Pusztaszabolcs - Szabolcs Híradó, 1993 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1993-01-01 / 1. szám
2 SZABOLCS HÍRADÓ „PUSZTASZABOLCSÉRT” A decemberi falugyűlésen négyen kaptak „Pusztaszabolcsért" emlékplakettet, amellyel a gázprogramban végzett munkájukat ismerte el a képviselő-testület: ifj. Gelencsér Gáspár, Szajkó János, Milvius Attila és ifj. Stanczel Károly. Őket kerestük fel kérdéseinkkel: 2. Milyen feladatokat látott el a nagyközségünk gázprogramjának megvalósításában? ifj. Gelencsér Gáspár: Hosszú lenne most felsorolni az összes feladatot, de talán kiemelnék egypár fontosabbat. Az első - és ez még a gáztársulás elnökévé választásom előtti, többek által „partizánakciónak" titulált ténykedésem az volt, hogy tudván a második sikertelen szervezésről, találkozót kértem és kaptam a DDGAZ pécsi és székesfehérvári tervezőcsoporttól, akik a 75 millió forintos tanulmánytervet készítették. Akkor tudtam meg, hogyan lehet ezt az összeget 40%-kal csökkenteni. Ezen találkozó után már biztos voltam abban, hogy nagyközségünkben is lesz gáz. Ekkor kerestem fel Gubicza Tibort, Jónás Lajosnét és Kátai Györgyöt (akkor még tanácselnök és vb-tagok), kikkel - mint községünk hivatalos személyei - felkerestük a székesfehérvári DDGAZ-t, hogy ők is hallják az új tényállást. Innét számítva gyorsan pörögtek az események, elindult az újraszervezés. Jelentkeztek segíteni az orvosaink, a Faluklub tagjai és önkéntesek. Nagy volt az öröm, mikor az első 22%-os, a második 41 %-os eredmény után, a most már tisztázott feltételek mellett 68%-ra sikerült a szándéknyilatkozatok aláírása. Megalakult a gáztársulás, melynek 1162 alapító tagja elnökké választott. Nagyon komoly munkába kezdtünk az elnökség tagjaival, név szerint Milvius Attila, Szajkó János, ifj. Stanczel Károly, Németh Ferencné mint adminisztrátor és Gubicza Tibor a polgármesteri hivatal részéről. Ez a kis „csapat" mindent megtett annak érdekében, hogy amikor Sukorón, Pákozdon 1992-ben 75 ezer forintért megy a gázprogram, mi 22 500 forintért befejeztük. Igaz, rengeteg szabadidőbe került a kivitelező keresése, alkudozások, szakaszok jegyzőkönyvezése, építés ellenőrzése, hálózatunk menet közbeni módosítása, pénzügyek bonyolítása, sok lakossági probléma megoldása és persze az APEH-nél a lakossági áfa rendezése, amit senkinek sem kellett befizetni, de ezt hivatalosan végig kellett futtatni. A beruházás március 31-én befejeződött, a gáztársulás a jogszabályoknak megfelelően 1992. december 31-én megszűnt. Szajkó János: A válasszal kicsit vissza kell menni az időben, arra az emlékezetes tanácstagi ülésre, melyen a gátépítés ügye egy lelkiismeretlenül végrehajtott szavazás miatt csírájában halt el. Akkor és ott többen felháborodtunk ezen. Nem hagytuk annyiban a történteket, s nekifogtunk önkéntesen egy újabb szervezésnek. Szervezésnek és házalásnak a szó szoros értelmében. Sokan részt vállaltak ebben a munkában, nevüket most azért nem sorolom fel, mert senkit nem szeretnék kihagyni, így futtában pedig lehetetlen teljes névsort összeállítani. Egy embert azonban meg kell neveznem: ifj. Gelencsér Gáspárt. Lelkesedése, „megrögzöttsége" vezetett a tényleges kezdethez a megvalósítható tervhez. Ekkor jómagam újabb feladatot kaptam az intézőbizottságban. Társaimmal közösen küzdöttünk a közös megvalósításért. Sikerült. Milvius Attila: Aligha közismert, hogy mekkora erőfeszítést fejtettek ki azok, akik lábra állították a gázprogramot. Mindnyájan érezzük jótékony hatását akár a zsebünkön, akár egy mély lélegzetvételnél is. Valószínű, hogy az „élenjárás" alakította ki azt a bizottságot, mely levezényelte a kivitelezést. Szerfölött jól. ifj. Stanczel Károly: Itt csak a Gelencsér Gáspárnak volt külön szerepe, ő volt a vezető. A gázprogrammal kapcsolatban indult több szerveződés is a faluban: a Gelencsér Gáspár próbálkozott egyénileg, a Kovácsai doktor és a Szajkó mint volt tanácstagok, valamint a Faluklub. Én az akkor létező Faluklubnak voltam a tagja, melynek ez volt az első programja. Engem itt választottak meg vezetőségi tagnak az indulásnál jelenlevő emberek. 