Siófok - SiópArt, 2021 (4. évfolyam, 1-4. szám)

2021 / 2. szám

91 eseményei és a kivágyódás szívér-villámai verseiben, ismétlem, akárhol van is, mégha Csokonai Vitéz Mihály tündérszárnyai rezegnek is a szívében, mint a szitakötő-szárnyak, a szivárvány­­repülős lapátok, mégha a Via Dolorosa kaptatóján is liheg mereng­ve, vagy Bece-hegyen áldoz a bornak, Takáts Gyula áldott pincéjé­ben. Aki nem tudja, hogy néven nevezve, vagy a versbe­ rejtetten.” - írta a kötet előszavában Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő. Matyiké Sebestyén József, a tudós költő, Poéta Doctus, kivá­lóan ismeri a város történelmét, kulturális életét, lenyűgöző mű­velődési és művészettörténeti tények ismeretében írta verseit. Megidézi a nagy szellemiséget, Krúdyt, Rejtő Jenőt, Karinthyt, Sa­lamon Bélát: „A tóra hó hull, néma vakolat. / Karinthy és Salamon Béla / árnya ott sétál a Batthyány utcán / az emléktábla alatt, üres virra­dóra” - Rejtő Jenő emlékének; „Gyula Bátyám! Mi itthon vagyunk! / Podolintól Nyíregyházán át Siófokig” - Krúdy siófoki platánjai. Fel­sejlik soraiban a túlvilág, az öröklét vágya: „összeverődve Isten ma­darai, / csapdosnak a mennyeg gótikumában. / Álmodom az égbe szállt világot, / V-ből kilőtt ludak, arkangyalok” -Madarak és halak. A csendnek jelképes szerep jut, a Tó, a hatalmas vízfelület a végtelen békét szimbolizálja, hol „csontig hasító” (A gyermekkori kert), hol a fájdalom tükre: „A hallgatás­­ fontosabb minden leírt mondatnál.” (Papp Árpád halálhírére) Filozófia szempontjából sokrétűek a versek, és az ajánlások­ban megidézi a barátokat, szellemi társakat: Takáts Gyulát, Fodor Andrást, Sinka Istvánt, Keresztury Dezsőt, Veres Pétert, Fekete Istvánt, Együd Árpádot, Dr. Dankó Imrét, Kanyar Józsefet, Holló Lászlót, Horváth Jánost, Varga Imrét, Varga Tamást, Csiszár Ele­ket, Schéner Mihályt, Kaiser Lászlót, Tóth-Baranyi Antalt... Erdélyi Zsuzsa etnográfus nyomdokain haladt Az apokrif imák és andocsi búcsúénekek közlése.

Next