Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1991 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-30 / 22. szám

I гÜnnepi könyvhét Q1 Se pénz, se sátor - se könyv? Az idei könyvhéten május 31-től jú­nius 4-ig — 26 kiadó, 174 művei jele­nik meg Tartok tőle azonban, hogy ebből Tiszaújvárosban keveset vehe­tünk majd kézbe. A kiadók nívós munkákkal je­lentkeznek, de ez z árakban is tükröződik. A könyvek átlagára 184 forint, s elvétve találni 100 forint alatti kiadványokat, csak a szokásos könyvheti kedvezményes antológiák (Körkép, Rivalda) sze­rezhetők be ilyen áron. Ha mégis lenne mit szánnunk az olvasni va­lóra, javasolom, már az első na­pon keressük fel a helyi könyves­boltokat, mert a könyvheti művek többsége 2—10 példányban jutott el városunkba, de például az egyik idei slágernek tartott Egyetlen verseink antológiából lapzártánkig egyetlen példány sem érkezett. A kis példányszám és a magas árak miatt az idén nem színesítik a tiszaújvárosi utcaképet könyv­sátrak — tudtuk meg a könyves­bolt vezetőjétől. Az igazi kön­yvbarátok azonban „semmitől sem riadnak vissza”, lássuk hát a kínálatot. Neves szer­zőink közül Mészöly Miklós, Es­terházy Péter, Jókai Anna, Határ Győző és Cseres Tibor is új kö­tettel jelentkezik. A klasszikuso­kat többek között Márai Sándor, Karinthy Frigyes és Szabó Dezső képviseli. Szabó Dezső „Az egész látóhatár” című tanulmánykötetei ígérkeznek egyébként az egyik legizgalmasabb olvasmánynak — igaz, a két kötet ára 680 forint. Az esszéirodalom jelesei közül Faludy György és Ancsel Éva új kötete­t vár az olvasókra, míg a memoárok sorából Fodor András Naplójának folytatása emelhető ki. S ha sátrak nem is színesítik a könyvheti napokat, ezúttal sem maradunk író-olvasó találkozó nélkül. Igaz, már a könyvhét után, de városunkba látogat Janikovsz­­ky Éva és Serfőző Simon is. A gyermekkönyvek népszerű szerzője június 6-án, 14 órától a Széchenyi Általános Iskolában, 16 órától pedig a gyermekkönyvtár­ban várja olvasóit. Egy nappal korábban, június 5- én találkozhatunk Serfőző Simon­nal, a Holnap főszerkesztőjével, mégpedig 19 órától a Középiskolai Kollégium könyvtárában. F. L. Kiállítás Babák, festmények, grafikák tíj kiállítást rendeztek be városunk mindkét kiállítóhelyén. A Helytörté­neti Gyűjteményben babakiálítás, a Városi Kiállítóteremben grafika- és festménykiállítás várja az érdeklődőket. A Helytörténeti Gyűjtemény má­sodik emeletén, több mint 150 ba­ba és közel 50, babázáshoz fel­használható figura látható, me­lyeket a most is nagy ügyességgel és fantáziával dolgozó Polánszki Mihályné (Zsófika néni) készített. Babáit nem először láthatja a vá­ros közönsége, hiszen három év­vel ezelőtt ugyanitt rendeztek már kiállítást alkotásaiból. A babák között ez alkalommal is számos mesefigura (például Hófehérke és a hét törpe, Jancsi és Juliska), iro­dalomhős (Ludas Matyi, János vi­téz) fedezhető fel, de ott sorakoz­nak a csodálatos ruhákba öltözte­tett király- és hercegkisasszonyok, valamint a távoli országok jelké­peként készített néger- és japán-babák is. Minden alkotás egy-egy remekmű, s talán azt sem túlzás kijelenteni: minden baba egy-egy személyiség. Az alkotó, a gyön­gyökön és csipkéken kívül — per­sze alig észrevehető módon — pél­dául gyümölcsmagvakkal, illetve a háztartásban fellelhető anyagokkal (például mosószeres dobozokkal) is szívesen díszíti babáit. A Városi Kiállítóteremben az 1848—49-es­ forradalom és szabad­ságharc emlékére rendezett kiál­lítási anyag helyett most Sívó La­jos képzőművész — a Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola rajz­tanára — mutatkozik be grafikái­val és festményeivel.