Kunszentmárton - Kunszenti Hírek, 1990 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Boldog új évet! Évről évre új körforgásba kezd az idő, s vele együtt az égbolt roppant óramutatója a kimért és befejezetlennek tűnő pályáján. Szerpentin út ez, amely egyszerre süllyed és emelkedik alattunk. Az idővel mi is együtt öregszünk, mind szélesebb és szélesebb tájakra pillanthatunk alá. Szilveszterkor életutunknak megint egy határállomásához érkeztünk: útlevél nélkül léphettük át az 1989-1990-es esztendő határát. Az idei szilveszteri tizenkettőkor nem csoda, ha a bánat öröm, félelem-szorongás, számadás-tervezgetés vegyes érzése hatványozottabban ülte meg lelkünket. A sok ártatlanul kifolyt vér a romániai-erdélyi megrázó napok alatt több könnyel töltötte meg szemünket, több aggodalommal, szorongással ülte meg szívünket. De az elmúlás, a tragédiák szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya, íme, itt van az új év. Új? Igen, ma még talán egy kicsit annak látszik, annak érezzük. De holnap, holnapután már épp olyan lesz, mint az előzőek voltak?... Ilyenkor, az év elején mindenütt a földkerekségen "Boldog új évet" kívánnak az emberek egymásnak. Vajon, komolyan gondoljuk jókívánságainkat? Tudjuk, mi is az igazi tartalma ennek a jókívánatnak? Valószínű, olyanforma ez a kívánság, mint amit az a régi szép magyar köszönés fejezett ki: "Adjon Isten bort, búzát békességet bőségesen!" Adjon az idén is! Mindenkinek! Szükségünk van rá! Azt kívánjuk - mert nagyon akarjuk -, hogy magyarok és nem magyarok, határainkon belül és kívül egyaránt tudjunk egymással és egymásért harcolva, összefogva élni, dolgozni, hinni, szeretni! Legyen az új év egyszerre szőlőskert és ünnepi asztal! Örökös béke és örökös cselekvés. A szeretet állandó ihletettsége. Van erre recept? Igen! íme: "Végy 12 hónapot, tisztítsd meg jó alaposan a keserűségtől, zsugoriságtól, szőrszálhasogatástól és aggodalomtól. Oszd mindegyiket 30 illetve 31 részre úgy, hogy a készlet pontosan fussa egy évre. Minden egyes napot külön kell elkészíteni. Hozzávalók: egyharmad munka, kétharmad derű és humor. Tégy hozzá három tetejes evőkanál optimizmust, egy kiskanál béketűrést, egy pici iróniát és egy csipetnyi tapintatot. Az egészet öntsd le szeretettel. A kész fogást díszítsd apró figyelmességek friss zöldjével és tálald fel mindennap vidáman egy jó csésze üdítő tea mellé felszolgálva!" „ Dr. Gogh Edit Hová lettek a tüzek az életünkből? Hová lett a már elfeledettnek hitt magyar összefogás, együttműködés? - kérdezzük oly gyakran. S lám, most, épp Karácsonykor, a Szeretet ünnepén jó volt találkozni az emberek összefogó segítségével, azokkal az egyéni és közösségi megmozdulásokkal, amelyet a romániai forradalom áldozatai, sérültjei megsegítésére szervezett a Magyar Demokrata Fórum Városi Szervezete. Ismét tapasztalhattuk, hogy egy kis közösség kezdeményezése a nagyobb közösségekben mennyire az önindító motor szerepét töltheti, s tölti be. A gyorsan indult kezdeményezésre gyorsan mozdultak a segíteni akaró, Romániai sorsáért aggódó polgártársaink, intézményeink. Köszönjük az önzetlen, áldozatos munkát, segítséget a társadalmi szerveknek (Városi Tanács, Városgondnokság, Körösmenti Mg.Tsz...). Köszönjük minden egyes ember adományát, amellyel enyhített romániai és magyar embertársaink szenvedésén, nélkülözésén. Köszönjük a szorgoskezű asszonyok mellénk állását, akik a több mázsányi adományt szívük minden melegével, s kezük szorgalmával segítettek rendszerezetten, gondosan becsomagolni. Köszönjük gépkocsivezetőnk, Mészáros László humánumát. S köszönjük mindenkinek, akinek bármilyen formában volt része abban, hogy segélyszállítmányunk december 27-én 14 órakor elindulhatott. Köszönjük! Köszönjük! Hisz’ ünnep volt. Mindannyiunknál. S mégis volt időnk, erőnk, hogy másokra, a tőlünk sokkal rosszabb sorsú emberekre is szánjunk ünnepünkből, időnkből, önmagunkból, erőnkből. Jó volt örömmel együtt dolgozni az ünnepek hangulatában. Mert mindenki tudta, hogy a magasabbrendű örömök nem kopnak. Az igazi érték a használattól, gyakorlásától csak még szebben ragyog! S köszönetet mondunk azoknak is, akik nem tudtak semmiféle módon időt, energiát szánni a rászorulókra. Minden bizonnyal komoly és fontos elfoglaltságuk, megbízatásuk egyéb okok akadályozták meg őket az aktív részvételben. Megértjük őket. Ha lehetőségük idejük engedte volna, bizonyára ők is szorgos kezeikkel velünk együtt tevékenykedtek volna. Bízunk benne, s hisszük, hogy így lett volna ... Magyar Demokrata Fórum Városi Szervezete 2