Szerencs - Szerencsi Hírek, 2000 (15. évfolyam, 1-21. szám)

2000-11-24 / 20. szám

A tudás bölcsőjétől a szélfútta pusztákig KALANDOZÁSOK A MAGYAR MÚLTBAN ÉS JELENBEN XIV. „A közöttünk élő Turulmadár" cí­mű könyvében ezt írja Dúcz László: „Ezt a szót, Turul, az István király ál­tal bevezetett „új vallás" elfeledtette a magyarsággal, és csak a régi hagyo­mányokat kutató Kun László kirá­lyunk udvari papja meri kimondani: Etele király címere... egy madárhoz ha­sonlított, amelyet magyarul Turulnak hívnak. Egész Géza koráig ezt a címert viselték a harcban." Innen tudjuk tehát, hogy a Turul At­tila címer­madara volt. Dúcz László könyvében rengeteg adatot közöl tör­ténelmünk meghamisítását illetően, sőt még az elfeledtetés állandósításá­ra szolgáló módszereket is. Azonban voltak, akik felkutatták a múlt ködébe veszett Turult! Milyen madár volt hát a Turul? Ez a szó megtalálható így: TUR­UL, a szakirodalomban sumernek, de az ék­írásban mag-har-nak, ismert nyelvben. Túr­a azt jelenti kisebbik, gyenge vagy elgyengült. UL = fényt jelent. Tehát a Tur­ul annyit jelent, mint „elgyengült fény". Ez a kifejezés a Nap fényére vo­natkozik, s a sumer hitvilág napkalen­dáriumában meg is találjuk az év két napfordulójánál. A nyári napforduló az ULLU , a fényesség, a téli, az elgyen­gült fény, a TUR­ UL. Mindez két egy­másnak háttal álló szarvassal van ábrá­zolva, mely szimbolikusan az ellenté­tességet jelöli, a kétféle feladatot, mert igazából csak egyetlen szarvas létezik, a DAR-MAH. Az egyik viszi az évet az ULLU-ig, és a másik a TUR-UL-ig. Az egyik küzd a sötétséggel, hogy teljes le­gyen a fényesség. A másik már fárad­tan indul, így legyőzi őt a sötétség ere­je, amikor a TUR-UL ünnepnapjához ér az évnek. És most lép közbe a sumer Szűzanya hatalmas madara, a két szar­vas között álló IM-DUGUD, karmaiba ragadja az elgyengült szarvast, hogy se­gítsen neki a fénybe emelkedni. így azu­tán a hatalmas Napmadár segítségével, az eddig elgyengült, akinek a neve SABA (Csaba) volt a sumer mitológiában, mint a legyőzhetetlen fiú, új erőre kap és legyőzhetetlenné válik újra. Ez az örök kozmikus körforgás­ mítoszi módon kö­zölve és ábrázolva. Vagyis ez az évi nap­­ciklus, a nyári és a téli napforduló ten­gelye, melyet a tavaszi és őszi napéj­egyenlőség napjait összekötő másik tengely derékszögben metsz át. Ez volt a Zodiákus belső köre, a csil­lagmítosz külső köre a Nagy Napcik­lus, ahol a csodaszarvas az agancsai között tartott nappal fut végig a körön az Oroszlán csillagképtől kezdve. Az Oroszlán elkíséri a Bika csillagképé­ig, s megjelennek a mítoszban az ál­latküzdelmek: a Bika-Oroszlánnal szemben a szarvas-sólyom­­ vagy grifft. A Napmadár átveszi a Nap továbbvi­telét a szarvastól, s miként a szkíta hit­világba, magasba emeli a Napot a le­rogyott szarvassal együtt. De mielőtt ideér a szarvas, a Vízöntő csillagképé­nél lévő halastavon, a mítoszi élet­ ta­ván is átmegy. És hogy ez a nagy víz létezik, azt mutatja a sumer Bak ábrá­zolás, ami hatfarkú, mivel olyan nagy a tóállás - miként a Csodaszarvas re­génk is elmondja. Minden eddigi kutatás a szarvashoz és az Istenanya hatalmas Napmadará­hoz vezetett. Van egy „Vigyázó Két Sze­mű" dicső nagyasszony ábrázolásunk, amelyen ott látható a két hűséges ál­lata: a szarvas és a napmadár — itt