Pusztaszabolcs - Szabolcs Híradó, 1998 (8. évfolyam, 1-9. szám)

1998-01-16 / 1. szám

Vili. évf. 1. szám 1998. január 16. A PUSZTASZABOLCSI ÖNKORMÁNYZAT KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAPJA Ára: 55 Ft Az időzített bomba Már több éve ketyeg. Nemcsak Pusz­­taszabolcson, hanem egész Magyaror­szágon is általam időzített bombának nevezett cigányprobléma-kör. Még mie­lőtt valaki azt mondaná, hogy fajgyűlö­lő kérdést csinálok belőle előre, bocsá­tom, hogy ők is magyar állampolgárok, őket is anya szülte, nekik is joguk van az emberi körülményekhez. Azonban tör­vényeink, a helyzetükön javító jogsza­bályok nem kellően vállalják fel sorsu­kat, emiatt maguk is és a törvényessé­gek helyi képviselői is rákényszerülnek sajátos megoldási módokra. Tehát az időzített bomba ketyeg, és nem lenne jó, ha a nagy durranás akkor következne be, mikor már bent vagyunk az európai ház pitvarában. Mert abban a pillanatban már nemcsak hazai, ha­nem európai problémákat jelent. Ezt a ketyegési hangot felerősítette a székesfehérvári Rádió utca 11. alatti la­kosok problémája, aminek a lényege az, hogy a város önkormányzata a problé­mától szabadulva vidékre kívánta telepí­teni a lebontott háztömb lakóit, a 13 családot úgy, hogy számukra a környe­ző településeken vásárolnak ingatlano­kat. A karácsony előtti héten emiatt 43 polgármester - köztük magam is - jelent meg a megyeházán és tiltakoztunk a szociális gondok kitelepítése ellen. Aztán az újságokon a faluba is híre jött - nem ok nélkül - a kitelepítésnek. Ugyanis a község II. negyedében kinéztek egy há­zat, ahová egy ingatlanba két családot kívántak volna telepíteni. Köszönet az ingatlantulajdonosnak - akit most nem nevezek meg, de úgyis tudja, kiről van szó -, hogy nem kötötte meg az adásvé­teli szerződést. Pedig megtehette volna, ugyanis a cigányságot is természetszerű­en megilleti a szabad költözködési jog. Továbbá tudok a község I. negyedében is olyan törökátkon alapuló bosszúról, hogy a rossz szomszéd szeretett volna üzletet kötni bosszúállásképpen szom­szédjával, azonban ez sem jött létre. Ezek voltak azok a tények, amelyek a falugyűlésen felvetődtek, okosan, tár­gyilagosan megfogalmazva ifj. Csom­­bók Pál részéről. Aztán ezért kaptam va­sárnap este a késői órákban egy névte­len telefonhívást is, ahol a kellemes han­gú hívóm elmondta, hogy a társaság ki­sorsolta hogy ki hívjon fel engem, hogy informáljam őket. Röstelkedve egy ki­csit, de feltette a társaság által megfogal­mazott kérdést: “Igaz-e, hogy Tibi bácsi fogadja a fehérvári kitelepített romá­kat?” Gyorsan ő is hozzátette, hogy nem a fajgyűlölet beszél belőle, hanem in­kább a félelem. Szerintem is így igaz. Félünk először is attól, hogy Fehérvár a gondoktól szabadulva átpasszolja ne­künk fokozódó szociális teherként a ro­mák problémáit. Aztán joggal félhetünk attól is, hogy az egyébként is csapnivaló közrend, közbiztonság tovább romlik. Ugyanis az élet fenntartásának kénysze­re ebben a rétegben több és több elkö­vetőt kényszerít. Gyorsan hozzáteszem, hogy a magyar embernek is van alja, és a cigányságnak is van színe-java. A féle­lem azonban nem alaptalan. Megígértem a névtelenségbe burko­­lózónak, hogy a Szabolcs Híradóban er­ről fogok írni, s kértem, fedje fel szemé­lyiségét. Ő arra hivatkozott, hogy nem, mert fél. Most a nagy nyilvánosság előtt kérdezem meg, hogy kitől félsz fiatal polgártársam ? Nem tudom. Talán tő­lem vagy talán a cigányságtól ? Egy biz­tos: a félelem elnyomja a kezdeménye­zéseket. A félelem megöli a demokratiz­must. Ezt pedig te sem és én sem szeret­ném. Visszatérve az eredeti problémára. A települések száma a karácsonyi tiltako­zás után leszűkült. Perkátára is költözött egy család. Azonban Aba, Pátka és Polgárdi polgár­­mesterei mint érdekeltek ez első munka­napon, ötödikén ismét tanácskoztak. Ér­deklődőként magam is részt vettem raj­ta, ahol láttam a vergődésüket, és meg­győződtem arról, hogy a megoldás ne­héz. Csak azt nem értem, hogy miért kell az érdekelt lakosokat úgy gyámolí­­tani, hogy helyettük a Széphő Rt. felké­résével felkutatjuk a leendő lakhelyt, az önkormányzat által biztosított összeggel ellátjuk őket és szinte helyettük oldjuk meg a problémát. Ez így diszkriminatív helyzet. Egyetlen magyar embernek sem oldjuk meg a gondjait így, pedig ők is de sokan vannak! Véleményem sze­rint talán jobb lett volna vállukra akasz­tani a vándortarisznyát, beletenni a ha­muba sült pogácsát és menjenek és ke­ressenek ők maguk letelepedéshez e ha­zában házakat, így a gond nem lett vol­na felnagyítva. Összegzésképpen el kell, hogy mond­jam, polgármesteri tisztségemből faka­dóan, kötelességem választóim érdeke szerint minden igyekezetemmel eljárni, azonban a törvényességet még engedet­lenséggel sem sérthetem. De éppen a ci­gányság érdekében tiltakozom az ellen is, hogy nemes cselekedetnek látszó kényszerűséggel, ellenséges hangulattal fogadó településekre ezek a családok ki­kerüljenek. A cigányság is érzi ezt, és a lakosság által keltett ellenszegülés miatt nem kívánnak vidékre kitelepedni. Az ötödikei tanácskozás egyetlen pozitívu­ma az lett, hogy a város továbbra is az ideiglenes lakáson megtűri őket, bizto­sítja költségeiket, és nem erőlteti kiköltö­zésüket, ahova nem szívesen mennek. Tehát az időzített bomba tovább ke­tyeg. polgármester (Kovács László felvétele)

Next