Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1991 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1991-02-21 / 8. szám

Itt о nehéz probléma Vidőerd­ő-védelem Kiirtják a régi erőműből a 35. sz. út felé vezető bekötőút melletti erdősávot, amely a régi zagytér okozta porszennyezéstől lenne hi­vatott védeni környezetünket — kaptuk több forrásból is az ijesz­tő hírt egy hete. Lapzártánk miatt múlt heti számunkban nem tud­tuk körüljárni a témát, amely —­ hogy stílszerűek legyünk — elég ágas-bogas. Az ügy tisztázása vé­gett Horváth Józsefet, a „bűnbak­ként” kikiáltott Szőke Tisza Mgtsz elnökét kerestük fel. — A legfontosabbal kezdem — mondja az elnök — az erdőirtást leállítottuk. Az előzményekről an­­­nyit, hogy szövetkezetünk erdőter­vét, így a kitermelési tervek is az Agirt szakemberei készítették, s mi ennek alapján határoztuk az erdősáv irtását, de csak az­el után, hogy megkaptuk az Erdésze­ti Főfelügyelőség engedélyét. Ez egyébként azt a kikötést is tartal­mazta, hogy 1995-ig a kivágott fá­kat pótolnunk kell. A kitermelést a kesznyéteni tsz-nek ajánlottuk fel, mivel ők fafeldolgozó üzemük­ben hasznosítani tudják a fát, s ennek árából megoldható lenne az előírás szerinti fatelepítés. Ez eddig teljesen jogszerűnek tűnik, mi okozta akkor a galibát? — Az Erdészeti Főfelügyelőség a helyszíni bejáráskor, a terület kijelölésekor azt is közölt­e, hogy tekintettel az ott húzódó erőműves „csőcsordára” és a számítástechni­kai kábelre, a kitermelés megkez­désekor értesíteni kell a TEV-et és egyeztetni kell, hogy a kiter­melés milyen módon történhet. A kesznyéteniek egy magániparost bíztak meg a irtással, ő azonban úgy kezdett ehhez hozzá, hogy az erőműves szakemberek mit sem tudtak a dologról, így, amikor ész­lelték a munkálatokat, érthető okokból le is állították.­­ A jelenlegi helyzet tehát az, hogy kiirtottak jó néhány fát, de dugába dőlt az üzlet is. Kinek, jó ez? — A probléma gyökere szerin­tem az, hogy nincs egységes gaz­dája erdeinknek. Ez az erdősáv például úgy került hozzánk, hogy egy helyrajzi számon van a zagy­térrel, így a mi kezelésünkben van. Minden talpalatnyi földdel gazdálkodnunk kell, de természe­tesen úgy, hogy a környezetvédel­mi szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ez az erdősáv 30 éves telepítés, megérett a kiterme­lésre, hiszen a túltartott erdő ér­téke rohamosan csökken. Ha most nem értékesítjük, később már nem lesz miből megoldjuk az újratele­pítést, márpedig erre máshonnan, mint az erdőhasznosítás bevételei­ből nem tudunk áldozni. A közvé­lemény pedig csak arra figyel fel, ha „dől a fa”, arra, hogy tavaly több, mint 10 hektáros erdőtele­pítést fejeztünk be, már senki sem emlékszik. — De arra, hogy ezen a terüle­ten közművek húzódnak, csak kel­lett volna „emlékeznie” valaki­nek. — Az erdőtervünket „gondozó” szakemberek birtokában lévő er­dőtérképeken ez nem szerepelt, de kellő körültekintéssel, egyeztetéssel — amely, igaz késve, de megtör­tént — a kitermelést lehetne foly­tatni. Az újratelepítés költségei — ha egyáltalán megoldható — azon­ban jelentősen növekednének. Je­len pillanatban tanácstalan va­­gyok, tisztázni kell, ha kitermel­tük a fát, hogyan tudunk újat te­lepíteni és ha erre nem sikerül mgoldást találná mi legyen az er­dősáv sorsa. Egy biztos, amíg eze­ket nem tisztázzuk, egyetlen fát sem vágatunk ki. Ferenczi László Sassék kálváriába A műtétet