFÉLEGYHÁZA, KECSKEMÉT, BAJA Idei feladatok a munkásgyűlések napirendjén Tegnap újabb munkásgyűléseket tartottak. Kiskunfélegyházán, az Ápri­lis 4. Gépipari Művek I. számú szerelő­­csarnokában,, ahol megjelent dr. Szabó Miklós, az MSZMP Bács-Kiskun Me­gyei Bizottságának első titkára, Szta­­nojev András, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság első titkára, valamint dr. Kardos András, a kiskunfélegyházi vá­rosi tanács megbízott elnöke is. Szabó Lajos vezérigazgató számolt be az egy­begyűlteknek a vállalat eredményeiről, gondjairól és vázolta a feladatokat. Mint mondotta, az Április 4. Gépi­pari Művekben 1987-ben különösen magasra tették a mércét: a korábbi 980 milliós után 1,1 milliárd forintot meg­haladó éves árbevétel elérését tervez­ték. Nem csoda hát, hogy az évkezdet nehézségeit látva, eleinte jó néhányan kételkedtek a sikerben. Ám a többség nem kételkedett, ha­nem munkához látott, s ennek meg is lett az eredménye: 1987-ben 15 száza­lékkal bővült a vállalat termelése és tőkés exporttervüket is túlteljesítették. Mindezt annak ellenére sikerült elérni­ük, hogy mind külföldről, mind pedig a hazai alapanyaggyártóktól sok eset­ben akadozva, késedelmesen érkeztek a szállítmányok. A vezérigazgató az idei elképzelése­ket ismertetve elöljáróban elmondta, hogy a szabályozók változása követ­keztében 1988 sem lesz könnyű, hiszen jelentősen csökkenni fog a nyereség, és így kevesebb pénz jut a fejlesztésekre. A szigorodó körülmények viszont ön­vizsgálatra ösztönzik az Április 4. Gép­ipari Művek dolgozóit. Arra, hogy fel­tárják belső erőforrásaikat és minél op­­timálisabban használják fel azokat. A tervek szerint ebben az évben 5,5 százalékkal növeli a gyár termelését és több mint 12 százalékkal tőkés export­ját. Ez a terv rendkívül feszített, de a vállalat kollektívájának szakmai tudá­sára, szorgalmára építve elérhető. Ezt követően dr. Szabó Miklós kö­szöntötte a munkásgyűlés résztvevőit. — Hagyományt folytat a megyei pártbizottság akkor, amikor az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan az idén is ezen a kollektíván keresztül köszönti me­gyénk munkásságát, valamennyi ter­melő vállalat és intézmény dolgozóját az új év alkalmából — mondotta, majd így folytatta: — Az Április 4. Gépipari Művek a megye gépipari termelésének 12 százalékát, gépipari exportjának pe­dig 30 százalékát adja. Megyénkben az Április 4. Gépipari Művek mellett olyan jól prosperáló vállalatokat is kö­szönthetünk, mint a Bácshús, a Kő­olaj- és Földgázbányászati Vállalat kis­kunsági üzeme, az Épszer vagy a Ku­nép, ahol a nehezedő körülmények kö­zött tettekkel bizonyították a dolgozók munkaszeretetüket, tehetségüket. — Az elmúlt időszakban sokszor és sokat hallhattuk, hogy 1988 más lesz, mint a korábbi esztendők. Másként kell gazdálkodnunk, cselekednünk. Szerencsére, ez a megállapítás nem mindenütt igaz, hiszen jó néhány kol­lektívának csupán a megkezdett folya­matokat kell kidolgoznia, továbbfej­lesztenie. Ott, ahol jó a munkaszerve­zés, megfelelő a munkaellátottság; álta­lában rend és fegyelem uralkodik; gon­dolkodva figyelik a piac változásait, ott idén is biztosítani tudjuk az életszínvo­nal megőrzését és a népgazdaság mű­ködéséhez szükséges feltételeket. — Én ebben a hitben kívánom, hogy 1988 jelentse az önök számára elképzelt céljaik elérését —- mondta be­fejezésül dr. Szabó Miklós. * A Szerszámgépipari Művek kecske­méti gyárában ugyancsak kedden ren­deztek munkásgyűlést. Itt először Lő­­rincz Attila, a gyár szakszervezeti bi­zottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, majd átadta a szót Tóth Gyula igazgatónak, aki beszámolt ar­ról, hogy a nagyvállalat eredményes évet zárt 1987-ben. Ezen belül a kecs­keméti gyár különösen kitett magáért, hiszen árbevételi tervüket 70 millió, nyereségtervüket pedig 28 millió forint­tal túlszárnyalták. Mindezt csökkenő létszám és készletszintek mellett sike­rült elérniük, így alapot teremtettek ahhoz, hogy a gyár 15 százalékkal nö­velhette dolgozói jövedelemszintjét. A múlt esztendőről szólva Tóth Gyula elmondta azt is, hogy új termé­ket vezettek be, és 60 millió forint érté­kű gépi beruházást valósítottak meg, ami csupán a kezdetét jelenti egy jelen­tős rekonstrukciós programnak. Mint mondotta: 1988 rendhagyó a vállalat és a gyár életében, hiszen még most sem rendelkeznek komplex tervvel. (A sza­bályozók változása miatt a vállalat ugyanis nem tudta gyárainak kidolgoz­ni a nyereségtervet.) Ám az igazgató szerint nem is ez a döntő, hanem az, hogy a gyárnak van bőven munkája, kapacitása lekötött. Végezetül Tóth Gyula kérte a SZIM kecskeméti gyárának valamennyi dol­gozóját, hogy az idei feladatok elvégzé­sében a maga posztján mindenki cse­lekvően vegye ki részét, gondolkodva, okosan, jól dolgozzon. Fontos bejelentések, határozott cél­kitűzések, bizalom a munkáskollektí­vában. Ez volt a legfőbb mondanivaló­ja a munkásgyűlésnek, amelyet a Bajai Finomposztó Vállalatnál tartottak ja­nuár 4-én, mintegy 1200 dolgozó jelen­létében. Horváth Máté vezérigazgató elöljá­róban megköszönte a munkáskollektí­va 1987-ben végzett áldozatos munká­ját, melynek eredményeként az elmúlt esztendőt sok-sok akadály leküzdésé­vel, eredményesen zárta a vállalat. A júliusban elfogadott komplex prog­ramnak megfelelően szüntették meg a Veszteséges kártollfonal-gyártást, a fé­sűs- és kártollszövet-gyártást. Az irá­nyítási rendszer korszerűsítésének eredményeként a termelő egységek 1988-tól profit-centrumként üzemel­nek. A vállalat 1988. január 1-jétől Ba­­jatexre változtatta nevét s ezzel együtt a vállalat arculatát is újraformálja. A termelés hatékonysága és a dolgozók jövedelme 10 százalékkal nőtt az el­múlt évben, az előző évinél 30 millió forinttal magasabb tőkés exportot tel­jesített a vállalat, konfekcionált termé­keiből és kötött fonalból. 1988-ban 1»06 tonna kötött fonal előállítása, és 3,5 millió négyzetméter kötött méterá­ru kibocsátása szerepel, saját méteráru­ból készül 500 ezer konfekcionált ter­mék. Terveik között szerepel üzletháló­zatuk bővítése. Kecskeméten az első negyedévben nyitják meg reprezentatív mintaboltjukat. A bajai raktáráruhá­zukat is hamarosan megnyitják. Exportbővítő pályázaton vesznek részt, 35 millió forint értékben fonó­kötő és konfekcionáló gépekkel kor­szerűsítik termékszerkezetüket és javít­ják minőségi munkájukat. Vállalatuk vgm-foglakoztatással az idén nem szá­mol. A termelékenységnövekedés felté­teleit fő munkaidőben teremtik meg, s ezzel együtt 10 százalékos bérszínvo­nal-emelkedést terveznek. G. B.