NIN­­HUR-SAG-nak nevezve a jelképe. Vagyis az Istenanya megjelenhet szar­vas (DAR-MAH), vagy a madár (IM­­DUGUD) képében. Ez nem más, mint a Csodaszarvas és a Turul mondánk bi­zonyítéka. Az ősi magyar hitvilág így a sumer hiedelemben gyökerezik. A Körös-Tordas kultúrkörben is megtalál­ták az agyagba vésett IM-DUGUD-ot, ami még jobban bizonyítja a Kárpát­medence és Mezopotám Subar­tujának azonos hiedelmét. Sajnos a mi Boldogasszony-Szűz­­anyánkat Napmadarával és Csoda­­szarvasával kiűzték a szemiták, de az elűzött „szent hármat" magukkal vit­ték azok a sumerok, akik a pusztítás elől észak felé menekültek, és sumerul KI-TA, vagyis vándor lett a nevük, amit a görögök szkítá­ra változtattak, de ezek valójában SA-PIR-ok voltak. AN-SA-AN (Adzsem, Elan) Nimrud birodalmának megmaradt népessége. A néphitben és az ősgesztában fenn­maradt mondáink gyökere tehát a su­mer mitológiában keresendő, és ott meg is találjuk az ékiratokon. Prof. Kramer fejtette meg, és „INNANA alászállása a halottak országába" címet adta ne­ki. Ebben a mítoszban van leírva az a sumer hagyomány, ami NIMRUDHOZ kapcsolódik, akit a sumer-maghar nép IZDUBAR (vagyis lélektől szült PÁR) néven is tisztelt. Ez-a Nippurban kiásott mítosz-azt mondja el, hogy INNANA, a Világ Vi­lágosságának fényből szült szüze, a Föld­re nézve meglátja Izdubart (Nimrudot), megszereti és le akar szállni hozzá. A Napisten-atya figyelmezteti, hogy akkor halandóvá lesz. „Sorsod emberi lészen a feltámadásig" - mondja. Innana vállalja, megjelenik Nimrud álmában, s megparancsolja neki, hogy készítsen neki egy ágyat (Kramer oltárt mond, de ebből azt következtették, hogy sumer elődeinknél az ágy a házasság oltára volt). Nimrud valóban feleségül veszi Innanát, akinek a földi neve ENE vagy ENEH. Eneh két fiat szül Nimrudnak, s betölti emberi sorsát. (Folytatjuk) S. Karaffa Katalin HONISMERET 2000. NOVEMBER 24. O Szerencs a második világháborúban „OLY KORBAN ÉLTEM ÉN E FÖLDÖN...” Sorozatot indítottunk útjára, amely Szerencs történetének egy rövid, de fon­tos intervallumát tárja fel annak függ­vényében, ahogyan a tények napvilág­ra kerülnek. Olyan szerzőpáros látott munkához, akik a történelmi hagyomá­nyokra alapozva dolgoznak: Petrikovits László kortanú, aki 50 évvel ezelőtt át­­élője volt a helyi eseményeknek és Orosz Zoltánné, a Zempléni Múzeum adattárosa a következő nemzedék kép­viselőjeként kutatási eredményekkel, történelmi dokumentumokkal alátá­masztva tárják fel a valóságot. Számos könyvet és tanulmányt írtak történészek, politikusok a második vi­lágháborúról. Mindezek a munkák „felülről" nagyobb összefüggéseiben mutatják be az eseményeket. Ben­nünket inkább - kutatván a helyi tör­ténéseket­­, az foglalkoztat: a kisem­berek, a közkatonák, a névtelen hősök hogyan élték át ezeket az időket? 1940 Az 1939. szeptember elsején Lengyel­­ország ellen indított német agresszió mi­att szeptember 3-án Anglia és Francia­­ország hadat üzent Németországnak, ez­zel a Hitler által kirobbantott háború vi­lágháborúvá szélesült. Angol és francia részről a hadüzenetet nem követi a had­művelet azonnali megkezdése, a nyu­gati fronton minden csendes maradt. A német erők lengyelországi behatolása után tizenkét nappal az országot hátba támadta a Szovjetunió hadserege is. Ez titkos német-szovjet megállapodások