Szekszárd - Családunk, 2023 (29. évfolyam, 122-123. szám)

2023 / 123. szám

4 CSALÁDUNK Z073. szeptember ez Isten műve velünk, hiszen Ő mindig túlcsordulóan mér! Lélekben és igaz­ságban imádjuk Istent! S szóljanak a hangszerek! Römer Károly nemcsak műemlékvédelmi építész szakmérnök, hanem zeneszerző zenész is s magával hozta barátját, Márton Gábort, ki nem­csak zeneszerző zenész, hanem teológus is, kit odaadó zenei szolgálatáról már is­mertünk mi is, most is nagyon magas színvonalon, nagyon igényesen vezettek bennünket az égi magaslatokra egy gi­tár és egy elektromos zongora s a min­dennél szebb, emberi hang segítségével. Kérdezni is lehetett. Megtanultuk, hogy van helye éneknek, akár tánclépé­seknek is, tapsnak, zászló­lengetésnek, ha Isten imádatát fejezzük ki vele, ne le­pődjünk meg, ha valaki akár a nevetés, akár a könnyek adományát kapja. Lé­lekben nyugszik vagy épp most tudja a nyelvi ének adományát végre használni! Mindez azonban nem eredményezheti azt, hogy az Ige a perifériára kerül, hogy a mód fontosabb lenne a tartalomnál! Isten maga a Rend, a rendezetlenség­nek nincs helye az imádat folyamatá­ban sem, Isten rendet tart, ha hagyjuk, nagyobb rend annál nem lehet, mint hogy Vele egységben és Benne egy­mással is egységben vagyunk! A földi dicsőítésünk a mennyeinek része. Ad­junk teret hogy Isten alkothasson. Az imádás folyamatából a szem­lélődés, a csend folyamatába érke­zünk. A Tábor hegyére. Jó nekünk itt. A csendben érlelődnek bennünk Isten szavai, s meghalljuk, hogy Ő mit mond! Ha csend is van, a Mennyei Atya Szere­tett Fia hangját halljuk magunkban és Őt kövessük. Ne legyen olyan elmélke­désünk, sőt gondolatunk se, mely ellen­kezne a 10 paranccsal vagy az egyház előírásaival! Hiszen az Élő Vizet kapjuk - érdemtelenül. Az Isten elé érkezés életünk célja! Di­cséretre és imádásra teremtett lények vagyunk, képességünk van az Istennel való szeretet-kapcsolatra, a Vele való egyesülésre. Ez nem alkalomszerű, hanem élet­forma. A csendbe megérkező dicsőítés, imádat íve az életünk természetes, min­dennapos része legyen. A szentmisét Serbán Valentin atya mutatta be, evangéliumnak - mi is lenne szebb dicsőítés - a Magnificatot választotta. Prédikációjában felhívta fi­gyelmünket Mária bátor elindulására, hogy rokonának, Erzsébetnek segítsé­get nyújtson, vállalta a veszélyes utat! Mi is bátrabban induljunk el akár a di­csőítés útján, ránk is érvényes, hogy ki szakíthat el minket Isten szeretetétől, semmi sem akadályozhat meg, hogy dicsőítsem a Mennyei Atyát és máso­kat is hozzak magammal erre az útra! Az elindulásban hagyatkozzunk Máriá­ra! Érdemes e hálaének minden szavát elemezni! Erzsébettel és Máriával cso­dálatos események történtek, ujjongás, boldogság, irgalom, ez a Mennyei Atya közelségének ismérve. A tanítási folyamat végén egyenként minden részvevő felett rövid közbenjá­ró imádkozás folyt, míg a gitáros éne­kek szálltak a Menny felé. Kocsis László diakónus, közösségünk tagja, a díszes remetei monstranciában lévő Oltári­­szentséggel, azaz az Élő Jézussal, köz­vetlen közelről áldott meg mindenkit, önmagában is megható, felemelő pilla­natok voltak! Szép műemlékünket dr. Bihari-Nagy Sándorné Marika, a „Remete Kápolná­ért” Alapítvány kuratóriumának elnöke és férje készítette elő a mai lelki napra s Marika figyelemfelkeltő előadást tartott a kis templomunk történetéről, a híres máriacelli, „gyümölcsös” kegyszobor­ról, Mária körtét, a Kis Jézus almát tart a kezében, s a remetei búcsúban megáldandó, a kis Szűz Máriát a szü­leivel, Szent Annával, Joachimmal és az angyalokkal ábrázoló régi festmény másolatáról s az alapítvány által a ká­polnának ajándékozott Prágai Kis Jézus szobrocskáról is. El is imádkoztuk a 12 tizedes Kis Jézus rózsafüzért, s fohász­kodunk közbenjárásért is Hozzá. Most is kitettek magukért a testvé­rek, a szendvicsek, pogácsák, töltött tészták és sütemények garmadái álltak mindazok rendelkezésére, akik meg­tisztelték e lelki napot. Köszönet min­denkinek, aki imákkal és tettekkel fá­radozott a mai alkalomért. A szervezést az Első Szeretet Kariz­matikus Közösség végezte, a dicsőítés­ről szóló okításunk nem ért azonban véget, minden résztvevő egyetértett abban, hogy jövőre is tartsunk egy kurzust. Addig is szeretettel hívjuk a dicsőítésre vágyókat 2023. december 9-ére, közösségünk karácsonyi lelki napjára, ahol a zenei vezetést Römer Károly már elvállalta, a közösségi ter­met már elkértük. Álljon itt végül - mintegy össze­foglalóul - a 105. zsoltár egy részlete, melyet lelki napunkon Kálóczi Andrea, a versmondás adományával megáldott imatársunk olyan meghatóan elmon­dott: „...dicsérjétek az Urat szentélyé­ben...dicsérjétek nagyságának tel­jességéért...dicsérjétek dobbal és tánccal,dicsérjétek fuvolával és gi­tárral...minden élő dicsérje az Urat! Állelujá!” Szekszárd, 2023. szeptember 2. Dr. Blaskovich Marietta, Első Szeretet Karizmatikus Közösség

Next