Szerencs - Szerencsi Hírek, 2011 (26. évfolyam, 1-21. szám)

2011-04-08 / 6. szám

A SZABADSÁGHARC EMLÉKEZETE Szerencs Város Önkormány­zata az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére ünnepséget és koszorúzásokat tervezett március 15-én. Az idei ünnepi program Ondón kezdődött a kora délutáni órákban. Nagy József szavalata után Ringer Ist­ván tárogatójának hangjaival kísérve helyezték el a megemlékezés koszo­rúit az önkormányzat és a helyi idő­sek otthonának képviselői az ondi 1848-as emléktáblánál. A városi meg­emlékezést Szerencsen a Bocskai Ist­ván Gimnázium aulájában tartották, amelyet teljesen megtöltött az ünneplő közönség. A Himnuszt követően Ré­­pássy Róbert beszédét hallgatták meg a jelenlévők. A Közigazgatási és Igaz­ságügyi Minisztérium igazságügyi ál­lamtitkára Jókai Mór szavaival kezd­te gondolatait: „A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe ha­lad és boldogul, haladnunk és bol­dogulnunk kell nekünk is! Legyen béke, szabadság, egyetértés!" Ré­­pássy Róbert hangsúlyozta, hogy már­cius 15-e mindenekelőtt az elszánt­ság, a lendület, a tenni vágyás ünne­pe, a szabadság, mint feltétel egybe­forrott a polgárosodás, a polgári Ma­gyarország megteremtésének céljával. Az államtitkár a mai korral az aláb­biak szerint vont párhuzamot:­­ A mi március tizenötödikénkén a szabad­ságért nem idegen erőkkel kell szem­­beszállnunk. Nekünk a gazdasági szabadságunkért a minket gúzsba kötő adóssággal kell megküzdenünk. Az államtitkár városunk forradalmi ér­demeit is méltatta:­­ Tudjuk, hogy ebből a harcból sok-sok helyi kö­zösség, így Szerencs városa is kivet­te a részét. (Folytatás a 2. oldalon.) A gimnázium diákjai adtak ünnepi műsort. HU ISSN 1216-3066 . évfolyam 6. szám 2011. április 8. Ára: 150 forint www.szerencsihirek.hu SMS: 06-20/940-2066 KÖZÉLETI LAP • MEGJELENIK KÉTHETENTE SZERENCSEN ÉS KÖRNYÉKÉN KINEVEZÉS ELŐTT A VÁROS ÚJ RENDŐRKAPITÁNYA Ha kategorikusan ki lehet jelen­teni valakiről, hogy végigjárta a ranglétra fokait, akkor ez elmond­ható az ezer szállal Zemplénhez kötődő Keresztesi János (fotónkon) rendőr alezredesről, akit a Szeren­csi Rendőrkapitányság vezetésével bízott meg Vereckei Csaba dandár­­tábornok, a B.-A.-Z. Megyei Rendőr­főkapitányság vezetője. A március 16-i hatállyal életbe lépett megbízás kapcsán érdeklődtünk Keresztesi Já­nostól - akit a főkapitány a tervek szerint május 1 -jével nevez ki új be­osztásába - miként alakult életpá­lyája, milyen tervei vannak a jövőt illetően? -Sátoraljaújhelyen születtem 1967. január 12-én. Általános iskolai tanul­mányaimat a Bodrogköz egy kistele­pülésén, Bodroghalom községben vé­geztem. Ezt követően az abaújszántói Gyárfás József Mezőgazdasági Szak­­középiskolában érettségiztem, majd egy rövid ideig szülőfalum termelő­­szövetkezetében dolgoztam. 1986 no­vemberében vonultam be sorkatonai szolgálatra, a katonaidőmet a határőrség állományában, a BM Dunakeszi Ku­tyavezető-képző Iskolában töltöttem. Az itt teljesített szolgálat erős hatással volt az azt követő döntésemre, miszerint le­szerelésem után jelentkeztem a rendőr­ség hivatásos állományába. Rendőri hi­vatásomat 1988. november 1 -jén kezd­tem a Sárospataki Rendőrkapitányság közrendvédelmi csoportjában mint közrendvédelmi járőr, őrmesteri rang­ban. A rendőr tiszthelyettes-képző és rendőr zászlósképző iskolák elvégzé­se után felvételt nyertem a Rendőrtisz­ti Főiskola levelező tagozatára, melyet bűnügyi szakon végeztem. A diploma megszerzése után 1995-ben rendőr hadnaggyá léptetett elő a belügymi­niszter. - Fokok a lajtorján, diploma, karri­er. Ez utóbbi mindig fölfelé ívelt? - Hellyel-közzel. Ugyanis három év járőri szolgálat után (az 1991. szep­tember 1. és 2000. február 1. közötti idő­szakban) a Sárospataki Rendőrkapi­tányság igazgatásrendészeti osztályán dolgoztam, előbb szabálysértési főelő­adóként, majd 1997. december 1 -jétől osztályvezetőként. 