elhalasztották A múlt hét szerdai vizsgálatok után, a hazautazás előtti pillana­tokban derült ki: a Sass házas­pár mégsem várhat szeptemberig egy ambuláns vizsgálat miatt há­rom hónap múlva ismét jelent­kezniük kell a frankfurti kórház­ban. Szabolcs állapota felől érdek­lődve, a családot otthonában ke­restem fel, ahol a férj ágyban­ fekve ugyan, de bizakodó hangu­latban számolt be a történtekről :— Milyen komplikáció miatt kellett elhalasztani az operációt; — Csak a műtét közben vették észre, hogy nemcsak a máj­bal lebenyével van probléma, a jobb lebenyen is láthatók bizonyos el­változások. Egy hosszú szövettani vizsgálat során kiderült, hogy a jobb lebenyt igen ritka betegség — Frankfurtban is csupán hallo­másból ismerik —, a máj-tbc tá­madta meg. Ahhoz, hogy megope­rálhassanak, először a tbc-t kell kikezelni, ami úgy hat-kilenc hó­napig is eltarthat. Három hónap múlva azért kell megint az NSZK-ba utaznunk, hogy az or­vosok ellenőrizhessék, hogyan hat­nak a gyógyszerek, megfelelő mértékű-e a lebeny meszesedése . A műtéttel kapcsolatban — folytatja a felesége — eltérő a professzorok véleménye. Szó lehet az eredetileg tervezett operá­ció­­ról, de nem vetették el a máját­ültetés gondolatát sem, sőt még az is elképzelhető — ebben Szabolcs nagyon reménykedik —, hogy más terápiát választanak, és nem ke­rül sor sebészi beavatkozásra. Ha elvégzik az operációt, novemberre-decemberre akkor ezt tervezik az orvosok. Ha nem így döntenek akkor is kórházi kezelésre szo­rul Szabolcs, így továbbra is kér­jük, akinek lehetősége van rá, se­gítsen. A szám­a számaink válto­zatlanok: Tiszaú­jvárosi OTP-fiók Rt.56-6’72: MNB 279 982-18. — Fddia honnan érkezett anya­gi segítség? — Szinte lehetetlenség felsorol­ni — válaszol Szabolcs, miközben felesége egy hatalmas dobozt vesz elő a szekrényből, ami telis-tele van kitöltött csekkekkel. — Senkit nem szeretnénk megbántani azzal, hogy nem említjük a nevét, ezért csak a helybeli támogatóinkról beszélnénk. Nagyobb összegeket kaptunk a TVK-tól, a TIFO-tól, az erőműtől, a városházától, az SZDSZ-es képviselőcsoporttól, a VDSZ-től, növelte a számainkat a GYGV, a Borsod Volán, a ren­delőintézet, a Széchenyi iskola, a négyes és a hatos óvoda, a városi Vöröskereszt, a református egy­ház, a TVK-nak minden egyes részlege, a lakóépületünk, a Pira­mis társasház, de komoly össze­geket kaptunk az ország más ré­szeiből, például Pécsről, Sátoral­jaújhelyből, Sárospatakról, a szü­lőfalunkból, Baskóról és Erdőbé­­nyéről, anyagilag segített bennün­ket a Csőszer, az Eötvös Gimná­zium egy diákcsoportja és szám­talan egyéni adakozó is. Sokan rá se írták a csekkre a feladót, talán restellték, hogy 200—300 forintot küldenek. Pedig erre nem volt okuk, mi minden egyes fillérért nagyon hálásak vagyunk minden­kinek. Támogatásuk nélkül soha nem jutottunk volna ki az NSZK-ba. — Külön köszönettel tartozunk a férjem munkatársainak, a TVK szállítási osztálya dolgozóinak — veszi át újra a szót a feleség. —, akik nemcsak anyagilag, de em­berileg is sokat segítettek rajtunk.