Szerencs - Szerencsi Hírek, 2012 (27. évfolyam, 1-21. szám)
2012-03-23 / 6. szám
2012. március 23. A Bocskai István Gimnázium mögötti Kossuth Lajos szobornál Oleár Viktória szavalta el Petőfi Sándor Szabadság című költeményét, majd Kocsis József, a középiskola pedagógusa méltatta a Monokon született államférfi életútját. Kossuth Lajos több mint 45 évig élt külföldön, mégis ő lett a magyar állhatatosság jelképe, az a politikus, akinek példája, szellemisége ma is hatással van az emberekre, történelmi pályáját a korok viharai sem tudták kikezdeni. Kossuth Lajos török, angol, amerikai, majd olaszországi száműzetése után csak hamvaiban térhetett vissza hazájába. Megtehette volna hamarabb is, de nem alkudott meg, „nem engedett a negyvennyolcból". Magyarország településein és több külföldi városban szobrok, róla elnevezett utcák, terek, díszpolgári címek hirdetik ma is államférfiúi nagyságát. Küzdelmes élete során egyetlen célja volt, a magyarság felemelése - fogalmazta meg Kocsis József. Kossuth Lajos szerencsi szobránál koszorút helyeztek el az ünnepség résztvevői, majd a Hegyalja Pedagógus Kórussal és a Szerencsi Férfikarral közösen énekelte mindenki a „Kossuth Lajos azt üzente" című dalt. Magyarország nemzeti zászlaját és Szerencs Város lobogóját kísérve, hangos dobszó mellett indult a menet a Kossuth térre, ahol az 1848-as emlékműnél Nagy József szavalta el a Nemzeti dalt. Egeli Zsolt elsőként a forradalom és szabadságharc központi szereplőjét, Petőfi Sándor alakját idézte, aki rövid élete során két alkalommal járt Szerencsen, s itt írta meg Panyó Panni című versét. Az alpolgármester emlékeztetett azokra a történelmi pillanatokra, melyek azon a bizonyos március 15-én délután történtek, amikor a nép a polgári kart és a városi tanácsot az egyesülésre és a 12 pontban megfogalmazott kívánalmak aláírására szólította fel. - Azóta sem valósult meg a teljes polgári átalakulás Magyarországon - emelte ki Egeli Zsolt, aki beszéde végén Vörösmarty Mihály: Honszeretet című versét olvasta fel, tolmácsolva a hazaszeretet jelentőségét. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére Szerencsen megrendezett ünnepség utolsó állomása a Rákóczivár színháztermében volt. Koncz Ferenc polgármester (fotónkon) felidézte a 164 esztendővel ezelőtti március 15-ét, melynek megünneplését nemzeti érzés kifejezési módjának nevezte. - Hogyan jutott el ez a kis nép odáig, hogy az egész világ figyelmét felhívja cselekedeteire? - tette fel a kérdést a polgármester, aki történelmi áttekintésében idézte többek között V. Miklós pápát, aki a kereszténység védőpajzsának tartotta a magyar nemzetet, és Victor Hugo világhírű írót, aki úgy fogalmazott, hogy a magyar nemzet a hősiességet jelenti számára. Ez a hősiesség vezette nemzetünket 1848- ig, amikor a nép fellázadt az osztrákok hatalma, uralkodása ellen. Petőfi is megfogalmazta, hogy nem mellékszereplők vagyunk Európa színpadán. E nemzet tetteivel mindig bizonyította, hogy képes áldozatokat hozni és hősiesen cselekedni. Mindig fel fogjuk ismerni az összetartozás fontosságát. E tulajdonságokra büszkék lehetünk - foglalta össze ünnepi gondolatait a polgármester, majd azt kívánta, hogy ezzel a büszkeséggel nézzen mindenki a magyar nemzetre. Az ünnepség végén a Bolyai János Általános Iskola diákjai és pedagógusai színvonalas műsorral idézték fel 1848. március 15-e, valamint a forradalom és szabadságharc jelentős eseményeit. „Március van, patakok futanak..