­­Síró Lajos tavaly végzett a nyíregyházi Bes­senyei György Tanárképző Főisko­lán. Alkotásaiból — elérhető áron — a helyszínen vásárolni is lehet. A kiállítások június végéig tar­tanak nyitva. Zenés tanévzáró tíz utolsó koncert A tiszaújvárosi Vándor Sándor Zene­iskola június 4-én, kedden délután öt órakor tartja tanévz­áró ünnepélyét a Derkovits Művelődési Központban. A hagyományoknak megfelelően növendékek most is koncertet adnak a az ünnepen, majd Kiss Lászlóné, a ze­neiskola igazgatója értékeli az elmúlt tanévet. A bizonyítványokat, a jutal­mak­at „otthoni” környezetben, a ze­neiskolában fogják kiosztani. A diákhangverseny programja: 1 Biciniumok-furulyacsoport, 2. Lully: Gavotte, Musette — Réti Melinda (he­gedű), 3. Jozef Pécsi: Dörmögő Dömö­tör: Istók gazda udvarán — Bartók Beáta (fagott), 4. Weiner Leó: Róka­tánc — Dankó Enikő és Pulik Tímea (zongora), 5. Köhler: Spanyol tánc — Lakatos Veronika (fuvola), 6. Henk Tromp: Klarinét-kvartett — Chlebovics Edit, Gelei Anett, Kovács Gergely és Nagy Klaudia, 7. Joplin: The Enter­tainer — Suhajda Sándor és Pócsi Gyu­la (zongora) Pócsi Róbert (trombita). Suhajda Tibor (ütő). 8. .Táncmelódiák és ritmusok — ütőegyüttes. ■Ö Struktúraváltás nök hogyan értelmezik a fen­ti, magyar nyelvnek nem túl szimpatikus, nyelvtörő szót? A váltás még csak rendben volna, így együtt azonban elég nehéznek tűnik az ügy.­­ az De nézzük csak, mit is ír erről Idegen szavak és kifejezések szótára. Azt mondja, hogy: „Struk­túra (lat.): 1. szerkezet, felépítés, belső forma, 2. (tud.) az egymást kölcsönösen meghatározó alkotó elemek rendszert alkotó összefüg­gő egysége. Nos hát ebből meg lehet tudni, hogy a szó latin eredetű, van — nem is egy — magyar megfelelő­je, és létezik egy tudományos ér­telmezése is. Az én fennálló problémám ép­pen ez utóbbiból adódik, tudniil­lik nem tudom eldönteni, hogy vé­gül is van-e nálunk, széles e ha­zában struktúraváltás vagy nincs, vagy csak hatalomváltás történt, illetve hogy a hatalom és a struk­túra mint viszonyulnak egymás­hoz, van-e hatalomnak struktúrá­ja, a struktúrának pedig hatalma, és az egymást kölcsönösen meg­határozó alkotó elemek rendszert alkotó, összefüggő egysége végül is miként* m.7l-Я [UNK]Пi-^ Ez a belső tartalom tudják olyan, hogy van benne fent, lent, köz­pontban, periférián, egyszóval min­denütt valami. A struktúra pedig akkor változik meg, ha az elemek a korábbihoz képest elmozdulnak: ami fent volt az lekerül, ami központban volt, az a perifériára a és fordítva.­­ Kétségtelen tehát, láthatják, hogy struktúrában nálunk változás történt, és mondhatnánk vele együtt természetesen a hatalom gyakorlásában is, mert köztudot­tan mindig azé a hatalom, aki fent helyezkedik el. A dolgok je­lenlegi állása felett, mindezek el­lenére mégsem tudok napirendre térni, mert állandóan felrémlik emlékezetemben ifjúkorom tanul­mányaiból Petőfi Sándor híres köl­teményének üzenete: „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!” S ha belegondolok az adóssá­gunk tengerének az árjába ... ? Eddig rabok voltunk a gályán, most meg úszunk az adósság ten­gerében. (.hete..) 1991. MÁJUS 30. — önkormányzati ülés alapok és alapj­w Mindössze két napirendi pont szerepelt a mányzat május tiszaújvárosi önkor­23-i rendkívüli ülésére szóló meghívóban, ennek ellenére ismét több órás tanács­kozásnak lehettek tanúi az érdek­lődők. Elsőként a különböző pénzügyi alapokra beérkezett pályázatokat illetve az azokról készült bizottsá­gi előterjesztéseket tárgyalták képviselők. A vállalkozásfejleszté­­­si alapra benyújtott 9 pályázat gazdája közül csupán a 106. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola örülhetett a vé­gén, mivel a gazdasági bizottság javaslatát elfogadva, a testület csak ezt az egy pályázatot tartot­ta támogatásra érdemesnek (2 mil­lió forint a ruha- és cipőipari szakképzés tárgyi feltételeinek fej­lesztésére). Bevezetésként és in­doklásként Váradi József megem­lítette, hogy a többi pályázat a klasszikus versenyszférához tarto­zik, s bár hasznos, jó pályázatok, nem önkormányzati feladat támo­gatásuk. E véleményt nem osztot­ta minden képviselő, így három esetben néhány szavazaton múlott csak a végső döntés (vállalkozáso­kat segítő szolgáltatások, fogtech­nikai labor létesítése). Nem vita, de lényegében „csont nélkül” fogadták el a képviselők a kulturális bizottság javaslatát pedagógiai és oktatási alapra be­n­nyújtott pályázatok sorsáról. Az írásbeli előte­jesztést megerősíten­dő, d­r. Lantos Jánosné hangsúlyoz­ta, hogy a szűkre szabott költség­­vetés miatt több, alapellátásnak minősülő feladatot pályázati úton kénytelenek finanszírozni az intéz­mények (óvodai programok, nyelv­­tanítás, tagozatok) és több eset­ben fogalmaztak meg beruházás jellegű fejlesztési feladatokat, ame­lyeket a bizottság szükségesnek ítélt ugyan meg, de azokat nem a pedagógiai alapból, és nem ez év­ben megvalósítandó célkitűzésnek tartott. A bizottság elnöke külön kiemelte az óvodai pályázatok ma­gas szakmai színvonalát, átgon­doltságát, összességében 3 millió 865 ezer forint felosztását fogadta el a testület, míg a fennmaradó 1 millió 135 ezer forintot az 1991— 92-es tanévben bevezetésre kerülő pedagógiai — elsősorban nyelvok­tatási — programok időarányos fi­nanszírozására tartalékolta az ön­­kormányzat. Az önszerveződő közösségek pénzügyi támogatására — 5 .pályá­zónak — 710 ezer forintot, a nem­zetközi kapcsolatok ápolására —3 pályázónak — 610 ezer forintot szavazott meg a testület. Ez utób­bi jelentős része, 500 ezer forint, a Pántlika néptáncegyüttest illeti meg. A környezetvédelmi alapból 60 ezer forintot különítettek el a Szé­chenyi István Általános Iskola kör­nyezetvédő diákbizottsága által meghirdetett általános iskolai kör­­nyezetvédő tevékenység jutalmazá­sára. Elutasították viszont a kép­viselők a VGV pályázatát, amely 2 millió forintos támogatást igé­nyelt egy új szemétszállító gépko­csi vásárlásához. A testület végezetül 144 ezer 320 forintot szavazott meg az iskolá­sok tavaszi tanulmányi kirándulá­sának támogatására. A forrás az egészségügyi és szociális alap. Második napirendi pontként — egyebek, indítványok, javaslatok címmel — szerteágazó témákkal foglalkoztak a képviselők. Minde­nekelőtt az országos visszhangot keltő művészszerződtetés kérdését tárgyalták újólag. Az­ egy héttel korábbi rendkívüli ülésen elhatá­rozások szerint Kormos Dénes ter­jesztett be javaslatot a témakör­ben. Az eredeti elképzelés szerint az önkormányzat Kulturális Mecé­nás Alap elnevezéssel, 1,5 millió forinttal, új pénzügyi alapot ho­zott volna létre, a kulturális, mű­vészeti értékek, a város közműve­lődésének fejlesztésére. Ez a ké­sőbbiekben — hangzott el a szó­beli kiegészítésben — alapítványi formában működhetne így teremt­ve megfelelő, hosszabb távú anya­gi hátteret a művészet- és kultú­rapártoláshoz. A vitában felszólaló képviselők egyike sem vitatta az alapgondolatot, nevezetesen, hogy szükséges a város kulturális életé­nek fejlesztése, a település bekap­csolása e területen is az ország vérkeringésébe, de mint mondot­ták többen is — igaz, nem ezzel a szóhasználattal —, túlságosan is kilóg a lóláb: az említett alap csu­pán a három tm'vto, illetve a ter­­vezett előadások finanszírozását szolgálnák. Többen, így Nagy László, dr. Lantos Jánosné, Tim­­mer László, de maga az előterjesz­tő is arra hívta fel a figyelmet, hogy a javaslat lényegében magá­ban hordozza egy jóval szélesebb értelemben vett mecenatúra lehe­tőségét, jó alapul szolgál arra, ahogy Steiner­né Vasvári Éva fo­galmazott: „Ne valakit, hanem va­lamit támogasson” az önkormány­zat. E gondolatot elfogadva, 12 igenlő és 2 ellenző szavazattal a testület 3 millió forintos alaptőké­vel Kulturális Mecénás Alapítvány létrehozásáról döntött. Az alapít­vány célkitűzéseként a város kul­turális, közművelődési életének fej­lesztése, fokozatos beillesztése az ország kulturális életébe és a kul­turális tradíciók megalapozásának elindítása került a határozatba. A kulturális bizottság megbízást ka­pott arra, hogy július 15-ig ké­szítse el az alapítvány alapszabály­­terveztét, s ezen belül tegyen ja­vaslatot a kuratórium összetételé­re is. Ezt követően a testület az MSZF helyi szervezetének szerződési aján­latát tárgyalta. Ennek lényege, hogy a szocialisták ismételten fel­ajánlották az úgynevezett lepény­­épület kezelői jogát az önkormány­zatnak, és cserébe, a jelenlegi há­rom helyiséges irodájukra 1994. de­cember 31-ig bérletidíj-mentességet kértek. A döntést az épület hasz­nosítására vonatkozó javaslat el­készültéig a testület elnapolta. Nyolc tartózkodó szavazat miatt nem kapott zöld utat az a polgár­­mesteri előterjesztés sem, amely egy Németországban rendezendő gazdasági kiállításhoz, városunk ottani bemutatkozásához kért anya­gi támogatást. Élénk politikai vitába torkollott az MDF helyi szervezetének kéré­se, amely — a legutóbbi számunk­ban közölt felhívás alapján — a város fellobogózását javasolta jú­nius 30-a alkalmából. Az ünnep kisajátításának szándékát vélték néhányan felfedezni a felhívásban — elsősorban dr. Zabos Géza adott e véleményének hangot —, mások nem találtak kivetni valót abban, hogy az MDF javaslattal élt. Mi­vel magát az ünnepi alkalmat sen­ki sem vitatta, a testület úgy dön­tött, hogy méltányolva a helyi szervezet javaslatát, az ünnepi al­kalomra az önkormányzat saját tervet dolgoz ki. Befejezésül a képviselő-testület meghatározta a közmeghallgatások időpontját. A rendkívüli ülések ke­retében zajló rendezvények június 19- én Tiszaszederkényben, június 20- án Tiszaújvárosban lesznek. Ferenczi László KRÓNIKA 3. OLDAL Vasfüggöny ? Most jönnek a művészek Tiszaújvárosba, vagy nem jön­nek? — tehetik fel joggal a kérdést olvasóink. Az alapít­vány „beüzemeléséig" még jó néhány hónapnak kell eltel­nie, ráadásul a hárommillliós alaptőke hozadéka aligha lesz elég a tervbe vett tíz előadás­ra. A hosszú távú elképzelések bizonyára gyümölcsöt hoznak­­ majd. De látjuk-e június­ban a Karnyer­ét? Erdei Istvántól, a Derkovits Művelődési Központ igazgató­jától azt a tájékoztatást kap­tuk, hogy a polgármester megbízásából szerdán — tehát lapunk zárása után — találkoz­ni fog Csiszár