Siófok - Siófoki Hírek, 1993 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-01 / 1. szám

B.Ú.É.K., SIÓFOK, 1993! Megint összefogott a város! Karácsony és szilveszter között négy napon át foglalt volt a Foki-hegyi tornacsarnok, ahol a harmadik „Búék, Siófok!”sportrendezvényre került sor. Harminchat siófoki cég, illetve vállalkozás támogatásával olyan nagysikerű évzáró kavalkád részesei és szemtanúi lehettek a kilátogatók, amelyhez fogható legfeljebb a „Challenge Day ” volt városunkban az 1992-es esztendőben. A 7. és 8. oldalon részleteket villantunk fel a történtekből. Új remény Újra eltelt egy év, újra tapasztaltabbak lettünk. Mi, az újság szerkesztői és Önök is, kedves olvasók. Az elmúlt év sikeresnek mondható a Siófoki Hírek életében. Nem mintha minden a legnagyobb rendben ment volna, erről még véletlenül sincsen szó (!), csupán arról, hogy mind nagyobb figyelem jut lapunkra az Önök részéről is. Mi ennek örülünk, s ezért igyekszünk dolgozni. Tudjuk, hogy sokan vannak, akiknek sok minden nemigen tetszik a lapban, de tudjuk azt is, hogy legalább ennyien vannak a velünk szimpatizálók. A dolog így van rendjén, hisz ahány ember, annyi elképzelés, s olyan lapot a világon sehol sem találtak még ki, amely mindenkinek egyformán tetszik. Mi is kaptunk már észrevételeket arról, hogy egy-egy rovatunk, cikkünk mennyire „nem ül”, ugyanakkor mástól ugyanezekre olyan észrevétel született, hogy: „ ez az, ezt kell írni, ezért veszik-viszik a lapot”... Nos, kétségtelen, hogy az újságírás és szerkesztés is olyan, mint a magyar labdarúgás: mindenki (vagy majdnem mindenki) azt hiszi, hogy ahhoz ő igazán ért. Maradjunk akkor a sporthasonlatnál: ha valaki csőrrel, fél méterről bele tud rúgni a labdába, még nem biztos, hogy ő a legjobb edző a világon...! Nekünk, az újság szerkesztésénél számtalan szempontot, érvet, érdeket figyelembe kell vennünk, s bár csőrrel, közelről mi is bele tudunk rúgni a labdába, mégis tudjuk, hogy csiszolni mindig lehet valamit a technikán. Most, az új év küszöbén szeretnénk tovább „csiszolni” a Siófoki Hírek arculatán. Ezt szolgálja több új kezdeményezésünk, valamint a szerkesztőség számítógéppel való felszerelése, amely szintén korszerűsíti, s remélhetőleg színesíti is munkánkat, s a lapot. Nagyon köszönjük Önöknek, kedves olvasók, hogy egyre többen keresnek bennünket személyesen, vagy levélben. Továbbra is elsődleges feladatunknak tartjuk a Siófokon és a vonzáskörzetben élő polgárok informálását, gondjainak, örömeinek közlését. Továbbra sem akarunk egyetlen pártnak sem a szócsöve lenni, ugyanakkor „Nyílt tér” rovatunkban szívesen adunk helyet minden szervezetnek, ha közérdeklődésre számot tartó eseményre akarja felhívni a figyelmet. Nem ígérünk tehát semmi különlegességet, csak annyit, hogy igyekszünk minél sokszínűbben tájékoztatni Önöket a térség jelentősebb eseményeiről. Ehhez azonban segítséget is kérünk. Hiszen mi mindenhol nem tudunk jelen lenni, de ha olvasóinktól a történtekről rövid, velős beszámolókat kapunk, azoknak szívesen biztosítunk helyet a lapban - ha úgy ítéljük meg, hogy érdemes a közzétételre. Segítséget kérünk ahhoz is, hogy lapunk minél több helyen megvásárolható legyen. Tudjuk, hogy - főként Siófokon kívül - sok helyen nem lehet megkapni az újságot. Épp ezért várjuk azok