Pusztaszabolcs - Szabolcs Híradó, 2023 (33. évfolyam, 1-3. szám)

2023-11-01 / 3. szám

INTERJÚ SZABOLCS HÍRADÓ 2023 NOVEMBER D­r. Baráth Károllyal be­szélgettem, aki a város­ban terhesgondozás és rákszűréseket tart, illetve az idei Szabolcs Napokon díszpolgári címmel is ki lett tüntetve. Szót ejtettünk a kezdetekről, a Pusz­­taszabolcshoz való kötődéséről, és természetesen a munka sem maradhatott ki. - Milyen indíttatásból választot­ta ezt a pályát? Az apám és az anyám is orvos volt, így onnan jöhetett létre va­lószínűleg az orvosi munkához való szeretetem és a kapcsolódá­som is. Székesfehérváron jártam gimnáziumba, és direkt már azért latin gimnáziumba mentem, hogy könnyebb legyen a tanulás, hiszen akkoriban még a latin volt az or­vosok nyelve. - Kapott valamilyen jó tanácsot a pályája elején? Az öreg főnököm - olyan 1975 körül lehetett ez - arra tanított, hogy két dologgal tudok segíteni az asszonyokon, hogyha a szülé­szetet választom munkámnak, va­lamilyen módon próbáljam meg a koraszülések számának a csök­kentését, és a rákszűrések számá­nak az emelését. Ekkoriban a legkomolyabb problémát a koraszülöttek magas száma jelentette, ugyanis ezeknek a kis súllyal született gyermekek­nek az ellátása és az életre való kilátása is sokkal rosszabb volt, mint az érett gyermekeknek. En­nek a számnak a csökkentésére a mai napig az egyetlen komoly lehetőség a terhesgondozás, ami akkoriban kezdődött el igazán komolyan. Ez azt jelenti, hogy a terhességet nem csak akkor kell megnézni, amikor valaki beteg, hanem gondozni, kezelni és vizs­­­gálni kell, hogy megelőzzük, vagy minél korábban felismerjük az el­változásokat. A rákszűrésnél fordítva van, mert annak a számát meg emel­ni kellett. Ekkoriban találtuk ki, hogyan lehet szűrni a nőgyógyá­szati rákot, ugyanis ez volt a leg­rettegettebb női betegség, mert elég rosszindulatú volt, és nagyon hamar rossz kimenetele lehetett a betegségnek. Ha egy bizonyos határon túl kiterjedt, már gyó­gyíthatatlan volt, és rettentő sok szenvedést okozott mindenkinek. Ez megfelelő szűrővizsgálattal megelőzhető volt. Aztán itt olyan jó lett a kapcso­lat a védőnők, az önkormányzat és az egész falu között, hogy be tudtam teljesíteni az édesanyám kérését, aki azt mondta, hogy: "Kisfiam, sose hagyd el azokat az embereket, akik között felnőttél!" - Milyen kötődése van Puszta­­szabolcshoz? Mikor és hogyan kez­dett el itt dolgozni? Ugye én perkátai gyerek voltam, és nem nagy különbség volt egy perkátai meg egy pusztaszabolcsi gyerek között, úgyhogy azt kell mondanom, hogy itt is itthon vol­tam. Annál is inkább, mert gye­rekkoromban sokszor átjöttünk Perkátáról a Nikolai-tóhoz fürde­ni, mert ez a perkátai temetőtől idáig a mezőn keresztül egy 5-6 kilométeres út végeredményben. 1975-ben a körzeti orvost helyet­tesítettem itt egy rövid ideig, aztán meghívtak egy felvilágosító előa­dást tartani a rákszűrésről, és nem sokkal utána, egy pár évre rá, el­kezdtem járni az MSZSZ-szel kife­le, amit azóta is csinálok. Úgyhogy ennek több, mint negyven éve. És aztán jött a terhes tanácsadás, később pedig az Önkormányzat segítségével vásároltak be egy kol­­poszkópot, amivel kibővítettük a rendelőnek a felkészültségét, és ezzel lehetőség nyílt arra, hogy rákszűrést is csináljunk. Kitűnő segítségeim voltak itt mindig, így aztán nem csak, hogy nem hagytam el ezeket a falvakat, ahogy anyám kérte, hanem mi­nekután én már régen nyugdíjba vonultam, rendületlenül dolgo­zom tovább. Egyelőre teljes mun­kaidőben vagyok a kórházban is, és értelemszerűen az 5 falumba is ugyanúgy kijárkálok. Az az el­határozásom, hogy ha véletlenül fel is hagyok a kórházban levő munkámmal, ezt még akkor is szeretném folytatni. Legfőképpen azért, mert egészen más ezekben a falvakban a rendelés, mint bár­hol máshol. Itt az embert ismerik, tisztelik, elhiszik, hogy orvos va­gyok, és hogy jót akarok. És amit rendelek és kérek tőlük, hogy tart­sák be és csinálják, azokat mind megcsinálják, mert elhiszik, hogy jót akarok. Ennek következtében aztán az a helyzet, hogy ezekben a falvakban 5-6% körül van a ko­raszülés, szemben akár a dunaúj­városi 12%-kal. Ott is volt olyan időszak, amikor tudtuk csinálni. Interjú Dr. Baráth Károllyal

Next