Pusztaszabolcs - Szabolcs Híradó, 1993 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1993-01-01 / 1. szám

2 SZABOLCS HÍRADÓ „PUSZTASZABOLCSÉRT” A decemberi falugyűlésen négyen kaptak „Pusztaszabolcsért" em­lékplakettet, amellyel a gázprogramban végzett munkájukat is­merte el a képviselő-testület: ifj. Gelencsér Gáspár, Szajkó János, Milvius Attila és ifj. Stanczel Károly. Őket kerestük fel kérdéseinkkel: 2. Milyen feladatokat látott el a nagyközségünk gázprogramjának megvalósításában? ifj. Gelencsér Gáspár: Hosszú lenne most felsorolni az összes feladatot, de talán kiemelnék egypár fontosabbat. Az első - és ez még a gáztársulás elnökévé választásom előtti, többek által „parti­zánakciónak" titulált­­ ténykedésem az volt, hogy tudván a második sikertelen szervezésről, találkozót kértem és kap­tam a DDGAZ pécsi és székesfehérvári tervezőcsoporttól, akik a 75 millió forin­tos tanulmánytervet készítették. Akkor tudtam meg, hogyan lehet ezt az össze­get 40%-kal csökkenteni. Ezen találkozó után már biztos voltam abban, hogy nagyközségünkben is lesz gáz. Ekkor kerestem fel Gubicza Tibort, Jónás Lajos­­nét és Kátai Györgyöt (akkor még ta­nácselnök és vb-tagok), kikkel - mint községünk hivatalos személyei - felke­restük a székesfehérvári DDGAZ-t, hogy ők is hallják az új tényállást. Innét számítva gyorsan pörögtek az esemé­nyek, elindult az újraszervezés. Jelent­keztek segíteni az orvosaink, a Faluklub tagjai és önkéntesek. Nagy volt az öröm, mikor az első 22%-os, a második 41 %-os eredmény után, a most már tisztázott feltételek mellett 68%-ra sikerült a szán­déknyilatkozatok aláírása. Megalakult a gáztársulás, melynek 1162 alapító tagja elnökké választott. Nagyon komoly munkába kezdtünk az elnökség tagjaival, név szerint Milvius Attila, Szajkó János, ifj. Stanczel Károly, Németh Ferencné mint adminisztrátor és Gubicza Tibor a polgármesteri hivatal részéről. Ez a kis „csapat" mindent meg­tett annak érdekében, hogy amikor Su­­korón, Pákozdon 1992-ben 75 ezer forin­tért megy a gázprogram, mi 22 500 fo­rintért befejeztük. Igaz, rengeteg sza­badidőbe került a kivitelező keresése, al­kudozások, szakaszok jegyzőkönyvezé­se, építés ellenőrzése, hálózatunk menet közbeni módosítása, pénzügyek bonyo­lítása, sok lakossági probléma megoldá­sa és persze az APEH-nél a lakossági áfa rendezése, amit senkinek sem kellett be­fizetni, de ezt hivatalosan végig kellett futtatni. A beruházás március 31-én befejező­dött, a gáztársulás a jogszabályoknak megfelelően 1992. december 31-én meg­szűnt. Szajkó János: A válasszal kicsit vis­­­sza kell menni az időben, arra az emlé­kezetes tanácstagi ülésre, melyen a gá­tépítés ügye egy lelkiismeretlenül vég­rehajtott szavazás miatt csírájában halt el. Akkor és ott többen felháborodtunk ezen. Nem hagytuk annyiban a történte­ket, s nekifogtunk önkéntesen egy újabb szervezésnek. Szervezésnek és házalás­nak a szó szoros értelmében. Sokan részt vállaltak ebben a munkában, nevüket most azért nem sorolom fel, mert senkit nem szeretnék kihagyni, így futtában pedig lehetetlen teljes névsort összeállí­tani. Egy embert azonban meg kell ne­veznem: ifj. Gelencsér Gáspárt. Lelkese­dése, „megrögzöttsége" vezetett a tény­leges kezdethez a megvalósítható terv­hez. Ekkor jómagam újabb feladatot kaptam az intézőbizottságban. Társaim­mal közösen küzdöttünk a közös meg­valósításért. Sikerült. Milvius Attila: Aligha közismert, hogy mekkora erőfeszítést fejtettek ki azok, akik lábra állították a gázprogra­mot. Mindnyájan érezzük jótékony hatá­sát akár a zsebünkön, akár egy mély lé­legzetvételnél is. Valószínű, hogy az „élenjárás" alakította ki azt a bizottsá­got, mely levezényelte a kivitelezést. Szerfölött jól. ifj. Stanczel Károly: Itt csak a Gelen­csér Gáspárnak volt külön szerepe, ő volt a vezető. A gázprogrammal kapcso­latban indult több szerveződés is a falu­ban: a Gelencsér Gáspár próbálkozott egyénileg, a Kovácsai doktor és a Szajkó mint volt tanácstagok, valamint a Falu­klub. Én az akkor létező Faluklubnak voltam a tagja, melynek ez volt az első programja. Engem itt választottak meg vezetőségi tagnak az indulásnál jelenle­vő emberek. 