Tihany - Tihanyi Visszhang, 2008 (2. évfolyam, 2-13. szám)
2008-06-01 / 7. szám
TIHANY 8. OLDAL PORTRÉTihanyi Visszhang A másik otthon Beszélgetés Tordy Gézával Zárt ajtók mögött választották meg a Halhatatlanok Társulatának legújabb tagját a Nemzet Színészei június 18-án. A Társulatnak legfeljebb tizenkét tagja lehet, az újakat a régiek választják meg. A választás ezúttal Tordy Géza, Kossuth díjas, Kiváló és Érdemes művészre, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészre, rendezőre esett. A címet olyan, 62 évesnél idősebb művész kaphatja meg, aki legalább 40 éve a pályán van vagy 20 éve tagja a Nemzeti Színház társulatának, és kimagasló teljesítményt ért el a magyar nyelv ápolásában, a nemzeti irodalom tolmácsolásában, valamint a magyar színművészet és nemzeti színjátszás fejlesztésében, népszerűsítésében. Kézről-kézre adnak - újságolja, amikor megérkezik Buda legújabb, igencsak felkapott kávézójába, a Dérynébe. Az első kerületben lakik - mint mondja -, ez nagyon kényelmes, mert minden közel van, jó a közlekedés, és mióta a Halhatatlanok Társulatának tagja lett, ez még előnyösebb, mert az egyik interjúról fut a másikra. Valóban, a beszélgetés alatt több tucatnyian keresik telefonon, de a Tihanyi Visszhang olvasói előnyt élveznek: mindenki más csak utánunk következik. És a Tihany iránti szeretet megmutatkozik másban is, mert hiába vagyunk a Budai Vár alatt, hiába próbálom hosszú és elismerésekkel övezett színházi pályafutásának tanulságai felé terelni a szót, Tordy Géza folyton visszatér Tihanyra. „Tihany nekem nem üdülőhely, hanem haza. Másik - és nem második - otthonom. Borzasztóan szeretem, rengeteg élmény kapcsolódik hozzá. Emlékszem a régi kompra például, amellyel Zamárdiból jártunk át a szerelmemmel. Aztán később, negyven évesen, egy válás után a kisfiammal és a mamámmal is ide jöttem. Gyönyörű idők voltak! Akkoriban kiváló, művelt emberek jártak ide, a motelba és a kempingbe. Az esti sütés-főzések is összehozták az embereket, barátságok, szerelmek szövődtek. Egyszer séta közben, véletlenül találkoztam Bilicsi Katival, Bilicsi Tivadar lányával, akiknek itt volt házuk. Velük mentem el később telket nézni, és meg is vettem egy öreg szőlőt. Azóta építettem rá egy présházat, és nem volt olyan nyár, hogy le ne mentem volna. Úgy látszik, hogy a kor megváltoztatja az embert: imádtam az Adriát, de mióta idősebb lettem, már nincs kedvem külföldre utazni. A Balaton mindenért kárpótol.” Elmondja még, hogy büszke Tihanyra, de félti is: nem örül annak, hogy sok „borzalmas” ház épült, és még jobban bántja, ha szabálytalanul építkeznek valahol. „Nagy tisztelettel kéri”, hogy a Cserhegyre vezető út kapjon végre szilárd burkolatot. Retteg attól, hogy a Belső tó környezetét beépítik, mert tudja, hogy „nehéz a pénznek ellenállni”. Örülök, hogy legalább e tekintetben megnyugtathatom: ez egyetlen felelős vezető fejében sem fordul meg, és a természetvédelmi törvény miatt a beépítés nem is lehetséges.) Fél óra múlva mégis sikerül egy kérdést feltennem a Nemzet Színészének címével kapcsolatban. „Fantasztikus érzés, ezzel kimerítettem a kitüntetések tárházát. Mindent megkaptam, ami egy színésznek csak adható” - feleli. „Ez az elismerés különösen értékes számomra, mert kollégák ítélték oda kollégának.” Színészi pályájából azonban nem tud és nem is akar egyetlen, meghatározó mozzanatot felidézni. „Szerves egész volt” - fogalmaz. „Talán mégis, Várkonyi Zoltán személyiségét emelném ki. Különleges, finom érzéke volt a rendezői munkához, nagyszerű munkát végzett. A másik meghatározó személyiség Ruttkai Éva. Egyszerűen imádtunk, a Vígszínház csodája volt.” Csodák, szerencsére, vannak még napjainkban is. Csak meg kell látnunk őket. Tordy Géza az idén 70 éves. (k.m.) Tordy Géza pályáját 1956-ban Kaposvárott kezdte. Ezután Szeged, majd a Vígszínház (akkor még a Magyar Néphadsereg Színháza) következett. A Madách Színház társulatának tagja volt, de négy év után visszatért a Vígszínházba. A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. A veszprémi Petőfi Színház rendezője, a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetője, majd a Budapesti Kamaraszínház főrendezője. Rendezőként olyan művek színpadra állítása fűződik nevéhez, mint a Furcsa pár, a Három nővér, a miniszter félrelép vagy az Ifjúság édes madara. Színészként nyújtott, számos felejthetetlen alakítása közül most csak a Lear király, az Arült nők ketrece és az Operaház fantomjának szerepeit emeljük ki. Emlékezetes filmekben, az Édes Annában, a Húsz órában játszott, és ki ne emlékeznék a Kőszívű ember fiaiban vagy a Tenkes kapitányában nyújtott alakítására?