Kiskunmajsa - Majsai Fórum, 1998 (1-9. szám)
1998-01-30 / 1. szám
Békévé oldja az emlékezés - Jártál korábban is Kiskunmajsán? - Jártam, persze hogy jártam. Ismertem még járási pártbizottsági koromból Varga Tóni bácsit, aki párttitkár volt itt Majsán. A többiekkel is megismerkedtem, hivatalosan is. Elődöm, Molnár Mihály elvitt a rendőrségre, a tanácshoz, a Mezőgéphez, a Drótfonatgyárba, a Sütőiparhoz, a Vízügyhöz, ahol a halasi Nagyszeder Pista bácsi volt akkor a főmérnök, és az ÁFÉSZ-hez. Kaptam tanácsi rendelkezésű szolgálati lakást még abban az évben, ezt aztán a hetvenes évek végén megvettük feleségemmel, akit a majsai nyomdában ismertem meg. 1970-ben házasodtunk össze, Attila fiunk 1977-ben született, ő most főiskolás Kecskeméten a Műszaki Főiskolán. Átjelentkeztem a majsai nyomda pártalapszervezetébe, felújítottam tagságomat a munkásőrségnél is. A munkásőrségnek alapító tagjai voltunk első feleségemmel még Halason 1957-ben, de aztán a járási pártbizottsági munkámmal összeférhetetlennek minősítették ezt, így szüneteltettem a tevékenységemet. A munkásőrségnek egészen a feloszlatásáig tagja voltam. - Ideérkezésedkor milyennek láttad Majsát? - Egy alvó kistelepülésnek. Rendkívül rosszak voltak az utak, járdák alig voltak, motorral biciklivel alig lehetett a makadám utakon közlekedni, így aztán a biciklisek a gyalogosok testi épségét veszélyeztették nem egyszer. - Kinek volt akkor legnagyobb hatalma Majsán ? - Egyértelműen a Varga Tóni bácsinak, utána meg a Papp Pistának, a tanácselnöknek. Akkor volt napirenden például az olajvállalatnak az az ajánlata, hogy ha már a telepüket nem, a töltőállomást idetelepítik Majsára. Azzal utasították el ezt ők ketten, hogy ha kitör a harmadik világháború, akkor nagy veszélybe kerülhet a község, ennek köszönhetően a töltőállomást Jászszentlászlóra telepítették. Olyasmit is lehetett hallani abban az időben, hogy a szovjet hadsereg vétózta meg ezt az elképzelést mondván, hogy az ő töltőállomásuk és az olajosoké nem lehet egy helyen. - Én ezt a Tóni bácsitól tudom, lehet, hogy ők csupán ezzel magyarázták a szovjetek döntését. - Az oroszok majsai jelenléte mennyire volt érzékelhető? - Ők nem voltak kijárók. A városban kevés alkalommal lehetett látni szovjet katonákat. Amikor jöttek haza Kecskemétről vagy Halasról, akkor megmegálltak a Fapados kocsmánál vagy a Rózsa vendéglőnél, megitták a maguk deci konyakját vagy vodkáját sörrel, és mentek tovább. A szovjet tiszti asszonyokkal a piacon lehetett gyakran találkozni. Kijött velük egy csukott busz, és bevásároltak. Úgy vitték a kaprot, mintha ingyen adták volna. Ennek tulajdoníthatóan eléggé drága piac volt a majsai, ők nem alkudtak csak vásároltak, mint a boltban. Hozzátartozott-e társadalmi kötelezettségeid közé, hogy jelesebb ünnepek alkalmából kimenj tiszteletedet tenni a laktanyába ? - Én nem tartoztam abba a körbe. Először 1986-ban voltam kint a laktanyában, bemutatót tartottak a szovjetek a munkásőrségnek, akkor voltam kint először és utoljára. Megnéztünk egy körletet, a csapatmúzeumot a parancsnoki épületben, valamint volt egy fegyver- és harcászati bemutató. A majsai vezetők közül november hetedikén, februárban, a Szovjet Hadsereg napján, a győzelem napján májusban Varga Tóni bácsi, a mindenkori tanácselnök, a