Siófok - Siófoki Hírek, 1993 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-01 / 1. szám

B.Ú.É.K., SIÓFOK, 1993! Megint összefogott a város! Karácsony és szilveszter között négy napon át foglalt volt a Foki-hegyi tornacsarnok, ahol a harmadik „Búék, Siófok!”sportrendezvényre került sor. Harminchat siófoki cég, illetve vállalkozás támogatásával olyan nagysikerű évzáró kavalkád részesei és szemtanúi lehettek a kilátogatók, amelyhez fogható legfeljebb a „Chal­lenge Day ” volt városunkban az 1992-es esztendőben.­­ A 7. és 8. oldalon részleteket villantunk fel a történtekből. Új remény Újra eltelt egy év, újra tapasz­taltabbak lettünk. Mi, az újság szer­kesztői és Önök is, kedves olvasók. Az elmúlt év sikeresnek mondha­tó a Siófoki Hírek életében. Nem mintha minden a legnagyobb rend­ben ment volna, erről még vélet­lenül sincsen szó (!), csupán ar­ról, hogy mind nagyobb figyelem jut lapunkra az Önök részéről is. Mi ennek örülünk, s ezért igyekszünk dolgozni. Tudjuk, hogy sokan van­nak, akiknek sok minden nemigen tetszik a lapban, de tudjuk azt is, hogy legalább ennyien vannak a ve­lünk szimpatizálók. A dolog így van rendjén, hisz ahány ember, annyi elképzelés, s olyan lapot a világon sehol sem találtak még ki, amely mindenkinek egyformán tetszik. Mi is kaptunk már észrevételeket ar­ról, hogy egy-egy rovatunk, cikkünk mennyire „nem ül”, ugyanakkor mástól ugyanezekre olyan észrevé­tel született, hogy: „ ez az, ezt kell írni, ezért veszik-viszik a lapot”... Nos, kétségtelen, hogy az új­ságírás és szerkesztés is olyan, mint a magyar labdarúgás: mindenki (vagy majdnem mindenki) azt hi­szi, hogy ahhoz ő igazán ért. Ma­radjunk akkor a sport­hasonlatnál: ha valaki csőrrel, fél méterről bele tud rúgni a labdába, még nem biz­tos, hogy ő a legjobb edző a vilá­gon...! Nekünk, az újság szerkeszté­sénél számtalan szempontot, érvet, érdeket figyelembe kell vennünk, s bár csőrrel, közelről mi is bele tu­dunk rúgni a labdába, mégis tudjuk, hogy csiszolni mindig lehet valamit a technikán. Most, az új év küszö­bén szeretnénk tovább „csiszolni” a Siófoki Hírek arculatán. Ezt szol­gálja több új kezdeményezésünk, valamint a szerkesztőség számító­géppel való felszerelése, amely szin­tén korszerűsíti, s remélhetőleg szí­nesíti is munkánkat, s a lapot. Nagyon köszönjük Önöknek, kedves olvasók, hogy egyre többen keresnek bennünket személyesen, vagy levélben. Továbbra is elsőd­leges feladatunknak tartjuk a Si­ófokon és a vonzáskörzetben élő polgárok informálását, gondjainak, örömeinek közlését. Továbbra sem akarunk egyetlen pártnak sem a szócsöve lenni, ugyanakkor „Nyílt tér” rovatunkban szívesen adunk helyet minden szervezetnek, ha közérdeklődésre számot tartó ese­ményre akarja felhívni a figyelmet. Nem ígérünk tehát semmi kü­lönlegességet, csak annyit, hogy igyekszünk minél sokszínűbben tá­jékoztatni Önöket a térség jelen­tősebb eseményeiről. Ehhez azon­ban segítséget is kérünk. Hiszen mi mindenhol nem tudunk jelen len­ni, de ha olvasóinktól a történtekről rövid, velős beszámolókat kapunk, azoknak szívesen biztosítunk he­lyet a lapban - ha úgy ítéljük meg, hogy érdemes a közzétételre. Segít­séget kérünk ahhoz is, hogy lapunk minél több helyen megvásárolható legyen. Tudjuk, hogy - főként Sió­fokon kívül - sok helyen nem lehet megkapni az újságot. Épp ezért vár­juk azok jelentkezését, akik