­­ Igen kedves gesztusnak tartottuk polgármesteri hivatalról, hogy küldtek a számunkra egy levelet, melyben egy éjjel-nappal hívha­tó telefonszám, egy telefaxszám állt, s arra biztattak bennünket, hogy bármilyen problémánk lenne külföldön, ezeken értesíthetjük őket, s minden lehetségest meg­tesznek értünk. Ezalatt a néhány hónap alatt itthon is, külföldön is rendkívül nagy segítőkészséget tapasztaltunk, s mindenkinek, aki tett értünk valamit, köszönjük az anyagi támogatását, a fáradozását. Tamás Mariann 1991. FEBRUÁR 21. Egy edzett csapat élén Régi beruházó az új igazgatóhelyettes Február elsejétől Sztankó Jó­zsef a Tiszai Vegyi Kombinát be­ruházási igazgatóhelyettese. (Az igazgatói cím használatára a vál­lalati tanács ad majd engedélyt.) 1971-ben végzett a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem gépész­­mérnöki karán, azt követően a Tiszai Vegyi Kombinátba került. Közel 10 évig a karbantartás kü­lönböző területein, különböző be­osztásokban dolgozott: volt mű­vezető, főművezető, üzemvezető, s végül mint megbízott főosztály­vezető-helyettes „fejezte be” kar­bantartói pályafutását. Ez az időszak az igazi tanuló­éveket jelentette hiszen számta­lan lehetőség és alkalom adódott ezen a helyen a kombinát egé­szének áttekintésére, megismeré­sére. 1982-ben a beruházási igaz­gatóságra került, itt az első két évben beruházási főosztályvezető­helyettesként, majd ugyancsak két éven át a beruházási főosztályt irányíthatta. A lineáris polietilén­­gyári építkezés idején — 1984 és ’86 között — a polietilén főosz­tály munkájának koordinálására kapott megbízást, majd az építés végeztével a szerelési főosztály vezetését kapta meg feladatul. Ebben a munkakörben a harma­dik polipropiléngyár és a még je­lenleg is épülő kissűrűségű poli­etiléngyár építését, szerelését irá­nyíthatta. — Mennyiben lett más a mun­kája, az életritmusa e funkció betöltésével? — A leágazóbb, korábbinál sokkal szer­összetettebb a mun­kám, de azt hiszem ez így ter­mészetes. Az eddiginél többet kell foglalkoznom a vállalati ügyek­kel, s sajnos kevesebb idő jut napi operatív teendőik irányításá­ a­ra, áttekintésére. Ennek következ­ményeként a korábbinál hosszabb lett a munkahelyen, s rövidebb az otthon eltöltött idő. Egyébként az effajta életritmusba az elmúlt időszakban volt alkalmam bele­kóstolni, hiszen 1990 szeptemberé­től megbízott beruházási igazgató, novembertől pedig megbízott ve­zérigazgató-helyettes voltam. — Mik a tervei, elképzelései? —‘­'A'­TYrt beruházási elképze­léseit „a ' jelenleg kialakult új helyzet határozza meg. Mint is­meretes, sok minden megválto­zott az országban, a nemzetközi életben, így a vállalat beruházási terveit is ennek függvényében kell megfogalmaznunk. Vannak konk­rét és már ismert, rövid távon belátható és megvalósítható ter­veink, vannak távolabbra mutató ellképzeléseink. A beruházásokkal kapcsolatos pontos jövőkép kiala­kítása attól függ, hogy hogyan sikerül a vállalaton belüli átala­kítási program, hogy sikerül szö­vetkezni és együtt dolgozni a ha­zai és külföldi vállalatokkal, illet­ve, hogy hogyan alakul a hazai gazdasági helyzet. Amíg azonban a távolabbi elképzelések úgymond aprópénzre válthatók lesznek, fon­tos, hogy megtartsuk, foglalkoz­tatni tudjuk szakembereinket, közel 20 éven keresztül kialakult a szellemi tőkénket. Fontos, hogy ebben az átmeneti időszakban érdemi munkára legyen lehetősé­­s­gük. Milyen átszervezéseket, át­alakításokat tervez az igazgatósá­gon? A beruházási igazgatóság felépítésében és szervezeti kerete­it tekintve, eltér a korábbitól, hi­szen a távlati fejlesztésekkel fog­lalkozó szervezet, a fejlesztési igazgatóság például tőlünk füg­getlenül dolgozik a jövőben. A mi szervezetünk — tehát a beruhá­zási igazgatóság — a rövidebb tá­vú, napi operatív ügyekkel fog­lalkozik, három főosztályra és egy osztályra tagolódva. Az előkészí­tési és lebonyolítási főosztály a bel- és külföldi témák műszaki, pénzügyi, szerződéstechnikai irá­nyításáért felelős. A generálterve­zési főosztály lényegében meg­egyezik a korábbi műszaki-terve­zési főosztály tevékenységével, az építési és szerelési főosztály pe­dig a kisebb-nagyobb beruházá­sok kivitelezési munkáit irányít­ja.