2000. február 1 -jétől - pályázat útján - a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság Pápai Rendőrka­pitányság közlekedés-rendészeti alosz­tályvezetői beosztását nyertem el. Itt 2001 szeptemberéig szolgáltam, erre az időszakra a családom is a Dunántúlra költözött. A munkámmal elégedett vol­tam, életkörülményeink az akkori vi­szonyokhoz képest nagyon jók voltak. - Mi az oka annak, hogy visszatért Zemplénbe? - A feladatkörömmel elégedett vol­tam, ám másfél év után azt mondta a család, hogy nekünk haza kell jönnünk, és számunkra a „haza" mindig Zemp­lént jelentette, jelenti ma is. 2001 őszén közrendvédelmi osztályvezető-helyet­tesként kezdtem szolgálatomat a Sze­rencsi Rendőrkapitányságon. 2005. ja­nuár 15-től mint közlekedésrendészeti osztályvezető dolgozom. Az elmúlt idő­szakban letettem a beosztásomhoz szükséges rendészeti szakvizsgát, és rendészeti vezetőképzőt végeztem. Idén március közepén úgy döntött a B.-A.-Z. Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, hogy jelenlegi feladatköröm mellett megbíz a Szerencsi Rendőrka­pitányság vezetői teendőinek ellátásá­val is. A megbízást örömmel fogadtam. - Lehet most tervekről beszélni? - Úgy gondolom, hogy jelenlegi megbízatásom kapcsán legfontosabb feladatom a Szerencsi Rendőrkapi­tányság zavartalan működésének biz­tosítása, az egyes szakterületek, szer­vezeti egységek tevékenységének ös­­­szehangolása annak érdekében, hogy a folyamatban lévő vezetőváltás ne okozzon sérelmet a közrend-közbiz­tonság szolgáltatása terén, az illeté­kességi területünkön élő embereknek az eddig megszokott közbiztonsági komfortérzete ne szenvedjen csorbát. (Folytatás a 6. oldalon.) RÉGÉSZETI LELETEK AZ ÁSATÁSON A város református temploma már Rákóczi Zsigmond idejében átesett egy felújításon, legalábbis erről szólnak a fennmaradt írá­sos anyagok. A templom kö­zépkori vagy újkori eredetű, de nem kizártak az Árpád-kori előz­mények sem. A fentieket Makoldi Miklós, a B.-A.-Z. Megyei Múzeumi Igazgató­ság Herman Ottó Múzeumának ré­gésze mondta el érdeklődésünkre azon az ásatáson, amely a templom kertjében zajlik. - Az említett időszak­okban a templom közelében, annak kerítőfalán belül temetkeztek az em­berek - sorolja az ásatást vezető ré­gész - ugyanis abban a tudatban él­tek, hogy aki megáldott, megszentelt területen adja át testét a túlvilágnak, az a mennyek országába érkezik. Mi­nél tehetősebb volt egy polgár, annál közelebb készült a sírja a templom­hoz, a leggazdagabbaknak pedig már az épületen belül alakították ki végső nyughelyét, mint pl. a Rákóczi Zsig­­mondét. Mivel a városban a református templom a legkorábbi vallási épít­mény, feltételezhető volt, hogy temető húzódik a környezetében. Ezt meg­erősítette egy nyolcvanas évekből származó bejelentés, tehát volt alap­ja a kutatásnak, annál is inkább, mert már akkoriban előkerült egy XI. szá­zadi pénzzel keltezett sír. A Kulturális Örökségvédelmi Hiva­tal előírta a régészeti megfigyelést és megelőző feltárást a templomfelújí­tással járó földmunkákhoz - folytatja Makoldi Miklós - és ennek során bi­zonyítást nyert, hogy mind a templom kerítőfalán belül, mind kívül megta­lálható a temető. Ami meglepő, a ke­rítőfalon túli területen is sok a sír. A szükséges nyomvonalakat centiről centire tárjuk fel, így került elő a belső részen egy - feltételezhetően - az Ár­pád-kor óta a XVI. századig használt temető. A legjelentősebb leletünk az az osszárium (csontház), amihez ha­sonlót eddig - a legjobb tudomásom szerint - csak Sárospatakon találtak a megyében. Ha el akarjuk képzelni az osszáriumot, akkor egy négyzetes ala­pú pincére kell gondolni. A földalatti építményben felhalmozták a régi sír­ásások során talált csontokat, ugyan­is amikor megtelt a templom kerítő­falán belüli terület, akkor úgy döntött az egyház, hogy felszámolja a temető régebbi sírjait. (Folytatás a 2. oldalon.) Korai leletekre bukkantak a templomkertben.

Next