jelentkezését, akik szívesen terjesztenék, népszerűsítenék a Siófoki Híreket. Sajnos az új év bennünket is rákényszerített arra, hogy 17,50-ről 19,50-re emeljük fel a lap árát. Csak zárójelben jegyezzük meg: ezzel a minimális áremeléssel is kevesebb az eladott lapszámok utáni bevételünk, mint amennyi a múlt évben volt, hisz a terjesztői jutalék és a nyomdaköltség ennél jobban emelkedett. Mégis úgy gondoltuk, hogy a lakosság pénztárcáját nem terheljük tovább - jóllehet, ha belegondolunk abba, hogy húsz forintért manapság már két gombóc fagylaltot sem mindenhol lehet kapni... Még egyszer leírjuk: örülünk annak, hogy a lapot egyre többen keresik, várják, olvassák s előfizetőinknek pedig külön köszönet azért, hogy olykor a késői postai szállítás ellenére sem mondták le a lapot. Reméljük, hogy idén ez a gond is megoldódik, s bizakodással tölt el bennünket az a pozitív hozzáállás is, amely a közelmúltban meghirdetett két akciónkat („Kincsünk - gyermekünk”, valamint az „Irodalmi és képzőművészeti pályázat”) fogadta, hisz mindkettőre sorozatban érkeznek a levelek, fényképek. Mindezek után nem marad más hátra, minthogy - tán kissé megkésve, de őszinte szívvel - valamennyi Kedves Olvasónknak mégegyszer békés, türelmes, egészségben és eredményekben gazdag új évet kívánjunk! Gyarmati László Földárverés Ilyen még nem volt Siófokon! Január 4-én és 5-én szinte alig lehetett bejutni a polgármesteri hivatalba, annyi ember nyüzsgött a bejáratnál és a földszinti nagyteremben. Itt tartották ugyanis Kinti és Siófok földárverését, amelyen a kárpótlási jegyekkel érkezők licitálhattak a kijelölt területekre. Az árverési bizottság vizsgált meg minden jelentkezőt, hogy megfelelnek-e a követelményeknek, s csak ez után foglalhatták el a helyüket az első sorokban. Természetesen rengeteg volt a kíváncsiskodó is, akiknek nagy része esetleg máshol fog majd licitálni, vagy a későbbiekben itt, Siófokon a következő alkalommal. A két nap során a kijelölt mintegy 150 hektár föld nagy része - élénk licitálás kíséretében - elkelt, aranykorona értéktől függően 500-tól 13000 Ft/aranykorona összegért. A tartalomból: — A városházáról jelentjük... 2. oldal — Szellemjárás Siófokon 3. oldal — Kincsünk gyermekünk 4. oldal — Kulturális pályázatok 5. oldal — Gyergyószentmiklósi emlék 6. oldal — Sportpályázatok 8. oldal Siófoki Hírek Megjelenik havonta kétszer A VÁROS ÉS KÖRNYÉKÉNEK LAPJA VI. ÉVF., 1. SZÁM 1993. JANUÁR I. Ára: 19,50 Ft Több, mint 100 siófoki polgár vonult fel január 7- én este a polgármesteri hivatal elé, hogy előre bejelentett tüntetésen tiltakozzon a siófoki képviselő-testület korábbi döntése ellen, miszerint az önkormányzati lakásokat a bérlők csak egy összegben kifizetve vehetik meg. A tüntetők szerint ez a rendelet törvénybe ütköző, hiszen a jelenleg is érvényben lévő jogszabály szerint az ilyen lakásokat a bent élők részletfizetéssel is megszerezhetnék. Az érdekeltek azért háborogtak, mert bármennyire is „gazdag” városnak tartják, de azért Siófokon sincs minden polgárnak 1-2 millió forint a zsebében, amivel bármikor szabadon rendelkezhetne. Dr. Pongor Tamás jegyző egy kisebb küldöttséget fogadott a polgármesteri hivatalban. A tüntetők képviselőinek hangsúlyozta, hogy a rendelet meghozatalánál a testület abból az alkotmányos jogból indult ki, hogy a tulajdonosnak jogában áll a lakásértékesítés pénzügyi feltételeit meghatároznia. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ez formálisan egy olyan alacsonyabb szintű jogszabályba ütközik, amelyik az állami tulajdonú lakások értékesítésével foglalkozik. Épp ezért ígéretet tett arra, hogy a legközelebbi képviselő-testületi ülésen, január 28-án újra a testület elé terjeszti az ügyet. • •A TÜNTETÉS Moszkva nem hitt a gyógyszereknek Glória a fejünk felett „Amit nem értünk, attól az még létezhet” Elene Pasztukova, városunkban dolgozó orosz természetgyógyász ma már nyugodtan kijelentheti, hogy a Brezsnyev-érától kezdődően a legfelsőbb vezetés saját köreinek kezelésére népi gyógyítókat „gyűjtött” Moszkvába, különleges előnyökhöz juttatva a „csontkovácsokat” és „füveseket”. Pedig a természetgyógyászat módszerei és gyógyszerei még ma sem minden esetben magyarázhatók a tudomány állása szerint. Úgy látszik, az elvtársak fontosabbnak tekintették az eredményt, mint a materialista indoklást. Az ősi népi tapasztalatokat alkalmazó titokzatos mestereknek hozták létre a moszkvai természetgyógyászati központot, ahol Elena asszonyt két évig a birodalom legjobb „alternatív orvosai” oktatták gyógynövényismeretre, népgyógyászati módszerekre, manuálterápiára és a számunkra legtitokzatosabbnak tűnő — úgynevezett — estra sensorica, azaz a szervezetben lejátszódó belső folyamatok külsődleges érzékelésére. Hitetlenkedésemre a rendkívül szuggesztív Elena asszony kifejtette az emberi testet körülvevő energiamező (aura) elvét. Eszerint ezt az ismeretlen eredetű, nem mágneses, nem elektromos, bio-energiának nevezett erőteret az arra alkalmas személyek érzékelni tudják. Változásaiból az egyén testében végbemenő kóros változásokra következtetni tudnak, sőt, saját energiájukból átadva képesek a kórképet kedvezően megváltoztatni, gyógyítani is. Az aurát két energiaforrás táplálja: egyrészt a test szimmetriavonalán található két „akkumulátor-pont”, melyek közül a legfelső, a fejtető környékén található, csak a legfejlettebb sprimuális életet élő, rendkívül szuggesztív egyénekben fejlődik ki, és glóriaként látható a fej körül. Állítólag ezt ábrázolta a hagiográfia a szentek jelölésekor. (Nem csoda, hogy manapság „élőben” nem igen láthatunk ilyet.) Az aura másik energiaforrása valami titokzatos kozmikus erő, mely tudományos eszközökkel behatárolhatatlan, csak extrasenzorikus képességekkel érzékelhető. Az aura energiáival állítólag befolyásolható a másik ember aurája, ezáltal pedig életfolyamata is. Hogy ne zavarjuk egymás energiamezőit, ajánlatos tehát a nem csak jelképes három lépésnyi távolságtartás. Dr. Alfred Gajnutdin az orvostudományi egyetem elvégzése után iratkozott be a mai orvostovábbképzés szintjére emelt kétéves kurzusra, ahol népi- és keleti gyógymódokat, terápiát tanult. Orvosként a természetgyógyászatot kiegészítő módszernek tekinti, mely semmiképpen sem alternatívája a tudomány mai állása szerinti orvostannak, de ma még nem is része annak. Magyarországon sajnos az orvosképzésben semmilyen természetgyógyászati tantárgyat nem tanítanak, így a leendő szakemberek nem szerezhetnek ezekről személyes tapasztalatokat. Pedig a népi gyógyászat hagyományai sokkal ősibbek, mint a hivatásos medicináé. (folytatás a 6. oldalon)