Imrével, és tá­jékozódik arról, hogy az új helyzetben mit lehetne tenni, s mennyiért? Telefonon beszéltünk Csiszár Imrével is, aki művésztársai nevében is sajnálkozott a tör­ténteken. Mint mondotta, egy­fajta csalódást éreznek, hiszen a dolog (szerződtetésük) most ki tudja mennyi időre elodá­­zódott. Elég hamar visszakozott a város az újszerű kezdemé­nyezéstől — jegyezte meg —, ami különösen azért keltett benne csalódást, mert ittjárta­­kor igen nagy lelkesedést ta­pasztalt. A hozott döntésre alapozva azonban nem lehet művészeket szerződtetni. A Karnyóné júniusi bemutatására mindenesetre készülnek — tet­te hozzá —, a többi még a jövő zenéje. Hogy miként szól majd ez a zene, még nem tudni. Re­mélhetőleg mindannyiunk szá­mára kedves dallamokat hall­gathatunk a jövőben, a vas­függönyt pedig vastaps váltja föl. És senkinek sem kell el­húzni a nótáját. • efel — így látta a képviselő jelentéktelen ügy? Az elmúlt csütörtökön az ön­kormányzat jelentős kérdésekben foglalt állást. Döntött a külön­böző alapok felosztásáról, létre­hozta a Kulturális Mecénás Ala­pítványt. Született egy állásfog­lalás egy látszólag jelentéktelen­nek tűnő ügyben is, amely mel­lett nem tudok szó nélkül el­menni. Képviselőtársaim elvetették an­nak a lehetőségét, hogy a város részt vegyen — mintegy reklá­mozza önmagát — a Baden- Württembergben rendezett kiállí­táson, amelynek célja a régió gazdasági-idegenforgalmi ke­resztmetszetének bemutatása potenciális német befektetők szá­­­mára. A döntés rendkívül korrekt, hisz újabb „jelentős” összeget spórol meg a város költségveté­séből, ugyanis a részvételi díj 65 ezer forintra rúgott volna, ami körülbelül kétharmada egy or­szágos napilap egész oldalas, egy alkalommal megjelenő hirdetési díjának. Ezzel a testület a rossz lelki­ismeretét orvosolhatta, hisz más­kor nemes gesztussal ítél meg ennél nagyobb nagyságrendű ös­­­szegeket vita nélkül, megkérdő­jelezhető célok érdekében, kü­lönböző intézmények javára. Ez most nem így volt, a képviselők résen voltak. Gondolom, az ed­digiekből is kiderült, hogy én nem tudtam e döntéssel azono­sulni a következők miatt: 1. Jelenleg a városban nincs számottevő munkanélküliség. Ha ez bekövetkezik, akkor várható­an a női munkaerőt érinti je­lentős mértékben. Ezért olyan ágazatok telepítését kell az ön­­kormányzati eszközökkel szor­galmazni, amely a női munka­erőre épít. Ilyen például a szol­gáltatási szféra, melyben partne­reket lehetne találni egy olyan kiállításon, rendezvényen, mely­nek legfőbb célja külföldi befek­tetők keresése a gazdasági élet minden területén. Ezeknek a vállalkozásoknak a telepítése, meghonosítása az előbb említett mellett a városban található szolgáltatások szintjének jelen­tős emelését és folyamatos ön­­kormányzati bevételeket is ered­ményezhetne. 2. A kialakulóban lévő tiszai hajóút hasznosításához is part­nereket lehetett volna a rend­­z­­vényen találni. 3. A rendezvényen való rész­vétel „külső kényszerítő erő” a várost bemutató programfüzet, videoanyag készítéséhez, melyet nemcsak az inkriminált kiállítá­son lehetne felhasználni, s ami­re a városháza költségvetésében pénzügyi alapot különítettek el. David Ogilvy, a világ egyik legismertebb reklámszakembere mondta a reklámról, hogy az nem más, mint elérni, hogy a reklámozó találataránya javuljon a pénztárgépeknél. Azt hiszem, ez kell, hogy le­gyen a mi célunk is. Ugye, kép­viselőtársaim? Thlaga Györf­y önkormányzati képviselő —

Next