Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1991 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1991-05-30 / 22. szám
I гÜnnepi könyvhét Q1 Se pénz, se sátor - se könyv? Az idei könyvhéten május 31-től június 4-ig — 26 kiadó, 174 művei jelenik meg Tartok tőle azonban, hogy ebből Tiszaújvárosban keveset vehetünk majd kézbe. A kiadók nívós munkákkal jelentkeznek, de ez z árakban is tükröződik. A könyvek átlagára 184 forint, s elvétve találni 100 forint alatti kiadványokat, csak a szokásos könyvheti kedvezményes antológiák (Körkép, Rivalda) szerezhetők be ilyen áron. Ha mégis lenne mit szánnunk az olvasni valóra, javasolom, már az első napon keressük fel a helyi könyvesboltokat, mert a könyvheti művek többsége 2—10 példányban jutott el városunkba, de például az egyik idei slágernek tartott Egyetlen verseink antológiából lapzártánkig egyetlen példány sem érkezett. A kis példányszám és a magas árak miatt az idén nem színesítik a tiszaújvárosi utcaképet könyvsátrak — tudtuk meg a könyvesbolt vezetőjétől. Az igazi könyvbarátok azonban „semmitől sem riadnak vissza”, lássuk hát a kínálatot. Neves szerzőink közül Mészöly Miklós, Esterházy Péter, Jókai Anna, Határ Győző és Cseres Tibor is új kötettel jelentkezik. A klasszikusokat többek között Márai Sándor, Karinthy Frigyes és Szabó Dezső képviseli. Szabó Dezső „Az egész látóhatár” című tanulmánykötetei ígérkeznek egyébként az egyik legizgalmasabb olvasmánynak — igaz, a két kötet ára 680 forint. Az esszéirodalom jelesei közül Faludy György és Ancsel Éva új kötetet vár az olvasókra, míg a memoárok sorából Fodor András Naplójának folytatása emelhető ki. S ha sátrak nem is színesítik a könyvheti napokat, ezúttal sem maradunk író-olvasó találkozó nélkül. Igaz, már a könyvhét után, de városunkba látogat Janikovszky Éva és Serfőző Simon is. A gyermekkönyvek népszerű szerzője június 6-án, 14 órától a Széchenyi Általános Iskolában, 16 órától pedig a gyermekkönyvtárban várja olvasóit. Egy nappal korábban, június 5- én találkozhatunk Serfőző Simonnal, a Holnap főszerkesztőjével, mégpedig 19 órától a Középiskolai Kollégium könyvtárában. F. L. Kiállítás Babák, festmények, grafikák tíj kiállítást rendeztek be városunk mindkét kiállítóhelyén. A Helytörténeti Gyűjteményben babakiálítás, a Városi Kiállítóteremben grafika- és festménykiállítás várja az érdeklődőket. A Helytörténeti Gyűjtemény második emeletén, több mint 150 baba és közel 50, babázáshoz felhasználható figura látható, melyeket a most is nagy ügyességgel és fantáziával dolgozó Polánszki Mihályné (Zsófika néni) készített. Babáit nem először láthatja a város közönsége, hiszen három évvel ezelőtt ugyanitt rendeztek már kiállítást alkotásaiból. A babák között ez alkalommal is számos mesefigura (például Hófehérke és a hét törpe, Jancsi és Juliska), irodalomhős (Ludas Matyi, János vitéz) fedezhető fel, de ott sorakoznak a csodálatos ruhákba öltöztetett király- és hercegkisasszonyok, valamint a távoli országok jelképeként készített néger- és japán-babák is. Minden alkotás egy-egy remekmű, s talán azt sem túlzás kijelenteni: minden baba egy-egy személyiség. Az alkotó, a gyöngyökön és csipkéken kívül — persze alig észrevehető módon — például gyümölcsmagvakkal, illetve a háztartásban fellelhető anyagokkal (például mosószeres dobozokkal) is szívesen díszíti babáit. A Városi Kiállítóteremben