Szerencs - Szerencsi Hírek, 2011 (26. évfolyam, 1-21. szám)
2011-04-08 / 6. szám
A SZABADSÁGHARC EMLÉKEZETE Szerencs Város Önkormányzata az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére ünnepséget és koszorúzásokat tervezett március 15-én. Az idei ünnepi program Ondón kezdődött a kora délutáni órákban. Nagy József szavalata után Ringer István tárogatójának hangjaival kísérve helyezték el a megemlékezés koszorúit az önkormányzat és a helyi idősek otthonának képviselői az ondi 1848-as emléktáblánál. A városi megemlékezést Szerencsen a Bocskai István Gimnázium aulájában tartották, amelyet teljesen megtöltött az ünneplő közönség. A Himnuszt követően Répássy Róbert beszédét hallgatták meg a jelenlévők. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyi államtitkára Jókai Mór szavaival kezdte gondolatait: „A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is! Legyen béke, szabadság, egyetértés!" Répássy Róbert hangsúlyozta, hogy március 15-e mindenekelőtt az elszántság, a lendület, a tenni vágyás ünnepe, a szabadság, mint feltétel egybeforrott a polgárosodás, a polgári Magyarország megteremtésének céljával. Az államtitkár a mai korral az alábbiak szerint vont párhuzamot: A mi március tizenötödikénkén a szabadságért nem idegen erőkkel kell szembeszállnunk. Nekünk a gazdasági szabadságunkért a minket gúzsba kötő adóssággal kell megküzdenünk. Az államtitkár városunk forradalmi érdemeit is méltatta: Tudjuk, hogy ebből a harcból sok-sok helyi közösség, így Szerencs városa is kivette a részét. (Folytatás a 2. oldalon.) A gimnázium diákjai adtak ünnepi műsort. HU ISSN 1216-3066 . évfolyam 6. szám 2011. április 8. Ára: 150 forint www.szerencsihirek.hu SMS: 06-20/940-2066 KÖZÉLETI LAP • MEGJELENIK KÉTHETENTE SZERENCSEN ÉS KÖRNYÉKÉN KINEVEZÉS ELŐTT A VÁROS ÚJ RENDŐRKAPITÁNYA Ha kategorikusan ki lehet jelenteni valakiről, hogy végigjárta a ranglétra fokait, akkor ez elmondható az ezer szállal Zemplénhez kötődő Keresztesi János (fotónkon) rendőr alezredesről, akit a Szerencsi Rendőrkapitányság vezetésével bízott meg Vereckei Csaba dandártábornok, a B.-A.-Z. Megyei Rendőrfőkapitányság vezetője. A március 16-i hatállyal életbe lépett megbízás kapcsán érdeklődtünk Keresztesi Jánostól - akit a főkapitány a tervek szerint május 1 -jével nevez ki új beosztásába - miként alakult életpályája, milyen tervei vannak a jövőt illetően? -Sátoraljaújhelyen születtem 1967. január 12-én. Általános iskolai tanulmányaimat a Bodrogköz egy kistelepülésén, Bodroghalom községben végeztem. Ezt követően az abaújszántói Gyárfás József Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, majd egy rövid ideig szülőfalum termelőszövetkezetében dolgoztam. 1986 novemberében vonultam be sorkatonai szolgálatra, a katonaidőmet a határőrség állományában, a BM Dunakeszi Kutyavezető-képző Iskolában töltöttem. Az itt teljesített szolgálat erős hatással volt az azt követő döntésemre, miszerint leszerelésem után jelentkeztem a rendőrség hivatásos állományába. Rendőri hivatásomat 1988. november 1 -jén kezdtem a Sárospataki Rendőrkapitányság közrendvédelmi csoportjában mint közrendvédelmi járőr, őrmesteri rangban. A rendőr tiszthelyettes-képző és rendőr zászlósképző iskolák elvégzése után felvételt nyertem a Rendőrtiszti Főiskola levelező tagozatára, melyet bűnügyi szakon végeztem. A diploma megszerzése után 1995-ben rendőr hadnaggyá léptetett elő a belügyminiszter. - Fokok a lajtorján, diploma, karrier. Ez utóbbi mindig fölfelé ívelt? - Hellyel-közzel. Ugyanis három év járőri szolgálat után (az 1991. szeptember 1. és 2000. február 1. közötti időszakban) a Sárospataki Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán dolgoztam, előbb szabálysértési főelőadóként, majd 1997. december 1 -jétől osztályvezetőként. 