2. Számított-e rá, hogy a gáztársulásban végzett munkájáért Ön is a „Pusztaszabolcsért" emlékplakett tulajdonosa lesz? Gelencsér Gáspár: Őszintén bevallom, eleinte nem is jutott eszembe, de mikor először hallottam az esélyemről, akkortól nagyon vártam a pillanatot, hogy megkapjam ezt a megtisztelő elismerést. Olyan helyre tettem a lakásomban, ahol gyakran rápillanthatok, és olyankor egy elmondhatatlanul jó érzés fut át rajtam, hisz ezt az utókor számára is fennmaradó létesítmény építésében való közreműködésért kaptam, ami nem mindennap történik meg az emberrel. Szajkó János: Nem. Feladatomat önként vállaltam, nem pénzért, jutalomért. A közösen épített eredményeknél a kőművesek nevét nem szokták felsorolni. De pontosan ez miatt vált olyan jelentőssé az elismerés. Bízom benne, hogy nem csupán most, egy alkalommal történt így, hiszen ezzel tudunk közös célunk eléréséhez társakat találni. Milvius Attila: A bizottság tagjai önzetlenül, díjtalanul vállalták a feladatot, ezért is meglepő a „Pusztaszabolcsért" emlékplakett, valamint a tiszteletdíj odaítélése. Stanczel Károly: Nem. Nem örültem neki. Két dologért nem: úgy érzem, nem mi négyen csináltuk a gázprogramot. A „Pusztaszabolcsért" emlékplakett kiadásához én magasabb mércét állítanék, mert így devalválódni fog az értéke. A szervezésnél elég sokan ott voltak, kb. 20-30 ember az, aki igazán akarta. A polgármester úrnak is jelentős szerepe volt benne és abban is, hogy békésen és aránylag kedvezően zajlott le. A vezetőség szerepe akkor kezdődött, mikor a gázprogram beindult a faluban. A mi jelentőségünk, hogy igyekeztünk kedvező árat kiharcolni, a szerződéskötéskor négy és fél milliót faragtunk le. Gazdálkodtunk a pénzzel, lekötöttük az OTP- nél. A tagság érdekeit néztük, ennek köszönhető, hogy visszaosztásra is sor került, pedig ezt nem is ígértük az elején. 3. Mit jelent Önnek ez az elismerés? Érzi-e a falu megbecsülését is? Gelencsér Gáspár: Az elismerés sokat! Egy munkát csak jól vagy rosszul lehet elvégezni, de ha egy ilyen nagy horderejű munkáért ilyen igen nagy elismerést kaptam, mindig tudni fogom, hogy biztos jól csináltam. Köszönöm! A falu megbecsülését? Nem az én megbecsülésem a fontos, hanem községünk előrejutása és az, hogy most már 1376- an tudják maguknak a gázprogramot. Tudom, hogy sok a faluban a jó és a rossz kritika, de mikor adott az alkalom, hogy véleményt nyilvánítsanak, nagy a csend. Ez nem jó, mert az egészséges, építő jellegű viták mindig kellenének, ezek nélkül nem lehet összhang csak puszta kiáltások, melyek nem az egységes véleményt tükrözik. Szerintem, sajnos az emberek többsége még mindig közömbös, ami a falugyűlések 80-100 fős létszámából is lemérhető. Szajkó János: Számomra igen nagy jelentőségű ez az elismerés. A falu lakói eddig is sokszor elmondták, személyesen is pozitív véleményüket. Ebben az emlékéremben talán benne van azok szava is, akik nem is tudhattak a mi önkéntes tevékenységünkről. Megköszönöm a falu egységének az elismerést, s megköszönöm a képviselő-testületnek, akik fontosnak tartották a siker értékelését.