kultúrház igazgatója, a Molnár Pali, a kátéesz elnöke, Kiss Zoli, Hegyes Ferkó, a Cipész Ktsz elnöke, Faludi Sándor, a Mezőgép igazgatója jártak ki oda. Az ő elbeszéléseikből tudom, hogy milyen sós a kaviár, meg hogy vizespohárban adták a vodkát... A nyomda nem volt túlságosan megbecsült és túlfizetett munkahely, a megyei nyomdaipari vállalat is utolsóelőtti volt az országos listán a bérszínvonalat illetően. Talán csak Tolna megyét előztük meg. A hetvenöt dolgozó közül négy-öt volt szakember, a többi csak betanított munkás. - Meddig voltál a majsai telep vezetője ? - 1979. december 31-ig. Összerúgtuk a port a párttitkár Kalmár Pállal, meg áttételesen Csupity István tanácselnökkel. A Kalmár Pali a Tóni bácsi mellé került Halasról politikai munkatársnak, ő lékelte meg a Molnár Palit is meg a Tóni bácsit is. Állítólag a kultúrháznak vettek új szőnyegeket meg függönyöket, és ezek a Tóni bácsihoz, a Molnár Palihoz meg a Papp Pistához kerültek, az ő elhasznált rongyaik pedig leírandó leltári tárgyként vissza a kultúrházhoz. Ezt aztán a Kalmár jelentette, és a Tóni bácsit korkedvezménnyel nyugdíjba küldték. Nálunk abban az időben létszámstop volt, de a tanácstól meg a párttól szinte naponta küldtek felvételre javasoltakat. Hiába hivatkoztam a létszámstopra, nem értették meg ezt a Kalmár Paliék. Egy alkalommal üzemlátogatáson volt a párttitkár, és határozatban kötelezett arra, hogy a fogasos öltözői rendszert alakíttassam át szekrényesre. Azt válaszoltam erre, hogy mivel csak havi ötezer forintnyi ellátmánnyal rendelkezünk, ezzel az észrevétellel és javaslattal forduljon megyei központunkhoz. Azt is kifogásolta, hogy nem veszünk részt a a községi rendezvényeken, nem járulunk hozzá a költségekhez. A mi költségvetésünkből erre nem futotta. Ezek mind fekete pontokat jelentettek. 1978-ban a nagyközségi pártbizottság és a tanács közös határozatot hoztak, hogy a Petőfi Nyomda I-es telepe meg a II-es költözzön ki a Törtely malomba, és a mi benti telepünket kapja meg a Cipész Ktsz, a régi moziban lévő raktárunkat pedig a Vegyes Ktsz. A Drótfonat akkor egyesült a Mezőgéppel, így nyílott meg a lehetőség erre a csereberére. Nekikészültünk az átalakításnak, a költözésnek. Egyszer megállít Vedres Feri, a Jonathán tsz elnöke az utcán. - Tudod, hogy nem költöztök? - Nem. - Hát te nem tudsz semmiről?! Mi költözünk a Törtely malomba, ti meg maradtok a helyeteken. Hívom aztán a főnökömet Kecskeméten, ő sem tudott semmiről. Rá egy hétre pártbizottsági ülés volt, elhangzottak a fellengzős nagy szavak, többek között arról, hogy az ÁFÉSZ mellett nem ártana egyéb kereskedelmi egységeket megnyitni a községben, hogy a konkurencia révén élénküljön az ÁFÉSZ kereskedelmi tevékenysége. Sípos Jenő, az ÁFÉSZ elnöke élénken tiltakozott ez ellen, így hát ezt a témát levették a napirendről. Én is felszólaltam. Van értelme itt határozatot hozni? Eldöntötték azt is, hogy a nyomda költözik, és anélkül, hogy az érintettekkel ezt közölték volna, meg is változtattátok a döntést ugyanilyen módon. - Honnan tudok én erről? - kérdezi a Kalmár. - Megbízhatóbb forrásból, mint amilyenek a te forrásaid - válaszoltam erre. Ezt követően aztán jelentette a főnökömnek, hogy nem lehet velem együtt dolgozni. (Folytatjuk) 2. oldal MAJSAI FÓRUM 1998. JANUÁR 30.