Siófok - SiópArt, 2021 (4. évfolyam, 1-4. szám)
2021 / 2. szám
91 eseményei és a kivágyódás szívér-villámai verseiben, ismétlem, akárhol van is, mégha Csokonai Vitéz Mihály tündérszárnyai rezegnek is a szívében, mint a szitakötő-szárnyak, a szivárványrepülős lapátok, mégha a Via Dolorosa kaptatóján is liheg merengve, vagy Bece-hegyen áldoz a bornak, Takáts Gyula áldott pincéjében. Aki nem tudja, hogy néven nevezve, vagy a versbe rejtetten.” - írta a kötet előszavában Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő. Matyiké Sebestyén József, a tudós költő, Poéta Doctus, kiválóan ismeri a város történelmét, kulturális életét, lenyűgöző művelődési és művészettörténeti tények ismeretében írta verseit. Megidézi a nagy szellemiséget, Krúdyt, Rejtő Jenőt, Karinthyt, Salamon Bélát: „A tóra hó hull, néma vakolat. / Karinthy és Salamon Béla / árnya ott sétál a Batthyány utcán / az emléktábla alatt, üres virradóra” - Rejtő Jenő emlékének; „Gyula Bátyám! Mi itthon vagyunk! / Podolintól Nyíregyházán át Siófokig” - Krúdy siófoki platánjai. Felsejlik soraiban a túlvilág, az öröklét vágya: „összeverődve Isten madarai, / csapdosnak a mennyeg gótikumában. / Álmodom az égbe szállt világot, / V-ből kilőtt ludak, arkangyalok” -Madarak és halak. A csendnek jelképes szerep jut, a Tó, a hatalmas vízfelület a végtelen békét szimbolizálja, hol „csontig hasító” (A gyermekkori kert), hol a fájdalom tükre: „A hallgatás fontosabb minden leírt mondatnál.” (Papp Árpád halálhírére) Filozófia szempontjából sokrétűek a versek, és az ajánlásokban megidézi a barátokat, szellemi társakat: Takáts Gyulát, Fodor Andrást, Sinka Istvánt, Keresztury Dezsőt, Veres Pétert, Fekete Istvánt, Együd Árpádot, Dr. Dankó Imrét, Kanyar Józsefet, Holló Lászlót, Horváth Jánost, Varga Imrét, Varga Tamást, Csiszár Eleket, Schéner Mihályt, Kaiser Lászlót, Tóth-Baranyi Antalt... Erdélyi Zsuzsa etnográfus nyomdokain haladt Az apokrif imák és andocsi búcsúénekek közlése.