Szigetbecse - Szigetbecsei Krónika, 2004 (6. évfolyam, 1-6. szám)
2004-01-01 / 1. szám
VI. évfolyam 1. szám 2004. január-február Pápai elismerő oklevél A magas elismerés a közösséget is illeti Alig több, mint egy hónapon belül két megtiszteltetés is érte Szigetbecsét. 2003. november 16-án - ahogy arról előző számunkban hírt adtunk - Magasitz Lajos polgármester személyes kitüntetést vehetett át Spányi Antal megyés püspök úrtól. Az okot és az alkalmat a szigetbecsei katolikus templom tetejének felújítása, elkészülte utáni püspöki áldás szolgáltatta. December 21-én újabb megható ünnepségnek lehettek tanúi a hívők a szentmise során. A polgármester ezúttal Pázmány Béla plébános úr kezeiből vehette át a II. János Pál őszentsége képével díszített pápai elismerő oklevelet. Mindkét alkalommal sikerült a várható eseményt titokban tartani, így érthető volt a kitüntetett meglepetése, még inkább meghatódása. Erről utóbb így emlékezett: „Amikor átvettem az oklevelet, éreztem, hogy ott mondanom kell valamit az összegyűlteknek. Időm sem volt gondolkozni, szívemből mondtam ezúttal is, hogy ez a magas elismerés nemcsak engem illet, hanem az egész szigetbecsei közösséget, minden támogatót is. Nem valami kötelező udvariasság mondatta ezt velem. Hiszek abban, hogy joggal osztoznak velem az elismerésben mindazok, akikkel közösen végeztük az így jutalmazott, 13 éve folyó munkát. A püspöki kitüntetést és most a pápai elismerést ugyan én vettem át, de egymagamban nem tudtam volna elvégezni, elérni azt, amit ezek az elismerések jutalmaztak. Ezért érdemes nagyon röviden és vázlatosan áttekinteni az 1990-es önkormányzati választások óta eltelt idő ilyen jellegű eseményeit. Már az 1991-es évi terveinkben kiemelt fontossággal szerepelt a község egyházi létesítményeinek felújítása, rendezése. Abban az évben megtörtént a templomkert és a temető rendezése. A temetőben ez a munka 1992-ben is folytatódott, a területen aszfalt utat építettünk. 1993-ban emlékhelyeink kerültek sorra. Szép, régi szobrainkat - Szent Vendel, Nepomuki Szent János Szent István vértanúról elnevezett első templomunk helyén emelt keresztet az idő megviselte. A szobrokat és a keresztet újra cseréltük, a régieket őrizzük. Reméljük, egyszer majd felújítva díszei lehetnek községünk múltjáról mesélő múzeumunknak. A parkosított emlékhelyeket 1994 őszén áldotta meg a püspök úr. A következő évben a ravatalozó teljes felújítására került sor. Ezután is a közösség évente egyszer-kétszer elvégezte a temető rendezését. 1999-ben a templom teljes villamoshálózatának felújítása volt soron. 2000-ben az addigi, talán legnagyobb méretű összefogással, közös áldozatvállalással készülő fejlesztésnek lehetett tanúja Szigetbecse. Elkészült 630 m hosszan, 3 kapuval a temető kerítése. A 2,5 milliós költséghez a lakosság 800.000.- Ft-tal járult hozzá. Tudatos és azóta is megkérdőjelezhetetlen döntése volt a község egyházi és világi képviselő-testületeinek, hogy nem adják vállalkozásba a temető működtetését. Úgy gondoltuk és ebben a lakosság is támogatott bennünket, hogy a temető minden vonatkozásában a közösségé, fenntartása, rendezése az itt élők dolga, felelőssége. Időben a legutolsó, ugyanakkor a legjelentősebb munka volt a 2003 őszén befejeződött templomtető-felújítás. Ismert, hogy ennek során is milyen megható módon mutatkozott meg a közösség segítőkészsége. A költségeket a püspökség, Szigetbecse önkormányzata mellett jelentős részben a szigetbecsei lakosság (nemcsak a hívők) és a szomszéd települések közösségei adták össze. Szigetbecse egyházi létesítményeit érintő tevékenységek, az összefogással megvalósuló fejlesztések híre Rómába is eljutott, hála püspök urunknak és plébános urunknak. A pápai elismerés 13 év közösségi munkáját értékeli, így az elismerésben én, aki az oklevelet átvehettem, osztozom ezzel a közösséggel. Hiszem, hogy egy kis község egymásra utalt lakóinak mindennél fontosabb a nyugalom, a lelkek békéje és az, hogy örömmel menjenek a szép, rendezett környezetű templomba, jó érzéssel látogathassanak a temetőbe. Örüljünk együtt a pápai elismerésnek, mert ezt együtt érdemeltük ki. ” SZIGETBECSEI KRÓNIKA