alapján történt. A német túlerő elől vissza­vonuló, de továbbra is harcban álló len­gyel haderő csapdába került. Ezekről a területekről is megindult a menekültára­dat Magyarország felé. A német és a szov­jet katonai egységek találkoznak, és Breszt-Litovszkban közös német-szov­jet díszszemlét tartottak. A szovjetek fog­ságába került lengyel katonatiszteket és értelmiségieket 1940 tavaszán ezer­számra végezték ki tarkó lövéssel. A ki­végzettek egy része a katyni tömegsír­okban nyugszik. Sok lengyel pusztult el az internáló táborokban éhségtől, kime­rültségtől, járványtól. Szerencsen ebben az időben a kö­vetkező eseményekről számolhatunk be: A Vásártér és a Csuka Miklós (je­lenleg Bajcsy-Zsilinszky) utca sarkán épült a zöldkeresztes egészségház. En­nek egyik felében a gyermek- és anya­védelem céljából létrehozott tanácsadó, a másik, teljesen elkülönített részében a tüdőbeteg-gondozó kapott helyet. El­kezdődött a Rákóczi úton a római ka­tolikus templommal átellenben lévő tel­ken a katolikus iskola építése, amely­nek emeletén színpaddal ellátott kul­túrtermet alakítanak ki. A később mo­zivá átalakított terem a Rákóczi nevet vette fel. Elkészült a 25 ezer pengős költ­séggel felépített, orvosi lakást és köz­ségi orvosi rendelőt magába foglaló ház. Ez a Szirmay gróftól vásárolt telken állt, a Béke és Kossuth utca találkozásánál, szemben a görög katolikus iskolával. Még 1939-ben átadták az eredetileg határőrségnek épített laktanyát. Jelen­leg az egykori kaszárnya-épületekben idősek otthona, rendőrség, szakorvo­si rendelő található. A bakák lakóhe­lye megtelt, és Szerencsen is felpezs­dült az élet. A kimenőt kapott katonák szívesen ismerkedtek a helybeli lányok­kal. Az akkor Apolló nevet viselő - je­lenleg Rákóczi moziként ismert-film­színház látogatottsága fellendült. Szí­vesen vásárolták a mozi udvarában mű­ködő Princz-féle pékség sós perecét. Számos katonatiszt költözik családjá­val Szerencsre ebben az időben. A ka­tonák gyakorlótere a Hideg-völgy volt. A szerencsi cserkészek és polgáris­ták a visszacsatolt Királyhelmecre lá­togattak. A 792. Ond vezér cserkész­­csapat, György Antal igazgató és Far­kas Endre csapatparancsnok vezetésé­vel cserkészzászlót és könyvadományt vittek. Csautor László cserkész alkal­mi köszöntőt mondott. Ványai László tanuló az ifjúság nevében mondott be­szédet, Balogh József szavait. A lövészversenyen különösen jól szerepeltek: Magda József, Göböly Imre, Majoros István. Légoltalmi gyakorlatokat is tartottak Szerencsen. A riasztást a községháza tetején ma is látható vastoronyra rög­zített kis villanysziréna, valamint a cu­korgyár gőzdudája végezte. Vannak, akik úgy emlékeznek, hogy a gyakor­latok során a katolikus templom harang­ját is félreverték. A németek júniusig elfoglalták Dá­niát, Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot és Luxemburgot. A nyár közepén be­vonultak Párizsba és áttörték a beve­hetetlennek vélt, a franciák által a né­met határ mentén épített Maginot­­erődvonalat. Június 22-én Franciaor­szág képviselői aláírják a fegyverszü­netet. Angliai magára maradt. Egy kedves olvasónk arra hívta fel a figyelmet, hogy korábbi cikkünkben azt írtuk, hogy a legolcsóbb Fiat autó ak­koriban a Balilla volt, holott ez a 2400 pengőért árusított közkedvelt kis­kocsi a még háború után is gyártott Topolino, az „Egérke" volt. Olvasónknak igaza van, elnézést kérünk. O. Z. M.