Szerencs - Szerencsi Hírek, 2020 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2020-09-25 / 9. szám
PORTRÉ A KÖLTÉSZET AZ ÉLETEM Dr. Gaál Ernő Szerencsen élő író, költő. Munkássága során számtalan verset, novellát, elbeszélést írt. 1996 és 2002 között a Hegyaljai Alkotók Társulásának az alelnöke volt, és további tíz évig a civil szervezet vezetőjeként tevékenykedett. Az önkormányzat 2020. augusztus 20-án „Pro Urbe Szerencs" kitüntetést adományozott neki Szerencs város közéletében, a művészeti élet területén végzett kiemelkedő teljesítményéért. Az alábbiakban vele beszélgettem. - Meséljen kérem a gyermekkoráról! - Sárospatak alsó határában születtem 1949. október 10-én, amit a helyiek csak a Rózsás tanyaként emlegetnek. A nagyszülők és a szüleim egy háztartásban laktak. Sárospatakon jártam általános iskolába és mivel a szüleim földművesek voltak, ezért 1964 és 1968 között a Sárospataki Rákóczi Gimnáziumban a mai református gimnázium - tanultam. Érettségi után Szarvason felvételt nyertem a helyi mezőgazdasági Unikumba, később a főiskolát is elvégeztem. - Az első versei már ekkor megszülettek. - Igen, már egészen fiatalon nagy érdeklődést mutattam a szépirodalom iránt. Édesapám minden pillanatot kihasznált arra, hogy verseket mondjon nekünk. Fejből tudta Petőfi Sándor, Arany János, Kölcsey Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, és még sok más nagy magyar költő művét. Nekem ez nagyon tetszett, ezért már egészen fiatalon én is megpróbálkoztam a költészettel. Persze ezek korántsem voltak tökéletesek, a korai verseim megmaradtak gyermeki szinten. Haladtak az évek, és én egyre több és több verset írtam, majd egyszer Sárospatakon hirdettek egy versírói pályázatot, amin én is részt vettem. Az volt a jeligém, hogy „Próba, szerencse." Sajnos itt egy hatalmas csalódás ért, mert nagyon leminősítették a műveimet. Ez akkora traumát okozott nekem, hogy harminc letettem a tollat. - Hogyan került Szerencsre? - 1981-ben kerültem Szerencsre, amikor édesapám ide költözött a nyugdíjas éveit tölteni. A húgom Szerencsen ment férjhez, s az édesapám úgy gondolta legyen együtt a család, egy városban. Még ebben az évben a Szerencsi Rendőrkapitányságon kezdtem el dolgozni, és levelezőn elvégeztem az egyetemet. - Mikor kezdett el újra a költészet felé fordulni? - Amikor Szerencsre kerültem és nyomozóként elkezdtem dolgozni érdekes fordulatot vett az életem. A bűnözők a kihallgatáson egészen egyszerűen megnyíltak nekem, elmesélték az élettörténetüket, amik közül számos megragadott. Volt egy megyei rendőrségi újság, aminek Elriasztó volt a címe. Én ebben kaptam egy kis hasábot, ahol ezeket az érdekes történeteket leírtam. Teltek az évek, haladtam felfelé a rendőrségi ranglétrán, sőt még a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában -mai szakgimnázium- is tanítottam. Egy barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy Szerencsen alakult egy helyi költőket tömörítő csoport, a Hegyaljai Alkotók Társulása. A tagjai elolvasták a megjelentett történeteimet, és az ő unszolásukra újra megpróbálkoztam a versírással. 1998 és 2001 között 45 verset írtam. - Mikor lépett be a Hegyaljai Alkotók Társulásába? - 1996-ban csatlakoztam a civil szervezethez, ekkor még egy éves frissen alakult volt a társulás. A barátaim, de legfőbbképpen a húgom és Bódi István szerencsi költő beszéltek rá a tagságra. Rövidesen alelnök lettem, amely tisztséget hat évig töltöttem be, majd további tíz évig láttam el az elnöki teendőket. 