2. Számított-e rá, hogy a gáztársu­lásban végzett munkájáért Ön is a „Pusztaszabolcsért" emlékplakett tu­lajdonosa lesz? Gelencsér Gáspár: Őszintén beval­lom, eleinte nem is jutott eszembe, de mikor először hallottam az esélyemről, akkortól nagyon vártam a pillanatot, hogy megkapjam ezt a megtisztelő elis­merést. Olyan helyre tettem a lakásom­ban, ahol gyakran rápillanthatok, és olyankor egy elmondhatatlanul jó érzés fut át rajtam, hisz ezt az utókor számára is fennmaradó létesítmény építésében való közreműködésért kaptam, ami nem mindennap történik meg az emberrel. Szajkó János: Nem. Feladatomat ön­ként vállaltam, nem pénzért, jutalomért. A közösen épített eredményeknél a kő­művesek nevét nem szokták felsorolni. De pontosan ez miatt vált olyan jelen­tőssé az elismerés. Bízom benne, hogy nem csupán most, egy alkalommal tör­tént így, hiszen ezzel tudunk közös cé­lunk eléréséhez társakat találni. Milvius Attila: A bizottság tagjai ön­zetlenül, díjtalanul vállalták a feladatot, ezért is meglepő a „Pusztaszabolcsért" emlékplakett, valamint a tiszteletdíj odaítélése. Stanczel Károly: Nem. Nem örültem neki. Két dologért nem: úgy érzem, nem mi négyen csináltuk a gázprogramot. A „Pusztaszabolcsért" emlékplakett kiadá­sához én magasabb mércét állítanék, mert így devalválódni fog az értéke. A szervezésnél elég sokan ott voltak, kb. 20-30 ember az, aki igazán akarta. A polgármester úrnak is jelentős szerepe volt benne és abban is, hogy békésen és aránylag kedvezően zajlott le. A vezető­ség szerepe akkor kezdődött, mikor a gázprogram beindult a faluban. A mi je­lentőségünk, hogy igyekeztünk kedvező árat kiharcolni, a szerződéskötéskor négy és fél milliót faragtunk le. Gazdál­kodtunk a pénzzel, lekötöttük az OTP- nél. A tagság érdekeit néztük, ennek kö­szönhető, hogy visszaosztásra is sor ke­rült, pedig ezt nem is ígértük az elején. 3. Mit jelent Önnek ez az elismerés? Érzi-e a falu megbecsülését is? Gelencsér Gáspár: Az elismerés­­ so­kat! Egy munkát csak jól vagy rosszul lehet elvégezni, de ha egy ilyen nagy horderejű munkáért ilyen igen nagy el­ismerést kaptam, mindig tudni fogom, hogy biztos jól csináltam. Köszönöm! A falu megbecsülését? Nem az én megbe­csülésem a fontos, hanem községünk előrejutása és az, hogy most már 1376- an tudják maguknak a gázprogramot. Tudom, hogy sok a faluban a jó és a rossz kritika, de mikor adott az alkalom, hogy véleményt nyilvánítsanak, nagy a csend. Ez nem jó, mert az egészséges, építő jellegű viták mindig kellenének, ezek nélkül nem lehet összhang csak puszta kiáltások, melyek nem az egysé­ges véleményt tükrözik. Szerintem, saj­nos az emberek többsége még mindig közömbös, ami a falugyűlések 80-100 fős létszámából is lemérhető. Szajkó János: Számomra igen nagy jelentőségű ez az elismerés. A falu lakói eddig is sokszor elmondták, személye­sen is pozitív véleményüket. Ebben az emlékéremben talán benne van azok szava is, akik nem is tudhattak a mi ön­kéntes tevékenységünkről. Megköszö­nöm a falu egységének az elismerést, s megköszönöm a képviselő-testületnek, akik fontosnak tartották a siker értékelé­sét.

Next