Radostyáni Sion - Kondói Hírnök, 1997 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1997-03-01 / 1. szám

11 RADOSTYÁNI SION JQevé/ay (B&taaóA&y Avagy még inkább a kedves Szülőknek! Ma Magyarországon többféle iskola működik. Legismertebb az, amikor az Állam az önkormányzatokon keresztül tartja fenn. Sokak úgy vélik, ez a garanciája egy jól működő iskolának. A történelem bizonyítja, jelentett már csődöt az állam is. Azután lehetnek alapítványi vagy magániskolák. Ezekről alig hallunk, alig létez­nek ilyenek. Egyházi iskolákról már többet hallani. Néha tudatosan félretájékoztatva a laikus kívülállókat. Ezeket az iskolákat az egyházközségek vagy magasabb egyházi szintek, a római egyházban esetleg különböző szerzetrendek működtetik. A történelemben ezeké volt mindig és szinte kizárólagosan a vezető szerep (leszámítva a felfordult értékrendű, a vallást magánügynek degradáló világfelfogást, az Isten létét is tagadó elmúlt majd ötven évet). A református népiskolák, kollégiumok a magyar történe­lemben mindig a haladás, a szabadság, az emberi szellem kiművelésének legfonto­sabb műhelyei voltak. Ezért is nevezték a református egyházat „iskola egyháznak.” Amikor egy egyházközség tart fenn egy iskolát, ugyanabból az anyagi keretből te­szi, mint amiből az önkormányzat tartja fenn. Milyen előnye van akkor mégis az egyházi iskolának az önkormányzati iskolával szemben? Legfontosabb az a különb­ség, hogy mint a prédikátornak az ige hirdetése, úgy az egyházi tanítónak a növendé­kek tanítása és nevelése létszükséglet. Végeznie kell, mert belső elhivatottsága kényszeríti őt. Nem anyagi előnyökért és nem a több munkabérért, hanem mert tudja, a legdrágább kincs, a jövendő nemzedék van kezében, hogy emberségre nevelje, igaz tudományra tanítsa, Istennek, mint Teremtőnknek való boldog hálát adó életre vezesse el őket. Az egyháznak egyik fontos hivatása erkölcsös és tisztessé­ges emberek nevelése a reábízott emberpalántákból. Az emberről, a gyermekről, a világról, az életről, a halálról, az örökkévalóságról alkotott világitól eltérő felfogás adja az alapvető különbséget az állami és az egyházi iskola között. Tananyag tekinte­tében nincs nagy eltérés. Az egyházi iskola nem azt jelenti, hogy csak a hittant suly­kolná a többi tantárgy rovására a fejekbe. A természettudományi úgy mint a társada­lomtudományi ismereteket a gyermekek értelmi-fejlettségi szintjének megfelelően a legmagasabb színvonalon kívánja átadni. A tisztességes, istenfélő, becsületes em­ber példaképe mellett a Hazájáért áldozni is tudó ember példáját állítja a gyer­mekek elé. S mindezt úgy teszi, hogy nemcsak az ismeretanyagot adja át, hanem neveli is az ifjúságot. Mindezt gyermek és szülő érdekében, mindnyájunk érdekében teszi. Végiggon­dolva ezeket, az itt leírt alapgondolatok ellen egyetlen gyermekének boldogságát, testi-lelki harmóniáját akaró szülő sem tiltakozhat, különösen nem, ha református ke­resztyén, ha gyermekét is megkereszteltette és ha ő maga is, bárha csak távolabbról, de beletartozik az anyaszentegyházba (esetleg annak más felekezetébe). Radostyán, 1997. márciusban Lelkipásztor

Next