Táborfalva - Táborfalvai Mozaik, 2001 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
IX. évfolyam 1. szám ' KÖZÉLETI LISP 2001. JANUÁR E ELKEZDŐDÖTT... lkezdődött hát a (várva várt?) 3. évezred, ezen belül a korábban sokat emlegetett XXI. század. Eszembe jutnak hajdanvolt gyermekkorom kedvenc olvasmányai, a tudományos fantasztikus (sci-fi) regények és elbeszélések. Kivétel nélkül szinte mindegyik valóban fantasztikus módon festette, írta le a XXI. századot: világbéke, egyesült világkormányzás, a tudományos és technikai csodák tömkelege, utazás a Marsra, utazás időgéppel, csillagközi fotonrakétával stb. Akkoriban jómagam is ihletet merítve ezen olvasmányaimból - megpróbáltam elképzelni és lerajzolni a XXI. század autóit, repülőgépeit, robotjait, sőt a XXI. században élő embereket is - mindenféle különleges használati tárgyakkal. Most a XXI. század első napjait élve, megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen nem változott meg egy csapásra semmi sem. A Nap ugyanúgy kel fel, az óra ugyanúgy ébreszt minden reggel, a feladatok ugyanúgy várnak ránk mint ezelőtt De ott belül, a tudatomban elevenen él, hogy egy nagy (időszámításbeli) korszakváltásnak lehettem tanúja, átélője. Ilyen nem mindenkivel esik meg, csupán száz ill. ezerévenként az éppen akkor élő emberi generációval. Mégsem elhanyagolandó esemény tehát, aminek részesei lehettünk e mostani ezred- illetve századfordulón. Jelképesen értelmezve ezt a történést, érdemes elgondolkodni jelentésén, jelentőségén. Mindenekelőtt azt jelenti, hogy mögöttünk van (a világtörténelmet illetően) kétezer esztendő, magyarságunk történetét nézve ezer esztendő. Könnyű leírni ezeket a számokat, de annál szédítőbb belegondolni abba, hogy mi minden történt ezalatt az ezer, kétezer esztendő alatt a világon - s hová jutottunk el mostanára. A fejlődés - esetleges visszásságaival együtt - úgy vélem egyértelmű. Ezért amikor visszatekintünk, hálásnak kell lennünk mindazért, amit elérhettünk a Teremtő jóvoltából. Hálásan mondhatjuk (mondjuk is), hogy sok veszély és viszály, harc, küzdelem és megpróbáltatás után „ megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán ". Másrészt az új korszak kezdetén nemcsak visszapillantanunk, hanem előrenéznünk is kell. Nagy kérdés az, hogy valóban igaz-e ránk a megállapítás, hogy „törve nem“? Mert ez azt jelenti, hogy bátran, emelt fővel, reménységgel és bizakodva tekintünk előre. Erre van szükségünk ebben az új korszakban, új évszázadban! Bátran elindulni új utakon, merni újat kezdeni egyéni és közösségi életünkben egyaránt. Tudni felülemelkedni önös egyéni érdekeinken és önzetlenül a köz javát is szolgálni cselekedeteinkkel. Az elmúlt kétezer esztendő világtörténelme, a magunk történelmének ezer esztendeje (és Táborfalva „történelme“ is) megmutatta, hogy csak akkor van fejlődés és haladás, ha az emberi közösségek egymással összefogva, együtt építik a jövőt! A széthúzás és az egyéni érdekek mindenek elé és fölé helyezése előbb vagy utóbb mindig megbosszulta önmagát. Ezért ezt az új évszázadot, évezredet tekintsük hát egy számunkra adott olyan új lehetőségnek, melyet egyéni életünk „építgetésén“ túl emberi kapcsolataink és lakóhelyi közösségünk építésére és fejlesztésére használhatunk itt Táborfalván is. Ehhez viszont szükségünk van arra, hogy (3. évezred, XXI. század ide vagy oda) újra előtérbe helyezzük a mostanára már kissé elfeledett örök emberi értékeket, alapvető lelki és erkölcsi törvényszerűségeket, melyek ha áthatják az egyén életét, akkor előbb-utóbb a közösség javát is szolgálják. Igazságosság; becsületesség; őszinteség; az élet tisztelete és védelme; önzetlenség és önfeláldozás; a felebaráti szeretet; a másik ember tisztelete és jogainak tiszteletben tartása; békességre igyekvés; és még hosszan sorolhatnám őket. ,Ássuk elő“ ezeket lelkünk, emlékeink mélyéről, „poroljuk le és fényesítsük ki“ őket így az újesztendő kezdetén s legyenek szemünk előtt egész évben - hogy ez az év valóban ÚJ ÉV legyen mindannyiunk számára és mindannyiunk örömére, épülésére. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves Olvasónak boldog, békés, eredményekben gazdag, valóban Új Évet! Barta Károly, felelős szerk.