az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett kiállítási anyag helyett most Sívó Lajos képzőművész — a Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola rajztanára — mutatkozik be grafikáival és festményeivel.Síró Lajos tavaly végzett a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Alkotásaiból — elérhető áron — a helyszínen vásárolni is lehet. A kiállítások június végéig tartanak nyitva. Zenés tanévzáró tíz utolsó koncert A tiszaújvárosi Vándor Sándor Zeneiskola június 4-én, kedden délután öt órakor tartja tanévzáró ünnepélyét a Derkovits Művelődési Központban. A hagyományoknak megfelelően növendékek most is koncertet adnak a az ünnepen, majd Kiss Lászlóné, a zeneiskola igazgatója értékeli az elmúlt tanévet. A bizonyítványokat, a jutalmakat „otthoni” környezetben, a zeneiskolában fogják kiosztani. A diákhangverseny programja: 1 Biciniumok-furulyacsoport, 2. Lully: Gavotte, Musette — Réti Melinda (hegedű), 3. Jozef Pécsi: Dörmögő Dömötör: Istók gazda udvarán — Bartók Beáta (fagott), 4. Weiner Leó: Rókatánc — Dankó Enikő és Pulik Tímea (zongora), 5. Köhler: Spanyol tánc — Lakatos Veronika (fuvola), 6. Henk Tromp: Klarinét-kvartett — Chlebovics Edit, Gelei Anett, Kovács Gergely és Nagy Klaudia, 7. Joplin: The Entertainer — Suhajda Sándor és Pócsi Gyula (zongora) Pócsi Róbert (trombita). Suhajda Tibor (ütő). 8. .Táncmelódiák és ritmusok — ütőegyüttes. ■Ö Struktúraváltás nök hogyan értelmezik a fenti, magyar nyelvnek nem túl szimpatikus, nyelvtörő szót? A váltás még csak rendben volna, így együtt azonban elég nehéznek tűnik az ügy. az De nézzük csak, mit is ír erről Idegen szavak és kifejezések szótára. Azt mondja, hogy: „Struktúra (lat.): 1. szerkezet, felépítés, belső forma, 2. (tud.) az egymást kölcsönösen meghatározó alkotó elemek rendszert alkotó összefüggő egysége. Nos hát ebből meg lehet tudni, hogy a szó latin eredetű, van — nem is egy — magyar megfelelője, és létezik egy tudományos értelmezése is. Az én fennálló problémám éppen ez utóbbiból adódik, tudniillik nem tudom eldönteni, hogy végül is van-e nálunk, széles e hazában struktúraváltás vagy nincs, vagy csak hatalomváltás történt, illetve hogy a hatalom és a struktúra mint viszonyulnak egymáshoz, van-e hatalomnak struktúrája, a struktúrának pedig hatalma, és az egymást kölcsönösen meghatározó alkotó elemek rendszert alkotó, összefüggő egysége végül is miként* m.7l-Я [UNK]Пi-^ Ez a belső tartalom tudják olyan, hogy van benne fent, lent, központban, periférián, egyszóval mindenütt valami. A struktúra pedig akkor változik meg, ha az elemek a korábbihoz képest elmozdulnak: ami fent volt az lekerül, ami központban volt, az a perifériára a és fordítva. Kétségtelen tehát, láthatják, hogy struktúrában nálunk változás történt, és mondhatnánk vele együtt természetesen a hatalom gyakorlásában is, mert köztudottan mindig azé a hatalom, aki fent helyezkedik el. A dolgok jelenlegi állása felett, mindezek ellenére mégsem tudok napirendre térni, mert állandóan felrémlik emlékezetemben ifjúkorom tanulmányaiból Petőfi Sándor híres költeményének üzenete: „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!” S ha belegondolok az adósságunk tengerének az árjába ... ? Eddig rabok voltunk a gályán, most meg úszunk az adósság tengerében. (.hete..) 1991. MÁJUS 30. — önkormányzati ülés alapok és alapjw Mindössze két napirendi pont szerepelt a mányzat május tiszaújvárosi önkor23-i rendkívüli ülésére szóló meghívóban, ennek ellenére ismét több órás tanácskozásnak lehettek tanúi az érdeklődők. Elsőként a különböző pénzügyi alapokra beérkezett pályázatokat illetve az azokról készült bizottsági előterjesztéseket tárgyalták képviselők. A vállalkozásfejlesztési alapra benyújtott 9 pályázat gazdája közül csupán a 106. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola örülhetett a végén, mivel a gazdasági bizottság javaslatát elfogadva, a testület csak ezt az egy pályázatot tartotta támogatásra érdemesnek (2 millió forint a ruha- és cipőipari szakképzés tárgyi feltételeinek fejlesztésére). Bevezetésként és indoklásként Váradi József megemlítette, hogy a többi pályázat a klasszikus versenyszférához tartozik, s bár hasznos, jó pályázatok, nem önkormányzati feladat támogatásuk. E véleményt nem osztotta minden képviselő, így három esetben néhány szavazaton múlott csak a végső döntés (vállalkozásokat segítő szolgáltatások, fogtechnikai labor létesítése). Nem vita, de lényegében „csont nélkül” fogadták el a képviselők a kulturális bizottság javaslatát pedagógiai és oktatási alapra bennyújtott pályázatok sorsáról. Az írásbeli előtejesztést megerősítendő, dr. Lantos Jánosné hangsúlyozta, hogy a szűkre szabott költségvetés miatt több, alapellátásnak minősülő feladatot pályázati úton kénytelenek finanszírozni az intézmények (óvodai programok, nyelvtanítás, tagozatok) és több esetben fogalmaztak meg beruházás jellegű fejlesztési feladatokat, amelyeket a bizottság szükségesnek ítélt ugyan meg, de azokat nem a pedagógiai alapból, és nem ez évben megvalósítandó célkitűzésnek tartott. A bizottság elnöke külön kiemelte az óvodai pályázatok magas szakmai színvonalát, átgondoltságát, összességében 3 millió 865 ezer forint felosztását fogadta el a testület, míg a fennmaradó 1 millió 135 ezer forintot az 1991— 92-es tanévben bevezetésre kerülő pedagógiai — elsősorban nyelvoktatási — programok időarányos finanszírozására tartalékolta az önkormányzat. Az önszerveződő közösségek pénzügyi támogatására — 5 .pályázónak — 710 ezer forintot, a nemzetközi kapcsolatok ápolására —3 pályázónak — 610 ezer forintot szavazott meg a testület. Ez utóbbi jelentős része, 500 ezer forint, a Pántlika néptáncegyüttest illeti meg. A környezetvédelmi alapból 60 ezer forintot különítettek el a Széchenyi István Általános Iskola környezetvédő diákbizottsága által meghirdetett általános iskolai környezetvédő tevékenység jutalmazására. Elutasították viszont a képviselők a VGV pályázatát, amely 2 millió forintos támogatást igényelt egy új szemétszállító gépkocsi vásárlásához. A testület végezetül 144 ezer 320 forintot szavazott meg az iskolások tavaszi tanulmányi kirándulásának támogatására. A forrás az egészségügyi és szociális alap. Második napirendi pontként — egyebek, indítványok, javaslatok címmel — szerteágazó témákkal foglalkoztak a képviselők. Mindenekelőtt az országos visszhangot keltő művészszerződtetés kérdését tárgyalták újólag. Az egy héttel korábbi rendkívüli ülésen elhatározások szerint Kormos Dénes terjesztett be javaslatot a témakörben. Az eredeti elképzelés szerint az önkormányzat Kulturális Mecénás Alap elnevezéssel, 1,5 millió forinttal, új pénzügyi alapot hozott volna létre, a kulturális, művészeti értékek, a város közművelődésének fejlesztésére. Ez a későbbiekben — hangzott el a szóbeli kiegészítésben — alapítványi formában működhetne így teremtve megfelelő, hosszabb távú anyagi hátteret a művészet- és kultúrapártoláshoz. A vitában felszólaló képviselők egyike sem vitatta az alapgondolatot, nevezetesen, hogy szükséges a város kulturális életének fejlesztése, a település bekapcsolása e területen is az ország vérkeringésébe, de mint mondották többen is — igaz, nem ezzel a szóhasználattal —, túlságosan is kilóg a lóláb: az említett alap csupán a három tm'vto, illetve a tervezett előadások finanszírozását szolgálnák. Többen, így Nagy László, dr. Lantos Jánosné, Timmer László, de maga az előterjesztő is arra hívta fel a figyelmet, hogy a javaslat lényegében magában hordozza egy jóval szélesebb értelemben vett mecenatúra lehetőségét, jó alapul szolgál arra, ahogy Steinerné Vasvári Éva fogalmazott: „Ne valakit, hanem valamit támogasson” az önkormányzat. E gondolatot elfogadva, 12 igenlő és 2 ellenző szavazattal a testület 3 millió forintos alaptőkével Kulturális Mecénás Alapítvány létrehozásáról döntött. Az alapítvány célkitűzéseként a város kulturális, közművelődési életének fejlesztése, fokozatos beillesztése az ország kulturális életébe és a kulturális tradíciók megalapozásának elindítása került a határozatba. A kulturális bizottság megbízást kapott arra, hogy július 15-ig készítse el az alapítvány alapszabályterveztét, s ezen belül tegyen javaslatot a kuratórium összetételére is. Ezt követően a testület az MSZF helyi szervezetének szerződési ajánlatát tárgyalta. Ennek lényege, hogy a szocialisták ismételten felajánlották az úgynevezett lepényépület kezelői jogát az önkormányzatnak, és cserébe, a jelenlegi három helyiséges irodájukra 1994. december 31-ig bérletidíj-mentességet kértek. A döntést az épület hasznosítására vonatkozó javaslat elkészültéig a testület elnapolta. Nyolc tartózkodó szavazat miatt nem kapott zöld utat az a polgármesteri előterjesztés sem, amely egy Németországban rendezendő gazdasági kiállításhoz, városunk ottani bemutatkozásához kért anyagi támogatást. Élénk politikai vitába torkollott az MDF helyi szervezetének kérése, amely — a legutóbbi számunkban közölt felhívás alapján — a város fellobogózását javasolta június 30-a alkalmából. Az ünnep kisajátításának szándékát vélték néhányan felfedezni a felhívásban — elsősorban dr. Zabos Géza adott e véleményének hangot —, mások nem találtak kivetni valót abban, hogy az MDF javaslattal élt. Mivel magát az ünnepi alkalmat senki sem vitatta, a testület úgy döntött, hogy méltányolva a helyi szervezet javaslatát, az ünnepi alkalomra az önkormányzat saját tervet dolgoz ki. Befejezésül a képviselő-testület meghatározta a közmeghallgatások időpontját. A rendkívüli ülések keretében zajló rendezvények június 19- én Tiszaszederkényben, június 20- án Tiszaújvárosban lesznek. Ferenczi László KRÓNIKA 3. OLDAL Vasfüggöny ? Most jönnek a művészek Tiszaújvárosba, vagy nem jönnek? — tehetik fel joggal a kérdést olvasóink. Az alapítvány „beüzemeléséig" még jó néhány hónapnak kell eltelnie, ráadásul a hárommillliós alaptőke hozadéka aligha lesz elég a tervbe vett tíz előadásra. A hosszú távú elképzelések bizonyára gyümölcsöt hoznak majd. De látjuk-e júniusban a Karnyerét? Erdei Istvántól, a Derkovits Művelődési Központ igazgatójától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a polgármester megbízásából szerdán — tehát lapunk zárása után — találkozni fog