Siófok - Siófoki Hírek, 1990 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1990-01-12 / 1. szám
2 Siófoki Hírek Az elmaradt lehetőség Siófok, miként több dél-balatoni település, fura alakú város. Igen hosszan húzódik a Balaton partján, hosszan és keskenyen. A várost pedig hosszában szeli át a vasút, amely a múlt század hatvanas éveiben kiemelte az ismeretlenségből. Igen, akkor Siófok számára valóban áldás volt a vasút, mely a fővárost kötötte össze Fiuméval, a tengerrel. De valóban áldás-e ma is a 17 kilométer hosszú várost átszelő vasúti pálya? Alig hiszem. Persze szükséges, ezt tudjuk. Befejezés felé közeledik a siófoki vasútállomás rekonstrukciója. Nagyon szép lesz. Sok egyéb építmény is elkészült az elmúlt években a vasút villamosításával, felújításával kapcsolatban. Két új gyalogos felüljáró, egy gyalogos aluljáró, szóval majdnem minden, csak egyetlen lényeges nem. Amire évtizedek óta várt a város: a sokszor megígért felüljáró, mely a lezárt sorompók mellett is lehetővé tenné a kettészelt város közötti közlekedést. Nagyon érdekes felmérés lenne főleg nyáron kiszámítani, hogy az öt vasúti átjáróban egyetlen napon hány munkaórát vesztegelnek a személygépkocsik, az autóbuszok és egyébb járművek, persze a gyalogosok is!? Mert ami végtelenül bosszantó, megérkezel gépkocsival a kereszteződésbe, pont orrod előtt vált a lámpa pirosra. Megállsz, mert meg kell állnod, hisz jön a vonat. Ám a vonat „nem jön", bosszankodva kiszállsz és megállapítod, hogy a vonat nyugodtan áll az állomáson, az átjárótól 500 méterre. Áll még esetleg jó öt percig. Ó ott, te itt állsz. Ő csak áll, te esetleg finoman káromkodsz, szidod a MÁV-ot. Elmaradt a nagy lehetőség, tudod nagyon jól. Most kellett volna megépülnie ennek a felüljárónak! Mert a mai gazdasági helyzetben beláthatatlan ideig nem fog megépülni ez a felül-, vagy aluljáró! Míg a várost hosszában szeli ketté a vasút, a Sió-csatorna keresztben teszi ugyanezt. A Sió nem okoz ugyan közlekedési problémát, egyebet azonban igen. Valójában nem a Sió ludas ebben, hanem a szennyvízderítő telep. Forró, fülledt csillagos éjszakán, amikor a kemencemeleg szobában vágyva tárod ki ablakod, erkélyajtód, hogy hűvösebb, friss levegőt szippants, rémülten csukod be a nyílászárót a bűz miatt. Ezt az illatot a nyaraló is érzi, s emlékül magával viheti. De ő csak 2-3 hétig részesül ezen élményben, mi egész nyáron. Ha a külföldi hazautazik, megkérdezik ismerősei, milyen volt Siófok? A válasz: zajos, zsúfolt és időnként kellemetlenül illatos. Ha a Sió-csatornában van víz, kellemes látvány. De szárazon bizony lehangoló. Vannak persze ötletes, szép dolgok is. Tetszetősek az új autóbuszvárók, ötletesek az utcákat jelző irányító nyilak. Az utóbbi időben épült bérházaink, középületeink is sokkal esztétikusabbak, mint elődeik. Ha lassan is, de épül, szépül városunk. Amire vigyáznunk kell: a jövőben ne szülessen olyan épület, mint a „Hernyó", ez az építészeti tévedmény! Alumínium tetejével engem egy háborús katonai raktárra emlékeztet, ami egy erdő közepén tarkabarkára álcázva még elmenne, de üzletháznak a város közepén annál kevésbé. Dr. Oláh Vilmos Ez nem kacsa, ez UFO Hatalmas érdeklődést keltett a múlt év végén Magyarország több helyszínén is észlelt számtalan ismeretlen jelenség, amelyeket földön kívüli élőlények megjelenésével hoztak sokan kapcsolatban. Fényjeleket, fénygömböket, surranó és egy pillanat alatt hangtalanul eltűnő ismeretlen tárgyakat láttak az emberek.Tömeghisztéria? Vagy valóban valós jelenségek kortanúi vagyunk? Sem erre, sem arra nem tudunk - ma még - biztos választ adni. Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy Siófokon immár több mint két éve egy helyben áll a képünkön is látható repülő csészealj. Igaz, ez nem mozdul, betonlábairól még éjszakánként sem suhan a messzeségbe, mivel csupán egy köztéri szobor a kereskedelmi és vendéglátóipari iskola előtt. Pihen a komp, kikötötték ... Ivóvíz Kötcse térségében A múlt év őszén hivatalosan is átadták rendeltetésének azt a 34 km hosszú vezetékhálózatot, amely a regionális vízvezetékrendszerhez csatlakozva egészséges ivóvízzel látja el Kötcse, Szólád, Nagycsepely és Teleki mintegy 2300 lakóját. A szárszói közös tanács - természetesen nem egyedül - országos szinten sem gyakori tettet hajtott végre azzal, hogy immár valamennyi társközségét egészséges ivóvízhez juttatta. A csaknem 80 millió forintos beruházás több mint 30 százalékát a lakosság (a 857 család) fedezte azzal, hogy érdekeltségi egységenként 30 ezer forinttal járult hozzá a költségekhez. A helyi tanács további 30, a tsz 4, az Áfész 1, a megyei tanács 10, az országos vízügyi alap pedig 4 millió forintot biztosított erre a célra. A DRV építési osztálya fővállalkozói versenytárgyaláson 1986-ban még szokatlan módon nyerte el a tervezői és a kivitelezői munkát, így először került sor arra, hogy a DRV mint tervező, kivitelező és mint üzemeltető is gazdája legyen egy létesítményének. 1990. január 12. Városunk virágzásáért Vaskos borítékot kézbesített a posta, benne a zamárdi tanító úr, Pillér Dezső észrevételei, javaslatai arról, hogy miként látja ő a tennivalókat Siófok épülése, szépülése reményében. A 21 gépelt oldalnyi anyagból - helyhiány miatt - csak tallózni van módunk. Összegyűjtött gondolatok El kell ismernünk, hogy a túlsó part természeti szépségeivel, gazdaságával, különleges, érdekes ajándékaival előnyben van velünk szemben. Nekünk nincsenek hegységeink, rejtelmes barlangjaink, földből kibúvó, római kori parti erődítményeink, omlatag, középkori várfalaink, nekünk, „szinte a mező szintjéből” kell kiemelnünk a látványosságokat, hogy szemlélő sokadalom elé tára hassuk vidékünk és történelmi múltunk érdemes értékeit, jelenségeit, dokumentumait. Ide kell összegyűjtenünk mindazt, melyek hozzánk, a Balaton vidékéhez tartoznak, ide kapcsolódnak, e tájat képviselik és érdemesek a bemutatásra. (Hasonlóképpen gyűjtötte össze Tihany, múzeuma 14 termében, a közeli és a messze Balatonvidék értékes dokumentumait.) Siófoknak, ha a Déli part fővárosa akar lenni, nem csak magát a várost kell fejlesztenie, de „kisugárzásának” is kell lennie, az egész Déli part helységeire, segítve azokat az „egységes” fejlődéshez, irányító, segítő, de ellenőrző, baráti munkával is. Vegyük sorra az alkalomszerűen felvetődött témákat. Tisztaság A siófoki kórház épülete, parkja, útjai, növényzetének kialakítása, gondozása, az előttük megjelenő épület, kimagaslóan szép látványossága és kincse városunknak. A tisztaságnak és szépségnek ez a helye - nemcsak életet ment és új életet ad a porladó sírok felett - hanem erőt is a betegeknek a felgyógyuláshoz, az orvosnak pedig komoly, igen nehéz lelkiismeretes munkájához. Terjesszük ki ezt a tisztaságot, rendet, a gondosságot, megőrzést városunk valamennyi terére, utcájára, a lakóházak, villák, telkek kertjeire és lehetőség szerint a munkahelyek környékére is. Ehhez jó munkaszervezés, lelkes hozzáállás, baráti irányítás, s a lakosság nagyobb mérvű bevonása - de kicsik-nagyok átnevelése is - szükséges. A város utcáit járva gyakran látunk szép, kulturált, nem giccses környezetet, de látnunk kell néha a közömbösség, nemtörődömséget vagy hanyagul végzett munka nyomait is. Szépség A vidékről belépő utazóközönséget az autóbusz-pályaudvaron egy teljesen „meztelen” ifjú bronz szobra fogadja. A fiú, lehajlított karjával egy követ nyújt felénk. Férfit, ruha nélkül ábrázolni nálunk szokatlan - és szükségtelen-jelenség. Nem tudjuk, hogy