2012-ben a megromlott egészségügyi állapotom miatt mondtam le. Tizenhat év alatt, rendkívül sok verset írtam, sőt még egy 580 oldalas antológia is megjelent - több alkotó műveit tartalmazó válogatás - nem is a küllemére vagyok nagyon büszke, hanem a tartalmára. A magyar irodalom nagyjai közül például Petőfitől, Kölcseytől, Jókai Annától, Kányádi Sándortól írt versek vannak benne. A könyvben Szerencset is bemutatom az olvasónak. Ezt a kötetet 500 példányban nyomtattam ki és szinte azonnal elfogyott. - Hogyan működik a társulás? - Amikor megalakul egy ilyen társulás, létrehoznak egy alapító okiratot. Ebben célkitűzéseket fogalmaznak meg, mint például olyat, hogy évente egy alkalommal pályázatot kell hirdetnünk, ami kiterjed a képzőművészetre is. Továbbá alkotótáborokat szervezünk, legtöbbet Tarcalon. Emellett igyekszünk többször is találkozni egymással, ahol előadjuk saját költeményeinket. Sajnos az évek alatt egyre fogy a tagok száma. Régebben még ötven feletti tagsággal rendelkeztünk, mára már jó, ha húsz ember maradt. Sokan talán emlékeznek még Miskolcon 1973- tól 2013-ig működött a Kelet Irodalmi Alkotócsoport. Sajnos ők megszűntek, mi még kitartunk, de félek mi is erre a sorsra fogunk jutni. A mai fiatalokat - tisztelet a kivételnek - már nem igazán érdekli a versírás. - Tagsága alatt mire volt a legbüszkébb? - Amikor a Hegyaljai Alkotók Társulása hatéves volt, 2001-ben megrendeztük a „Hat éve hatunk" című rendezvényt, amin több mint 300 vendég vett részt. Az ország szinte minden tájáról érkeztek városunkba költők, írók. Olyan neves előadók is mint Dévai Nagy Kamilla, Mary Zsuzsi. A rendezvényen kölcsönösen meghallgattuk egymás verseit. Sokan máig úgy emlegetik az eseményt, hogy két nap erejéig Szerencset a magyar kulturális élet fővárosává tette. - Miből merít ihletet versírás közben? - Ez nagyon érdekes kérdés, ugyanis én nem úgy írok verset, mint a legtöbb kortárs költő, hogy órákat gondolkodik, hogy miről írjon. Sokan prózába megírják előre a vers vázlatát, amit később kifejtenek. Én ezzel ellentétben képes vagyok arra, hogy hajnalok hajnalán is felkeljek az ágyból és papírt meg tollat ragadjak. Bármiből ihletet tudok meríteni, legyen az egy újságcikkben olvasott mondat, vagy a rádióban hallott történet, ami megragadja a fantáziám. - Milyen témájú verseket ír? - Szerelmes, hazafias verseket szeretek a legjobban írni. Ezt tekintem a sajátomnak, ebben tudok a leginkább kiteljesedni. Hagyományos 19. századi verseket írok. Egy jó rímért mindent képes vagyok odaadni. - Szóval akkor van egy múzsája? - Természetesen. Úgy hívják, hogy Gál Éva. Miskolcon ismertem meg, ott dolgozott, ahol én tanítottam. Ő is hozzám hasonlóan verseket írt. Az évek alatt annyira közel kerültünk egymáshoz lelkiekben, hogy őt múzsámmá fogadtam. - Mivel tölti jelenleg a mindennapjait? - Sajnos az egészségügyi állapotom az utóbbi időben megromlott, így nem tudok sokat utazni, de próbálom magamat elfoglalni. Az utóbbi öt évben sok verset írtam, szeretek olvasni, más alkotók műveit lapozgatni. Szeretem az állatokat, több macskám is van, szabadidőmben velük foglalkozom, de leginkább a költészetnek szentelem napjaimat. N.I.