­­ P. L. *** A háborús pusztítások miatt sok he­lyi dokumentum megsemmisült, ám a ma még élő szemtanúk visszaemléke­zései pótolhatják a hiányt. Szívesen vár­juk azon túlélők jelentkezését, akiknek észrevétele, hozzáfűznivalója, új infor­mációja van e témával kapcsolatban. Kérjük, levelüket „II. világháború" jel­igére a szerkesztőségbe címezzék. MIÓTA VAN VILLANY SZERENCSEN? Lehetséges, hogy Zemplén megye el­ső „villanygyára" Szerencsen kezdte meg működését? - Hogy ezt mire alapozom. -Arra, hogy „A Szerencsi Cukorgyár száz éve" című kiadványban, - amely­nek írója Salánki István úr - az egyik fényképen láthatók azok a Siemens gyártmányú dinamók, amelyek 1889- től, tehát a gyár beindulásának évétől az üzemi helyiségek világítására szol­gáló egyenáramot termelték. A dina­mókat egyenként 40 lóerős gyorsfutó típusú gőzgépek, szíjmeghajtás segít­ségével hajtották. Ez a telep tehát 5-6 évvel megelőzte a Sátoraljaújhelyen fel­épített áramfejlesztőt, amelyik 1895- től Sátoraljaújhely áramellátását bizto­sította. Szerencs lakossági villanyellá­tása is viszonylag korán, már 1904-ben megvalósult. Ennek a viszonylag korai dátumnak az a magyarázata, hogy a cukorgyár­nak egyre több villamos energiára volt szüksége, és az akkori egyik legjelen­tősebb répabeszállító, báró Harkányi Sándor, az akkortájt megalakult Gibárti Villamos Művek résztulajdonosa volt. Gibárton Hernád folyóra épített vízierő­mű áramát távvezetéken keresztül jut­tatták Szerencsre. Erről a gerinchálózat­ról kaptak áramot a környező telepü­lések is. Már az első menetben, 1904-1905 között kigyulladt a villany Abaújszántón, Mádon, Tállyán és To­kajban is. Lemaradtak az elektrifikálás­­ban olyan jelentősebb települések, mint Sárospatak és Szikszó, ahová a vil­lany csak 1919-ben, illetve 1920-ban jutott el. A cukorgyárban a villamossá­got később már nem csak világításra, hanem villanymotorok működtetésére is felhasználták, ezért a szükséglet ki­elégítésére a húszas években saját erő­művet létesítettek, ahol a generátoro­kat gőzturbinák hajtották. A kampány alatti áramfelesleget a Gibárti Villamos Művek hálózatába táplálták, amelyet a karbantartási időszakban a cég a gyár­nak visszajuttatta. A községben a lakos­ság számára biztosított 50 periódusú 110 voltos feszültséget a lakosság ki­mondottan kedvelte, mivel az akkori­ban használatos villamos fali csatlako­zók, dugvillák, rézbúrás villanykapcso­lók, és a falra felszögezett, porcelán­ból készült csigákon vezetett elörege­dett szigetelésű vezetékek alkalmasak voltak arra, hogy a tisztelt fogyasztót időnként alaposan megrázzák. Már most a 110 voltos villanyozás lénye­gesen veszélytelenebb volt annál, mint amit a ma már 230 voltosra feltupíro­­zott hálózati feszültség művelni képes. A háború végén az áramszolgáltatás szünetelt. Erről az időszakról a sátoral­jaújhelyi levéltárban fellelhető, a sze­rencsi főszolgabíró 1945. február 6-án írt jelentésében a következők olvasha­tók: ... „A Cukorgyárat gőzturbina ge­nerátor hajtja, mely energia fejlesztésé­vel a város világítását is szolgálja... A gyár üzemképes állapotban van. Üze­met tartott január 20-28-ig, amikor 26 és fél vagon cukormennyiséget termelt, ezt azonban az