Tihany - Tihanyi Visszhang, 2008 (2. évfolyam, 2-13. szám)

2008-06-01 / 7. szám

TIHANY 8. OLDAL PORTRÉTihanyi Visszhang A másik otthon Beszélgetés Tordy Gézával Zárt ajtók mögött választották meg a Halhatatlanok Társulatának legújabb tagját a Nemzet Színészei jú­nius 18-án. A Társulatnak legfeljebb tizenkét tagja lehet, az újakat a régiek választják meg. A választás ez­úttal Tordy Géza, Kossuth díjas, Kiváló és Érdemes művészre, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészre, rendezőre esett. A címet olyan, 62 évesnél idősebb művész kaphatja meg, aki legalább 40 éve a pályán van vagy 20 éve tagja a Nemzeti Színház társulatának, és kimagasló teljesítményt ért el a magyar nyelv ápo­lásában, a nemzeti irodalom tolmácsolásában, valamint a magyar színművészet és nemzeti színjátszás fej­lesztésében, népszerűsítésében. Kézről-kézre adnak - újságolja, amikor meg­érkezik Buda leg­újabb, igencsak felka­pott kávézójába, a Dérynébe. Az első ke­rületben lakik - mint mondja -, ez nagyon kényelmes, mert min­den közel van, jó a közlekedés, és mióta a Halhatatlanok Tár­sulatának tagja lett, ez még előnyösebb, mert az egyik interjú­ról fut a másikra. Valóban, a beszélgetés alatt több tucatnyi­an keresik telefonon, de a Tihanyi Visszhang olvasói előnyt élveznek: mindenki más csak utánunk következik. És a Ti­hany iránti szeretet megmutatkozik másban is, mert hiába vagyunk a Budai Vár alatt, hiába próbálom hosszú és elis­merésekkel övezett színházi pályafutásának tanulságai felé terelni a szót, Tordy Géza folyton visszatér Tihanyra. „Ti­hany nekem nem üdülőhely, hanem haza. Másik - és nem második - otthonom. Borzasztóan szeretem, rengeteg él­mény kapcsolódik hozzá. Emlékszem a régi kompra példá­ul, amellyel Zamárdiból jártunk át a szerelmemmel. Aztán később, negyven évesen, egy válás után a kisfiammal és a mamámmal is ide jöttem. Gyönyörű idők voltak! Akkori­ban kiváló, művelt emberek jártak ide, a motelba és a kem­pingbe. Az esti sütés-főzések is összehozták az embereket, barátságok, szerelmek szövődtek. Egyszer séta közben, vé­letlenül találkoztam Bilicsi Katival, Bilicsi Tivadar lányával, akiknek itt volt házuk. Velük mentem el később telket néz­ni, és meg is vettem egy öreg szőlőt. Azóta építettem rá egy présházat, és nem volt olyan nyár, hogy le ne mentem vol­na. Úgy látszik, hogy a kor megváltoztatja az embert: imád­tam az Adriát, de mióta idősebb lettem, már nincs kedvem külföldre utazni. A Balaton mindenért kárpótol.” Elmondja még, hogy büszke Tihanyra, de félti is: nem örül annak, hogy sok „borzalmas” ház épült, és még jobban bántja, ha szabálytalanul építkeznek valahol. „Nagy tiszte­lettel kéri”, hogy a Cserhegyre vezető út kapjon végre szi­lárd burkolatot. Retteg attól, hogy a Belső tó környezetét beépítik, mert tudja, hogy „nehéz a pénznek ellenállni”. Örülök, hogy legalább e tekintetben megnyugtathatom: ez egyetlen felelős vezető fejében sem fordul meg, és a termé­szetvédelmi törvény miatt a beépítés nem is lehetséges.) Fél óra múlva mégis sikerül egy kérdést feltennem a Nem­zet Színészének címével kapcsolatban. „Fantasztikus érzés, ezzel kimerítettem a kitüntetések tárházát. Mindent meg­kaptam, ami egy színésznek csak adható” - feleli. „Ez az el­ismerés különösen értékes számomra, mert kollégák ítélték oda kollégának.” Színészi pályájából azonban nem tud és nem is akar egyetlen, meghatározó mozzanatot felidézni. „Szerves egész volt” - fogalmaz. „Talán mégis, Várkonyi Zoltán személyiségét emelném ki. Különleges, finom érzé­ke volt a rendezői munkához, nagyszerű munkát végzett. A másik meghatározó személyiség Ruttkai Éva. Egyszerűen imádtunk, a Vígszínház csodája volt.” Csodák, szerencsére, vannak még napjainkban is. Csak meg kell látnunk őket. Tordy Géza az idén 70 éves. (k.m.) Tordy Géza pályáját 1956-ban Kaposvárott kezdte. Ezután Szeged, majd a Vígszínház (akkor még a Ma­gyar Néphadsereg Színháza) következett. A Madách Színház társulatának tagja volt, de négy év után vis­szatért a Vígszínházba. A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. A veszprémi Petőfi Színház rende­zője, a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetője, majd a Budapesti Kamaraszínház főrendezője. Rende­zőként olyan művek színpadra állítása fűződik nevéhez, mint a Furcsa pár, a Három nővér, a miniszter félrelép vagy az Ifjúság édes madara. Színészként nyújtott, számos felejthetetlen alakítása közül most csak a Lear király, az Arült nők ketrece és az Operaház fantomjának szerepeit emeljük ki. Emlékezetes filmek­ben, az Édes Annában, a Húsz órában játszott, és ki ne emlékeznék a Kőszívű ember fiaiban vagy a Tenkes kapitányában nyújtott alakítására?

Next