Pusztaszabolcs - Szabolcs Híradó, 1997 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1997-12-10 / 8. szám
VII. évf. 8 szám 1997. december 10. A PUSZTASZABOLCSI ÖNKORMÁNYZAT KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAPJA Ára: 45 Ft Karácsony A karácsony, az egész emberiség közös, nagy ünnepe ismét itt van. Szinte mindenki ünnepli: hívő és hitetlen, keresztény és más vallású. Közös ünnep lett. Nem a teológiai tartalma miatt, hanem, mert a születésnek, az új élet kezdetének a csodáját mindenki érzi. De nekünk, keresztényeknek ennél sokkal több. Nézzük meg, hogy ötszáz évvel ezelőtt hogyan is gondoltak a karácsonyra? Becses nyelvemlékünk, a Cornides-kódex megőrizte Ráskai Lea margitszigeti apáca írását a karácsonyról. „Először azért kell örülni, mert Isten emberré lett, hogy ember lenne Isten.” A kezdetektől megígért megváltás, a bűnöktől való szabadulás lehetőségének első mozzanata. „Másodszor azért, hogy az Úr lett szolga, hogy a szolga lenne úrrá, és mennyországnak királya.” Szolgává lesz, hogy a legkisebb legyen mindannyiunk között. Szolgálni jött, és nem uralkodni. „Harmadszor azért, mert Isten mennyországból leszállott, hogy ember földről mennyekbe fölmenne.” Nem fensőségesen, trónuson ülve ajánlja föl a mennyországot az embernek, hanem eljön hozzá, hogy fölsegítse maga mellé. „Negyedszer azért, hogy Isten lőtt embernek fia, hogy ember lenne Istennek fia.” Esendő, ápolásra szoruló csecsemőként érkezik el közénk, ráhagyatkozva az emberre, akit föl akar emelni. „Ötödször azért, mert az haláltalan Isten lett halálossá, hogy az halálos ember lenne haláltalanná.” A halhatatlanságra teremtett ember elveszítette örök életét a bűnnel. Most a mindenható Isten magára veszi a bűnt és a halált, hogy visszaadja a halhatatlanságot. „Hatodszor azért, mert az gazdag Isten lett szegénnyé, hogy szegény ember lenne gazdaggá.” Mindenben azonossá vált velünk, és bár nem volt bűne, magára vette helyettünk a bűn terhét, hogy mi megszabaduljunk tőle. Nem egyszerűen egy ember születését ünnepeljük karácsonykor, hanem a megváltó Krisztus eljöttét. A szeretet ünnepének mondjuk. A szeretet ünnepe, mert Krisztus a szeretet. És megszületése óta a szeretet már az, amire Krisztus tanított. Csak azt mondhatjuk szeretetnek: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Krisztus az Isten fia életét adta minden emberért, mert mindannyiunkat barátjának tekint. Ma, amikor oly sokat hallunk az európaiságról, érdemes megemlékeznünk arról, hogy Európát éppen ez a keresztény szeretetre épülő kultúra tette egységessé. Európa zászlójának kék színe és aranycsillagos koszorúja Máriára emlékezik. A karácsonyi jászol egyben az európai kultúra “bölcsője” is. Baltási Nándor plébános Karácsonyi üdvözlet Ünnepi várakozás az Advent. Várjuk már négy vasárnappal korábban a karácsonyt. Meg-meggyújtjuk a koszorú egyegy gyertyáját. Mindenki feltöltődik érzelmekben. Elhatalmasodik rajtunk a szép szándék, a gondoskodás. Egymás felé fordulunk a családokban is. Keressük a kellemes meglepetés módozatait. A hitük szerint élő emberek várják a megváltó megszületését. Az apró emberkék pedig megbocsátható pici önzéssel az ajándékokat. Minden ember listát készít a beszerzésre váró ajándékokról, és közben beosztja szegénységének forintjait. Valamennyi és valami mindig jut, de a lényeg a szándékban van, amit felfűt a mások felé fordulás, a törődés. Egyszóval a szeretet. Kívánok békés, örömökben gazdag karácsonyt! Kívánok szeretetteljes ünnepeket, a kopogtató 1998-as évben boldogságot, békességet és elfogadható egészséget! Kívánom Pusztaszabolcs Önkormányzatának Képviselőtestülete és bizottságai, a hivatal dolgozói és tisztségviselői nevében. Gubicza Tibor polgármester (_____________________________________________)