Örkény - Mi újság Örkényen, 1996 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

2 MI ÚJSÁG Örkényen 1996. január Mindenképpen ünnepnek számít életünkben. Határkőként is tekinthetjük, ahol illik megállnunk. Azért is, hogy netán megpihenjünk fárasztó életutunk menetében. Aztán meg az évfordulók az emlékezés, elcsendesedés, meg a bűnbánat alkalmai is lehetnek számunkra. Úgy vélem, mindig van miért, ha őszinték vagyunk magunkhoz. Különösen érvényes ez a szemlélet a múló, gyorsan tovasuhanó évek végén, mikor az Újév küszöbén megtorpanunk. Visszatekintve az elmúlt év menetére, annak fényei és árnyai vibrálására, könnyen adódhat, hogy egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Tudjuk, hogy árnyéktalan élet nincs. Benne az öröm és bánat fonalai szövődnek egybe bonthatatlanul. De egy veszély fenyeget minket ebben a kuszaszájú „életszőnyeg” látványában. Nevezetesen az, hogy nem jó felől nézzük. Baj és elkeserítő lehet, ha a visszájáról nézzük, életünkben mindennek csak a kusza, torz fonákját látjuk, így látva, okot találhatunk még a kétségbeesésre is, nem látva, nem értve tisztán, ami volt, de azt sem, ami még várható. Az érthetetlenségnek ez a lelki zűrzavara eluralhatja személyes, családi és közösségi társadalmi életünk viszonyait is. Erős sodrású, rohanó életünkben ebben a tekintetben csak akkor eszmélünk igazán, ha kényszerülünk meg-megállni egy-egy évforduló kapcsán. Lehet az az esztendők évfordulója, de lehet az születésnapunk, házassági évfordulóink személyes kis állomásai, vagy a nemzet közösségének nagy évfordulója, mint ez évben számunkra a millecentenárium. Ki látja, ki érti éves, évtizedes, évezredes létünk, világunk, életünk követhetetlen fonákú, metszésű szálait? - Ha csendesülten, eszmélve nézem, joggal mondhatom, mondhatjuk: csoda, hogy élek, csoda, hogy élünk, csoda, hogy megmaradtam még létezik népünk, nemzetünk. Sokszor siratva, temetve már, de sorsunkkal dacolva, még vagyunk. De vágyjuk, keressük beláthatatlanul holnapunkat is. De e szorongást és kétséget keltő gondolatok sorában végül mégis van valami szívderítően örvendetes. Az ugyanis, hogy legtöbbször csak „alulról” látjuk életünk, világunk „színes-szőttesét”. Csak a visszáját, az értelmetlennek tűnő kuszaságot. Milyen jó, van életünknek egy másik oldala, szemlélete is. Van egy felülnézete is. Úgy ahogy Isten látja világunkat, benne évfordulók örömében, döbbenetében mért életünket. Abban van igazán örömünk, nem múlandó szilveszteri harsogású, vagy egyéb évfordulói bódultságú, hanem maradandó és felfelé is tekintő hálás örömünk, ha onnan tekintve láthatjuk, érthetjük, hogy Isten keze fűzi fájdalmasan is izgalmasan életünk tarka, sokrétű fonalát, mely felőle tekintve, benne és általa, minden célt és értelmet talál. így ábrázolódik ki bennünk az Isten terve és jó szándéka. Hiszen, akik „Istent szeretik, minden a javukra van”, hirdeti az isteni ige és gyakran könnyes örömmel pecsételi meg ennek igazságát a mi szívdobogásnyi kis életünk is. Ennek tudata, évfordulók tisztuló látása bontakoztatja ki számunka a képet, az életcélt, az értelmet. Ez ad némi útmutatást holnapunk felé is. Ismét egy új év. Hova, merre, meddig? Születésnap. De sokan elmentek már mellőlünk a minden élő végső útján. Nem vagyunk jobbak azoknál, akik már elmentek, de Isten az , aki napjainkhoz napokat, esztendeinkhez esztendőket ad kegyelméből. Jubileumi év áll előttünk, nemzeti nagy évforduló. De sokszor volt kétséges a múltunk, bizonytalan a jelenünk és beláthatatlan a holnapunk. Ha Pásztorunk vezesd a Te árva nyájadat, E földi útvesztőben, Te mutass nekünk jó utat...” Fekete László tiszteletes ÉVFORDULÓ A REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREI Az elmúlt hónapban halottunk volt: T. NAGY LAJOS fiatal atyánkfia, aki 42 éves korában hunyt el. /Táborfalva, Petőfi u. 24./ SÓLYOM JÁNOSNÉ szül.: Tulecz Margit fiatal asszonytestvérünk, aki 38 éves korában hunyt el. /Táborfalva, Ady E. u. 10./ SZENDI ANTAL atyánkfia, aki 84 éves korában hunyt el. /Hernád, Köztársaság u. 40./ SZALONNA MIHÁLY atyánkfia, aki 68 éves korában hunyt el. /Táborfalva, Rákóczi u. 84./ özv. PATAKI JÓZSEFNÉ szül.: Molnár Margit asszonytestvérünk, aki 75 éves korában hunyt el. /Örkény, Zrínyi u. 10./ BENE IMRÉNÉ szül.: Stipala Gizella asszonytestvérünk, aki 79 éves korában hunyt el. /Örkény, Arany J. u. 4./ Az Úr vigasztaló kegyelme legyen a gyászoló családokon!