Radostyáni Sion - Kondói Hírnök, 1997 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1997-03-01 / 1. szám
11 RADOSTYÁNI SION JQevé/ay (B&taaóA&y Avagy még inkább a kedves Szülőknek! Ma Magyarországon többféle iskola működik. Legismertebb az, amikor az Állam az önkormányzatokon keresztül tartja fenn. Sokak úgy vélik, ez a garanciája egy jól működő iskolának. A történelem bizonyítja, jelentett már csődöt az állam is. Azután lehetnek alapítványi vagy magániskolák. Ezekről alig hallunk, alig léteznek ilyenek. Egyházi iskolákról már többet hallani. Néha tudatosan félretájékoztatva a laikus kívülállókat. Ezeket az iskolákat az egyházközségek vagy magasabb egyházi szintek, a római egyházban esetleg különböző szerzetrendek működtetik. A történelemben ezeké volt mindig és szinte kizárólagosan a vezető szerep (leszámítva a felfordult értékrendű, a vallást magánügynek degradáló világfelfogást, az Isten létét is tagadó elmúlt majd ötven évet). A református népiskolák, kollégiumok a magyar történelemben mindig a haladás, a szabadság, az emberi szellem kiművelésének legfontosabb műhelyei voltak. Ezért is nevezték a református egyházat „iskola egyháznak.” Amikor egy egyházközség tart fenn egy iskolát, ugyanabból az anyagi keretből teszi, mint amiből az önkormányzat tartja fenn. Milyen előnye van akkor mégis az egyházi iskolának az önkormányzati iskolával szemben? Legfontosabb az a különbség, hogy mint a prédikátornak az ige hirdetése, úgy az egyházi tanítónak a növendékek tanítása és nevelése létszükséglet. Végeznie kell, mert belső elhivatottsága kényszeríti őt. Nem anyagi előnyökért és nem a több munkabérért, hanem mert tudja, a legdrágább kincs, a jövendő nemzedék van kezében, hogy emberségre nevelje, igaz tudományra tanítsa, Istennek, mint Teremtőnknek való boldog hálát adó életre vezesse el őket. Az egyháznak egyik fontos hivatása erkölcsös és tisztességes emberek nevelése a reábízott emberpalántákból. Az emberről, a gyermekről, a világról, az életről, a halálról, az örökkévalóságról alkotott világitól eltérő felfogás adja az alapvető különbséget az állami és az egyházi iskola között. Tananyag tekintetében nincs nagy eltérés. Az egyházi iskola nem azt jelenti, hogy csak a hittant sulykolná a többi tantárgy rovására a fejekbe. A természettudományi úgy mint a társadalomtudományi ismereteket a gyermekek értelmi-fejlettségi szintjének megfelelően a legmagasabb színvonalon kívánja átadni. A tisztességes, istenfélő, becsületes ember példaképe mellett a Hazájáért áldozni is tudó ember példáját állítja a gyermekek elé. S mindezt úgy teszi, hogy nemcsak az ismeretanyagot adja át, hanem neveli is az ifjúságot. Mindezt gyermek és szülő érdekében, mindnyájunk érdekében teszi. Végiggondolva ezeket, az itt leírt alapgondolatok ellen egyetlen gyermekének boldogságát, testi-lelki harmóniáját akaró szülő sem tiltakozhat, különösen nem, ha református keresztyén, ha gyermekét is megkereszteltette és ha ő maga is, bárha csak távolabbról, de beletartozik az anyaszentegyházba (esetleg annak más felekezetébe). Radostyán, 1997. márciusban Lelkipásztor