szíve­sen terjesztenék, népszerűsítenék a Siófoki Híreket. Sajnos az új év bennünket is rákényszerített arra, hogy 17,50-ről 19,50-re emeljük fel a lap árát. Csak zárójelben jegyezzük meg: ezzel a minimális áremeléssel is kevesebb az eladott lapszámok utáni bevéte­lünk, mint amennyi a múlt évben volt, hisz a terjesztői jutalék és a nyomdaköltség ennél jobban emel­kedett. Mégis úgy gondoltuk, hogy a lakosság pénztárcáját nem terhel­jük tovább - jóllehet, ha belegon­dolunk abba, hogy húsz forintért manapság már két gombóc fagylal­tot sem mindenhol lehet kapni... Még egyszer leírjuk: örülünk annak, hogy a lapot egyre többen keresik, várják, olvassák s előfizető­inknek pedig külön köszönet azért, hogy olykor a késői postai szállí­tás ellenére sem mondták le a la­pot. Reméljük, hogy idén ez a gond is megoldódik, s bizakodással tölt el bennünket az a pozitív hozzáál­lás is, amely a közelmúltban meg­hirdetett két akciónkat („Kincsünk - gyermekünk”, valamint az „Iro­dalmi és képzőművészeti pályázat”) fogadta, hisz mindkettőre sorozat­ban érkeznek a levelek, fényképek. Mindezek után nem marad más hátra, minthogy - tán kissé megkésve, de őszinte szívvel - vala­mennyi Kedves Olvasónknak mégegyszer békés, türelmes, egész­ségben és eredményekben gazdag új évet kívánjunk! Gyarmati László Földárverés Ilyen még nem volt Siófokon! Január 4-én és 5-én szinte alig le­hetett bejutni a polgármesteri hi­vatalba, annyi ember nyüzsgött a bejáratnál és a földszinti nagyte­remben. Itt tartották ugyanis Ki­nti és Siófok földárverését, ame­lyen a kárpótlási jegyekkel érkezők licitálhattak a kijelölt területekre. Az árverési bizottság vizsgált meg minden jelentkezőt, hogy megfelel­nek-e a követelményeknek, s csak ez után foglalhatták el a helyüket az első sorokban. Természetesen rengeteg volt a kíváncsiskodó is, akiknek nagy része esetleg máshol fog majd licitálni, vagy a későb­biekben itt, Siófokon a követke­ző alkalommal. A két nap során a kijelölt mintegy 150 hektár föld nagy része - élénk licitálás kísé­retében - elkelt, aranykorona ér­téktől függően 500-tól 13000 Ft/a­­ranykorona összegért. A tartalomból: — A városházáról jelentjük... 2. oldal — Szellemjárás Siófokon 3. oldal — Kincsünk­­ gyermekünk 4. oldal — Kulturális pályázatok 5. oldal — Gyergyószentmiklósi emlék 6. oldal — Sportpályázatok 8. oldal Siófoki Hírek Megjelenik havonta kétszer A VÁROS ÉS KÖRNYÉKÉNEK LAPJA VI. ÉVF., 1. SZÁM 1993. JANUÁR­ I. Ára: 19,50 Ft Több, mint 100 siófoki polgár vonult fel január 7- én este a polgármesteri hi­vatal elé, hogy előre bejelen­tett tüntetésen tiltakozzon a siófoki képviselő-testület ko­rábbi döntése ellen, miszerint az önkormányzati lakásokat a bérlők csak egy összegben ki­fizetve vehetik meg. A tünte­tők szerint ez a rendelet tör­vénybe ütköző, hiszen a je­lenleg is érvényben lévő jog­szabály szerint az ilyen laká­sokat a bent élők részletfi­zetéssel is megszerezhetnék. Az érdekeltek azért háborog­­tak, mert bármennyire is „gazdag” városnak tartják, de azért Siófokon sincs minden polgárnak 1-2 millió forint a zsebében, amivel bármikor szabadon rendelkezhetne. Dr. Pongor Tamás jegy­ző egy kisebb küldöttséget fo­gadott a polgármesteri hiva­talban. A tüntetők képvise­lőinek hangsúlyozta, hogy a rendelet meghozatalánál a testület abból az alkotmányos jogból indult ki, hogy a tu­lajdonosnak jogában áll a la­kásértékesítés pénzügyi felté­teleit meghatároznia.