Csiszár Imrével, és tájékozódik arról, hogy az új helyzetben mit lehetne tenni, s mennyiért? Telefonon beszéltünk Csiszár Imrével is, aki művésztársai nevében is sajnálkozott a történteken. Mint mondotta, egyfajta csalódást éreznek, hiszen a dolog (szerződtetésük) most ki tudja mennyi időre elodázódott. Elég hamar visszakozott a város az újszerű kezdeményezéstől — jegyezte meg —, ami különösen azért keltett benne csalódást, mert ittjártakor igen nagy lelkesedést tapasztalt. A hozott döntésre alapozva azonban nem lehet művészeket szerződtetni. A Karnyóné júniusi bemutatására mindenesetre készülnek — tette hozzá —, a többi még a jövő zenéje. Hogy miként szól majd ez a zene, még nem tudni. Remélhetőleg mindannyiunk számára kedves dallamokat hallgathatunk a jövőben, a vasfüggönyt pedig vastaps váltja föl. És senkinek sem kell elhúzni a nótáját. • efel — így látta a képviselő jelentéktelen ügy? Az elmúlt csütörtökön az önkormányzat jelentős kérdésekben foglalt állást. Döntött a különböző alapok felosztásáról, létrehozta a Kulturális Mecénás Alapítványt. Született egy állásfoglalás egy látszólag jelentéktelennek tűnő ügyben is, amely mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Képviselőtársaim elvetették annak a lehetőségét, hogy a város részt vegyen — mintegy reklámozza önmagát — a Baden- Württembergben rendezett kiállításon, amelynek célja a régió gazdasági-idegenforgalmi keresztmetszetének bemutatása potenciális német befektetők számára. A döntés rendkívül korrekt, hisz újabb „jelentős” összeget spórol meg a város költségvetéséből, ugyanis a részvételi díj 65 ezer forintra rúgott volna, ami körülbelül kétharmada egy országos napilap egész oldalas, egy alkalommal megjelenő hirdetési díjának. Ezzel a testület a rossz lelkiismeretét orvosolhatta, hisz máskor nemes gesztussal ítél meg ennél nagyobb nagyságrendű összegeket vita nélkül, megkérdőjelezhető célok érdekében, különböző intézmények javára. Ez most nem így volt, a képviselők résen voltak. Gondolom, az eddigiekből is kiderült, hogy én nem tudtam e döntéssel azonosulni a következők miatt: 1. Jelenleg a városban nincs számottevő munkanélküliség. Ha ez bekövetkezik, akkor várhatóan a női munkaerőt érinti jelentős mértékben. Ezért olyan ágazatok telepítését kell az önkormányzati eszközökkel szorgalmazni, amely a női munkaerőre épít. Ilyen például a szolgáltatási szféra, melyben partnereket lehetne találni egy olyan kiállításon, rendezvényen, melynek legfőbb célja külföldi befektetők keresése a gazdasági élet minden területén. Ezeknek a vállalkozásoknak a telepítése, meghonosítása az előbb említett mellett a városban található szolgáltatások szintjének jelentős emelését és folyamatos önkormányzati bevételeket is eredményezhetne. 2. A kialakulóban lévő tiszai hajóút hasznosításához is partnereket lehetett volna a rendzvényen találni. 3. A rendezvényen való részvétel „külső kényszerítő erő” a várost bemutató programfüzet, videoanyag készítéséhez, melyet nemcsak az inkriminált kiállításon lehetne felhasználni, s amire a városháza költségvetésében pénzügyi alapot különítettek el. David Ogilvy, a világ egyik legismertebb reklámszakembere mondta a reklámról, hogy az nem más, mint elérni, hogy a reklámozó találataránya javuljon a pénztárgépeknél. Azt hiszem, ez kell, hogy legyen a mi célunk is. Ugye, képviselőtársaim? Thlaga Györfy önkormányzati képviselő —