—Sz.F. • A félegyházi munkásgyűlés résztvevői. • Dr. Szabó Miklós a megyei pártbi­zottság nevében köszöntötte a munkás­kollektívát. * Őszi, tavaszi munkák - télen rás Az inkább tavaszias, mint téli időjá­kedvez a mezőgazdasági.... A Kecskeméti Agrometeorológiai Ob­szervatórium adatai szerint december­ben az átlaghőmérséklet éppen egy egész fokkal volt több, mint a sokéves átlag, 1,6 Celsius-fokot számítottak. Bár a csapadék az év utolsó hónapjá­ban is sokkal kevesebb volt, 23,2 milli­méter, mint az elmúlt ötven év 41 milli­méteres átlaga, mégis igen jót tett a vetéseknek. Az őszi kalászosok meg­erősödtek, szépen fejlődnek, a lucerna­telepítések az eddigieknél jobb képet mutatnak. A megye gazdaságaiban a tervezett őszi mélyszántással nagyobb­részt már elkészültek, amíg az időjárás engedi, terven felül, mintegy 7-8 ezer hektáron végezhetik el ezt a munkát. A homokos területeken, ahol a talaj nedvességállapota megfelelő, megkezd­ték a fejtrágyázást is. Folytatódik az ültetvénytelepítések talaj-előkészítése, illetve a szőlőkben és az almásokban megkezdték a metszést. A lehetőséggel élve, szerte az ország­ban a nagyüzemek szinte teljesen be­hozzák a lemaradást, emellett folytat­ják a két ünnep között megkezdett egyéb munkákat is: a szőlő és a gyü­mölcsfák metszését, valamint a szer­­vestrágya-hordást. Mivel az időjárás a szokottnál jobban kedvez, az üveghá­zakban és a fóliasátrakban a primőrök ültetéséhez is korábban hozzáláttak. Határszemlét tartanak ezekben a na­pokban Somogy megye legtöbb nagy­üzemében. Az őszi vetések állapotát ellenőrzik, s az eddigi megállapítások szerint a megfelelő időben elvetett ka­lászosok, valamint a lucerna és a repce kelési aránya és fejlettsége jobb a sok­éves átlagnál. Ebben az is közrejátszik, hogy a földművelők egyre nagyobb ta­pasztalatokat szereznek arról, miként lehet száraz talajon is viszonylag jó ve­­tőágyat készíteni. Az ország több részén, így például a Baranya megyei termelőszövetkezetek­ben a traktorosok azokat a háztáji és zártkerti földeket szántják, amelyekre a nagyüzemi táblák őszi mélyszántása miatt nem került sor. Mohács környé­kén néhány traktoros az őszi vetések fejtrágyázásához is hozzálátott, így a kiszórt műtrágya a téli csapadékkal együtt mosódik a talajba. A Dráva völ­gye több gazdaságában folytatják a meliorációs munkákat. A történelmi borvidékek közül a Mecsek környékén metszik a szőlőt, és hozzáfogtak a nagyüzemi gyümölcsfák ápolásához is. A kiskertekben a lemo­sópermetezés szintén megkezdődött. A kertészek a fóliasátrak felállítását végzik, sőt helyenként már a legkoráb­ban élő zöldségek magvait, illetve pa­lántáit is a földbe helyezték. A most tűzdelt salátapalántákból február vé­gén már termést várnak. A Tokajhegy­­aljai Állami Gazdasági Borkombinát­ban a szőlőrügyek vizsgálatával kezd­ték a téli szőlőápolást, eszerint a termő­rügyek életképessége igen jó. A gazda­ság 1100 hektárnyi ültetvényeiben el­kezdték a metszést, és a tavaly kifa­gyott tőkék pótlásához a gödröket is kiásták. Építők — mozgásban A tervkészítők talán soha nem voltak olyan nehéz helyzetben, mint manapság. Ha pusztán a jelenből hosszabbítják meg a jövő vonalát, nem biztos, hogy jó nyomot rajzol­nak a fejlődésnek. Ezért az építőipar legközelebbi jövőjének felvázolásá­hoz is elegendő, ha azokat a követel­ményeket vesszük alapul, amelyek az egész népgazdaságot meghatá­rozzák. Az első, hogy az egyensúly javításához gyors, operatív