­ Ugyan­akkor az is kétségtelen, hogy ez formálisan egy olyan ala­csonyabb szintű jogszabályba ütközik, amelyik az állami tu­lajdonú lakások értékesítésé­vel foglalkozik. Épp ezért ígé­retet tett arra, hogy a legkö­zelebbi képviselő-testületi ü­­lésen, január 28-án újra a tes­tület elé terjeszti az ügyet. • •A TÜNTETÉS Moszkva nem hitt a gyógyszereknek Glória a fejünk felett „Amit nem értünk, attól az még létezhet” Elene Pasztukova, váro­sunkban dolgozó orosz ter­mészetgyógyász ma már nyu­godtan kijelentheti, hogy a Brezsnyev-érától kezdődően a legfelsőbb vezetés saját kö­reinek kezelésére népi gyó­gyítókat „gyűjtött” Moszkvá­ba, különleges előnyökhöz juttatva a „csontkovácsokat” és „füveseket”. Pedig a ter­mészetgyógyászat módszerei és gyógyszerei még ma sem minden esetben magyarázha­tók a tudomány állása sze­rint. Úgy látszik, az elvtársak fontosabbnak tekintették az eredményt, mint a materialis­ta indoklást. Az ősi népi tapasztalato­kat alkalmazó titokzatos mes­tereknek hozták létre a moszkvai természetgyógyá­szati központot, ahol Elena asszonyt két évig a biroda­lom legjobb „alternatív orvo­sai” oktatták gyógynövényis­meretre, népgyógyászati módszerekre, manuálterápiá­­ra és a számunkra legtitok­zatosabbnak tűnő — úgyne­vezett — estra sensorica, azaz a szervezetben lejátszódó bel­ső folyamatok külsődleges ér­zékelésére. Hitetlenkedésem­­re a rendkívül szuggesztív Elena asszony kifejtette az emberi testet körülvevő ener­giamező (aura) elvét. Esze­rint ezt az ismeretlen eredetű, nem mágneses, nem elektro­mos, bio-energiának nevezett erőteret az arra alkalmas sze­mélyek érzékelni tudják. Vál­tozásaiból az egyén testében végbemenő kóros változások­ra következtetni tudnak, sőt, saját energiájukból átadva képesek a kórképet kedvező­en megváltoztatni, gyógyítani is. Az aurát két energiaforrás táplálja: egyrészt a test szim­metriavonalán található két „akkumulátor-pont”, melyek közül a legfelső, a fejtető kör­nyékén található, csak a leg­fejlettebb sprimuális életet élő, rendkívül szuggesztív e­­gyénekben fejlődik ki, és gló­riaként látható a fej körül. Állítólag ezt ábrázolta a hagi­­ográfia a szentek jelölésekor. (Nem csoda, hogy manapság „élőben” nem igen láthatunk ilyet.) Az aura másik energia­­forrása valami titokzatos koz­mikus erő, mely tudományos eszközökkel behatárolhatat­lan, csak extrasenzorikus ké­pességekkel érzékelhető. Az aura energiáival állítólag be­folyásolható a másik ember aurája, ezáltal pedig életfo­lyamata is. Hogy ne zavarjuk egymás energiamezőit, aján­latos tehát a nem csak jelké­pes három lépésnyi távolság­­tartás. Dr. Alfred Gajnutdin az orvostudományi egyetem el­végzése után iratkozott be a mai orvostovábbképzés szint­jére emelt kétéves kurzusra, ahol népi- és keleti gyógymó­dokat, terápiát tanult. Orvos­ként a természetgyógyászatot kiegészítő módszernek tekin­ti, mely semmiképpen sem al­ternatívája a tudomány mai állása szerinti orvostannak, de ma még nem is része an­nak. Magyarországon sajnos az orvosképzésben semmilyen természetgyógyászati tantár­gyat nem tanítanak, így a le­endő szakemberek nem sze­rezhetnek ezekről személyes tapasztalatokat. Pedig a népi gyógyászat hagyományai sokkal ősibbek, mint a hivatásos medicináé. (folytatás a 6. oldalon)

Next