orosz katonai parancs­nokság lefoglalta és felszállította... A Gibárti Elektromos Művek igazgatói te­endőit Badics István és Kántor Gyula tisztviselők látják el, kik az üzem veze­tésére megfelelő tudással, szakértelem­mel rendelkezve alkalmasak. Az alkal­mazottak fizetésüket január végéig meg­kapták. Az áramszolgáltatás akadálya, hogy a magasfeszültségű vezetékeket a román katonaság telefonvezetés céljá­ra használja. Az üzem a Hernád folyó vízi erejével működik, gépolaja van." P. L. A hónap szülötte VÖRÖSMARTY MIHÁLY 1800. DECEMBERI. „Hallottad a szót: „rendü­letlenül" „Születésem történt a múlt századnak szinte utolján 1800 dika December első napján. Atyám Vörösmarty Mihál, szegény Nemes volt, s uradalmi tisztségében élt tizen­öt esztendeig Gróf Nádasdy jószágán, Nyéken, Fehér vármegyében." - így vallott levelében születéséről Kazinczy Ferencnek. A 200 évvel ez­előtt született költő első oktatását ott­hon, atyjától vette, gimnáziumi tanul­mányait Székesfehérvárott, a bölcsésze­tit Pesten végezte. Korán elvesztvén ap­ját, magántanításból és nevelősködés­­ből tengett, így került a Perczel úrfiak mellé. A későbbi 48-as tábornok, Perczel Mór úgy emlékszik vissza a fiatal Vö­­rösmartyra, hogy a kezdetben zárkózott és méla természetű tanítóját később nemcsak megszerette, hanem nagyra is becsülte: „...soha szájából egy tisztáta­lan szót, egy nemtelen hangot nem hal­lottam, soha egy aljas tettét, egy rossz érzését, egy hamis eredetű, vagy gonosz szándékú cselekedetét nem láttam." A jogot magánúton tanulta, s 1823-ban a királyi táblához esküdt fel jegyzőnek, a következő évben ügyvédi oklevelet nyert, de sohasem praktizált. Korán kitűnt költői hajlama. Diák­társai bámulták és haragudtak rá, hi­szen olykor labdázás közben állott elő egy-egy verssel, ám annak kéziratát semmi módon nem adta ki a kezéből. A Perczel családban átélt Etelka irán­ti reménytelen szerelme volt az, ami költői önmagára találását eredményez­te. Mit csodálunk költésze­tében? Nem önmagát öntötte versbe, hanem a komoly mondanivalókat: a szenve­délyt, az egyszerűséget és bonyolultságot, a belülről fakadó különös lélekutakat. Mintha napjainkban írták volna őket, „Vörösmarty az első modern költő" - véli Szerb Antal. Megtanította a szerelmet minden iránt, ami azt meg­érdemli. Megírta a magyar hőskölte­ményt és megteremtette a magyar drá­ma nyelvét, költője egy dalnak, amely a nemzet énekévé vált. „Hangok nagy tanárja" - ahogy Liszt Ferenc nevez­te, ő és hangszere „a vész zongorája". Ismerjük életrajzát. Harmonikus, tisz­ta lelkű, fennkölt magyar ember volt. Úgy rendeltetett, hogy emberek koldu­sa, költők fejedelme legyen. Megért olyan napokat is, amikor díszruháját kel­lett eladnia, mégsem panaszolta anya­gi gondjait. Verseiben sem jutott sze­rephez a pénz, az anyagi szükség. Ha­lála előtt három hónappal az arácsi ha­lásztanyán még egyszer boldog volt. El­feledte nemzete bukását, eszményeinek romba dőltét, reményeinek elsorvadá­sát, életének minden keserűségét, s együtt dúdolta barátaival: Hess légy, ne szállj el, beteg vagyok ám én! Adj egy csókot magyar lányka, meggyógyulok ám én! O. Z. M. K­f%L KUSINSZKI ÉS TSAI KFT. Pékség: Szerencs, Bástya u. 42. Ä47/362-208. A mi kenyerünk. BEKECSI KENYÉR ® Amely a legtöbb pörköltszaftot szívja magába. K*T

Next