a tenyerében lévő kődarabbal mit akar? A szobor művészi munka. Címe: Kavics. Ebből nem sokat értünk. Sokan, szándékosan elfordítják fejüket, a szobrot észre sem veszik. A fiatalok kuncognak, vihognak rajta elmenőben. A falusi közerkölcs józan asszonyai joggal mondhatják: „...Minek ez itt? Reklámnak? Nem vagyunk még elég mélyen az erkölcs terén? Mi is már felvilágosultan, okosan, az időhöz kötötten, de nem így kívánunk derék magyar édesanyákat és józan családapákat nevelni! Vigyék a szobrot Berénybe, ott „natúr”. Csak a legkisebbek tipegnek oda a szoborhoz és kezecskéikkel simogatják a fiú sarkát - ezért olyan fényes, hogy vajon él-e a bácsi? A szobor jelkép. De nem ismerjük fel. Mert nem mindenki tanult művészettörténetet és atomfizikát. A szobor az atombomba elleni tiltakozást fejezi ki. Egyesek szerint a fiú már megtalálta a tudósok által régóta keresett „bölcsek kövét”, amely minden bajtól megmenti az embert. Mások szerint a szobor az atomkutatók fáradságos munkáját jelzi, akik azon dolgoznak - van köztük magyar is -, hogy megtalálják azt a titkos anyagot, amellyel az atomrobbanás láncreakcióját meg tudják akadályozni a földkerekségen. De miért kell éppen egy kis fürdőváros parányi térségén tiltakozni az atombomba ellen? Mert minden nép, mi is napfényes eget, jó egészséget és boldog életet akarunk biztosítani az utánunk jövőknek. Komorság Mindjárt itt van az autóbusz-pályaudvar főépületének kérdőjele. Szűkös, de elég jól megoldott komplexum. Ezt lehetett csinálni. De számoljuk ki, a kényszerű körforgással évenként mennyi km-rel futnak többet autóbuszaink? S a benzin és olajárak? Nem értjük, miért kellett az épületet gyászos feketébe öltöztetni? A fekete márványlapokkal bélelt váróteremben szemet hunyorgatva keresgél a szédelgő, világosságról betévedt utazó. Az ajtók, ablakok, oszlopok vasszíne érthető, célszerű. A Dél-balatoni Kulturális Központ épületének északi falán látható, kitűnően megoldott „napfelkelte” színeit kellett volna itt is alkalmazni! Egy-egy függő virágkosárral, a zöld pázsitban néhány virágágyacskával hangulatosabbá tehetjük e hely komorságát. Tájékozottság Információk után futkosnak az emberek nemcsak Siófokon, de az egész Balaton mentén. Keresgélnek, kérdezősködnek utcák, címek, hivatalok, boltok után és csak kivételesen tudnak hiteles információt kapni. Gondoskodnunk kellene arról, hogy már a kisebb tanulók is megismerjék környékünk utcáinak a nevét és fontosabb ottlévő létesítményeket. Későbbi sétáik alkalmával a város többi részével is megismerkedhetnek. A gimnáziumban pedig már minden tanulónak úgy kellene ismerni városát, mind a saját tenyerét. Ezektől elvárható, hogy a kiterített Balaton-térképen is tudjanak eligazodni és kielégítő választ adni az idegen érdeklődésére. Menjünk oda, ha az utcán, az autóban, vagy az álló autó mellett térkép fölött tanakodó embereket látunk. Segítsünk jó szívvel! De itt már kellene legalább a német és az angol nyelv tudása is. Pillér Dezső (folytatjuk) Jellegzetesség A víztorony egyelőre a város jellegzetessége, jelképe. Tulajdonképpen az ivó- főzőmosóvizet emeltük fejünk fölé, szükségmegoldásként. Holott, elsősorban a Balaton langyos, simogató, ringató vizét kellett volna reklámoznunk. A tornyokkal ma baj van. Csak a budai Toronyszálloda állja a helyét. Szép somogyi tájainkon utazva gyakran látunk zöld lombok fölé, emelkedő hidroglóbuszokat. A majorok, istállók, hodályok világa ez. Eldugott helyek, de élnek a pusztaságban is. Idővel mi lesz a sora tornyunknak? Vajon kedves, körültekintő kilátó lesz számunkra, tiszta nyáridőben? Vagy csendes ünnepnapokon és vasárnaponként, úgy estefelé, kedves csilingelő harangjátékot hallunk onnan fentről: tisztán csengő, művészi, halk tónusú zenét?