- hangoztak az elsőként előadott vers sorai, majd a Nemzeti Múzeum előtt gyülekező ifjakat idéző díszlet előtt a Tavaszi szél vizet áraszt című dal csendült fel. Piros-fehér-zöld szalaggal díszített kalapban legények, és nemzetiszín pántlikás leányok adtak elő népi táncot, s korabeli ruhába öltözött „márciusi ifjak" szavalták Petőfi költeményét és a 12 pontot. Az előadás során több színpadi jelenetben elevenedtek meg a történelmi pillanatok és újabb közös dalt adtak elő a Bolyai tanulói és tanáraik, akiket a művészeti iskola két pedagógusa: Bene Zsuzsanna zongorán, Elek Boglárka hegedűn kísért. Csapásoló legénytánc és csatajelenet is színpadra került, majd a harcok zaját a fegyverletétel után felváltotta a csend. Az ünnepi műsor zárásaként az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert Nyergestetőn történt eseményeket idézte Kányádi Sándor elhangzott verse, mely a hősiesen harcoló maroknyi székely vitézségét méltatja. H.R. A nemzet és a szabadság ünnepe Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 164. évfordulója alkalmából március 14-én délután több helyszínen tartott megemlékezést Szerencs Város Önkormányzata. A kora délutáni órákban a Szerencsi Általános Művelődési Központ történelmi játszóházba hívta a gyermekeket. A Rákóczi Zsigmond Általános Iskola első osztályos tanulói az 1848-as szabadságharc jelképei közül huszárbábot színeztek és krepp papírból kokárdát készítettek. — SZERENCSI HÍREK 1848. MÁRCIUS 15. Petőfi Sándor már kora reggel az ifjúság kávéházába sietett. Ott találta Vasvári Pált és Bulyovszky Gyulát, majd Jókai Mór lakására hívta őket, ahol a 12 pont kiáltványát szerkesztették meg. Reggel nyolc óra körül ment Petőfi a Pilvax-kávéházba, majd Bulyovszky, Sebő, Gaál Ernő és Hamary Dániel társaságában Jókai Móra felolvasta a 12 pontot és a hozzá készített proklamációt. Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt és innen indultak a jogi egyetemhez az Egyetem utcába, ahol már egy csapat tanuló várt rájuk. Petőfi Sándor újra elszavalta az előző éjjel írt költeményét, Jókai pedig felolvasta a 12 pontot. Délután 3 órakor a Múzeum téren népgyűlést tartottak. A Nemzeti dal és a proklamáció példányait ezrével osztogatták... Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését. 2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti Bank. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió. Egyenlőség, szabadság, testvériség! Március 14-én reggel a szerencsi alapfokú oktatási intézmények diákjai tekintették meg a Bolyai János Általános Iskola által összeállított ünnepi műsort a Rákóczi-vár színháztermében. A város óvodásai szintén a délelőtti órákban látogatták meg a Kossuth téri 48-as emlékművet, ahol saját készítésű kokárdákat, nemzetiszín zászlókat helyeztek el. A Rákóczi úton lévő Petőfi Sándor márványtáblánál a település oktatási intézményeinek diákönkormányzatai és a Hegyalja Mozgáskorlátozottak Egyesülete helyezték el koszorúikat. A délután első megemlékezését Ondón tartották, ahol a helyi óvodások ünnepi műsora fogadta a résztvevőket. Koncz Ferenc polgármester a magyar történelem legjelentősebb dátumaként említette 1848. március 15-ét, amikor elkezdődött az a forradalom, amely történelmi szerepét tekintve nagy tette kicsiny nemzetünket. Büszkék lehetünk a 164 évvel ezelőtti eseményekre, hiszen a világ ekkor figyelt fel igazán hazánkra. Koncz Ferenc arra is emlékeztetett, hogy a hős márciusi ifjak nevét szinte minden településen egy-egy utcanév őrzi az utókor számára. - Itt születtem a Zemplénihegy tövében, Monokon - idézte Kossuth Lajos szavait a polgármester, aki szerint az egykori államférfi egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848-1849-es forradalmat és szabadságharcot. Petőfi Sándor először 1844 februárjában járt településünkön. Második alkalommal 1847. július 9-én, Miskolcról Sárospatakra utazva útba ejtette Szerencset is. Ekkor írta a Panyó Panni című versét, amelynek emlékét a Rákóczi út 79. szám alatti épület falán 1973-ban elhelyezett emléktábla őrzi.