intézke­désekre van szükség, amelyekhez igazodni, alkalmazkodni nem lesz egyszerű a vállalatoknak. A másik, logikus feladat, hogy hosszabb távon is megalapozzuk egyensúlyi helyze­tünket, mert ez a reform alapköve. Mindezek ismeretében arra szá­míthatnak az építők, hogy a vállal­kozói szellem felértékelődik, ennek következtében a verseny is­ élesedik. Egyre fontosabb lesz a piaci infor­máció, például arról, hogy az ország mely térségében van építési kereslet. Várhatóan tovább folytatódik az igények differenciálódása, és nem le­het arra számítani, hogy új nagybe­ruházások indulnának. Emiatt keve­sebb, kisebb értékű megbízással ke­resik meg majd az építővállalatokat, amelyek számára az lesz a ritka, ha új épületet kell emelniük. Gyakrab­ban fenntartásra, felújításra, kar­bantartásra számíthatnak. Az előzetes számítások szerint az építőiparban 1988—89-ben a terme­lés mérsékeltebb ütemben fog növe­kedni a korábbiakhoz képest, mint­egy 6 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy az építőszervezeteknek át kell alakulniuk a piac megváltozott igé­nyei szerint. A legdrasztikusabb vál­tozás a lakáspiacon várható, tekint­ve, hogy az állami lakások építésé­nek aránya nem fog tíz százaléknál többre növekedni. Ennek következ­tében a hagyományosan lakást építő szervezeteknek is más megélhetési forrás után kell nézniük. Hasonló sorsra jutnak a kommu­nális építéssel, vagy csak mélyépítés­sel foglalkozó vállalatok. Mivel min­den feladatból kisebb lesz az igény, az tud jól felkészülni a jövőre, aki „több lábon áll", vagyis kapacitásá­val, termelési szervezetével készen áll arra, hogy bárhol, bármilyen ki­sebb értékű megbízást is elvállaljon. Ennek következtében az állóesz­közpark is „mozgásnak indul”, és oda rendeződik, ahol a legjobban hasznosul. A szakmunkási gárda is abba az irányba mozdul majd, ahol a legtöbb szükség van rá, és ahol a legjobban megfizetik. Erre csak azok a kisebb-nagyobb szervezetek lesznek képesek, amelyek az építési piacon stabil és biztos helyet vívnak ki maguknak a versenytársak kö­zött. így várható, hogy az életképes szervezeteknél növekszik a termelés hatékonysága, amelyek viszont al­kalmatlannak mutatkoznak a jöve­delmező munkára, azok sem megél­ni, sem munkatársaikat megfizetni, sem önmagukat fejleszteni nem lesz­nek képesek. Az évek óta szorgalmazott, de jö­vőre már élesben tapasztalható vál­tozások a magasépítő-ipar vállala­tait hozzák a legsúlyosabb helyzet­be, amelyek már eddig is nehezen álltak meg a lábukon. Részben a nagy állami elvonások, részben pe­dig a vállalatok gazdálkodásának gyöngeségei okozzák, hogy a legna­gyobb lakásépítő szervezetek tartó­san „gyengélkednek”. Értük már senki nem nyújthat mentőövet. Ha saját programot dolgoznak ki élet­­benmaradásukra, és azt sikerül is végrehajtani, akkor 1988-ban átvi­szik a „lécet", újból a startvonalhoz állhatnak. A piaci igényekhez való alakulás nem feltétlenül a zsugorodási politi­kát követeli, hanem például azt, hogy a jótállás kötelező vállalására kisebb, belső szervezeti egységeket hozzanak létre. A minőségi munka egyébként is az a kulcsszó, amit minden építőnek ta­nácsos a zászlajára­ írni. Az építési költségek, és ennek következtében az árak növekedésével párhuzamo­san ugyanis ez lesz a választóvonal a megmaradók és az elhullók között. Sz. K.

Next