Radostyáni Sion - Kondói Hírnök, 2005 (13. évfolyam, 1-3. szám)
2005-03-01 / 1. szám
2. RADOSTYÁNI SION Levél az Olvasóhoz Reményik Sándor: Erdélyi március című versével Egy tizenötös szám. És március: Az első tavasz-hónap közepe. Kimondottan így egyszerűn: Ne féljetek, ne féljen senki se. Ne féljetek, nem tüzesednek át Halk hangolás után a verssorok, Nem temetni és nem lázítani, Csupán figyelmeztetni akarok Oly csendben nő a versem, mint a fű, Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán, Nem szavalok - szavaltunk eleget, - Nagyon sokat - március idusán. Volt egy tanítóm akkor, - igazi, Nagy nevelő, - gyökérig leható, ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap, Ha munkát s imát összefoglaló. Magányos hangját zsivaly nyelte el. Lavina dörgött. Most, a kő alatt Számunkra csak csendes növekedés: Valóban: munka s imádság maradt. De szárny kell munkához s imához is! Szárny, mely röpít, s forrás, mely enyhet ad Tört szárny, beomlott kútfő, mégis élet, Mégis üdvösség az a régi nap. Testvér, látod, én nem járok tilosban. De te is hidd: nem tilalmas dolog Megsimogatni otthon a fiókban Egy poros, régi, kicsi szalagot. Aztán menni a hétköznapok útján, Császárnak megadni, mi az övé, S maga részét minden hatalomnak, De Istennek is, ami Istené. (1931. március 10.) „ADJÁTOK MEG AZÉRT AMI A CSÁSZÁRÉ, A CSÁSZÁRNAK, ÉS AMI AZ ISTENÉ, AZ ISTENNEK ” (Máté evangéliuma 22:21b.)