2000. február 1 -jétől - pályázat útján - a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság Pápai Rendőrkapitányság közlekedés-rendészeti alosztályvezetői beosztását nyertem el. Itt 2001 szeptemberéig szolgáltam, erre az időszakra a családom is a Dunántúlra költözött. A munkámmal elégedett voltam, életkörülményeink az akkori viszonyokhoz képest nagyon jók voltak. - Mi az oka annak, hogy visszatért Zemplénbe? - A feladatkörömmel elégedett voltam, ám másfél év után azt mondta a család, hogy nekünk haza kell jönnünk, és számunkra a „haza" mindig Zemplént jelentette, jelenti ma is. 2001 őszén közrendvédelmi osztályvezető-helyettesként kezdtem szolgálatomat a Szerencsi Rendőrkapitányságon. 2005. január 15-től mint közlekedésrendészeti osztályvezető dolgozom. Az elmúlt időszakban letettem a beosztásomhoz szükséges rendészeti szakvizsgát, és rendészeti vezetőképzőt végeztem. Idén március közepén úgy döntött a B.-A.-Z. Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, hogy jelenlegi feladatköröm mellett megbíz a Szerencsi Rendőrkapitányság vezetői teendőinek ellátásával is. A megbízást örömmel fogadtam. - Lehet most tervekről beszélni? - Úgy gondolom, hogy jelenlegi megbízatásom kapcsán legfontosabb feladatom a Szerencsi Rendőrkapitányság zavartalan működésének biztosítása, az egyes szakterületek, szervezeti egységek tevékenységének összehangolása annak érdekében, hogy a folyamatban lévő vezetőváltás ne okozzon sérelmet a közrend-közbiztonság szolgáltatása terén, az illetékességi területünkön élő embereknek az eddig megszokott közbiztonsági komfortérzete ne szenvedjen csorbát. (Folytatás a 6. oldalon.) RÉGÉSZETI LELETEK AZ ÁSATÁSON A város református temploma már Rákóczi Zsigmond idejében átesett egy felújításon, legalábbis erről szólnak a fennmaradt írásos anyagok. A templom középkori vagy újkori eredetű, de nem kizártak az Árpád-kori előzmények sem. A fentieket Makoldi Miklós, a B.-A.-Z. Megyei Múzeumi Igazgatóság Herman Ottó Múzeumának régésze mondta el érdeklődésünkre azon az ásatáson, amely a templom kertjében zajlik. - Az említett időszakokban a templom közelében, annak kerítőfalán belül temetkeztek az emberek - sorolja az ásatást vezető régész - ugyanis abban a tudatban éltek, hogy aki megáldott, megszentelt területen adja át testét a túlvilágnak, az a mennyek országába érkezik. Minél tehetősebb volt egy polgár, annál közelebb készült a sírja a templomhoz, a leggazdagabbaknak pedig már az épületen belül alakították ki végső nyughelyét, mint pl. a Rákóczi Zsigmondét. Mivel a városban a református templom a legkorábbi vallási építmény, feltételezhető volt, hogy temető húzódik a környezetében. Ezt megerősítette egy nyolcvanas évekből származó bejelentés, tehát volt alapja a kutatásnak, annál is inkább, mert már akkoriban előkerült egy XI. századi pénzzel keltezett sír. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal előírta a régészeti megfigyelést és megelőző feltárást a templomfelújítással járó földmunkákhoz - folytatja Makoldi Miklós - és ennek során bizonyítást nyert, hogy mind a templom kerítőfalán belül, mind kívül megtalálható a temető. Ami meglepő, a kerítőfalon túli területen is sok a sír. A szükséges nyomvonalakat centiről centire tárjuk fel, így került elő a belső részen egy - feltételezhetően - az Árpád-kor óta a XVI. századig használt temető. A legjelentősebb leletünk az az osszárium (csontház), amihez hasonlót eddig - a legjobb tudomásom szerint - csak Sárospatakon találtak a megyében. Ha el akarjuk képzelni az osszáriumot, akkor egy négyzetes alapú pincére kell gondolni. A földalatti építményben felhalmozták a régi sírásások során talált csontokat, ugyanis amikor megtelt a templom kerítőfalán belüli terület, akkor úgy döntött az egyház, hogy felszámolja a temető régebbi sírjait. (Folytatás a 2. oldalon.) Korai leletekre bukkantak a templomkertben.