­ Egy osztályunk lesz, a vállal­kozási osztály­ ők az átmeneti időszakban a hazai és külföldi beruházások felkutatásáért, előké­szítéséért lesznek felelősek. — Milyenek a kollégák, a TVK beruházói? — Ritka az a vállalat,­ amely­nek olyan komoly munkákban edzett,­­nemzetközi­­ tapasztalatok­kal rendelkező beruházói lenné­nek, mint amilyyenek nekünk van­nak.­­ A­ vállalat a korábbi évek­ben olyan fejlesztéseket, beruhá­zásokat­­ valósított meg, amelyek mint ismeretes, világszínvonalúak voltak. Szakembereink többsége a Szovjetuniótól Japánig és az Egye­sült Államokig szinte az egész vi­lágot bejárták, korszerű­­ mérete­ket szereztek, amelyek természe­tesen a jövőben is nélkülözhetet­lenek lesznek. Amint említettem, fontos, hogy ezek az emberek to­vábbra is i­tt legyenek, együtt ma­radjanak. Persze ,a szervezeti változtatás felvethet személyes jellegű kérdéseket is, ezt azon­ban a kölcsönös érdekek jegyében kell megoldanunk. — Mint szerelési főosztályveze­tő, a kissűrűségű polietiléngyár építését irányította. Hogy halad a munka, mikor lesz az indulás? — A beruházás, a helyszíni cső­­szerelési munkák kivételével, program szerint halad. A csősze­­­relésben a késedelmet a kedve­zőtlen időjárás, illetve a külföl­di anyagszállítási­ gondok okoz­zák. Az építési munkák az elmúlt év végén lényegében befejeződ­tek, a berendezések a helyükre kerültek. Jó ütemben haladnak a belső szerelési munkáik, a napok­ban megérkezett a gyár folyamat­­irányító számítógéprendszere­­. Tulajdonképpen az építés befe­jező stádiumához érkeztünk. Ha az időjárás némiképp javul, je­lentősen meggyorsulhatnak munkák, és amikor április végére a befejeződhet a teljes szerelés, ezt követően pedig sor kerülhet az egyes rendszerek üzembe helyezé­sére. Ezek átfutási idejétől függő­en május-júniusban a termelés is megindulhat. — Milyen új beruházásokra lesz lehetőség a jövőben? — Határozott elképzelése vál­lalatunknak, hogy intenzifikálja az olefingyárait, illetve az ott ke­letkező nyersanyagbázisra építve, továbbfeldolgozó üzemeket ho­zunk létre. Ami a további konk­rét beruházásokat, illeti: a jelen­leg elindított, illetve folyamatban lévőket — az olefingyári kemen­cék átalakítását, a műanyaggyári illetve a szőttzsákgyártó üzemi gépsortelepítéseket, a számítógé­pes hálózati rendszer kiépítését stb. — folytatni kívánjuk. — Úgy tudom, egy új olefin­gyár építése is foglalkoztatja a vállalat vezetőit. .. — Igen, jelenleg is tárgyalások folynak ebben a témában, azon­ban — a nagyon magas költségek miatt — ehhez további vizsgáló­dások, egyeztetések szükségesek. (M) „Ennél még odábenn is jobb író !** Köztisztaság: hogyan tovább? A múlt heti helyi tévéadásban né­hány kérdésre tudtam csak válaszolni, amelyet személyemmel és vállalatom­mal kapcsolatban tettek fel. Engedjék meg, hogy válaszol­jak néhány olyan kérdésre is, amelyet feltehettek volna ugyan, de nem tettek fel valamilyen ok­nál fogva. Nem kérdezték meg például azt, hogy azok a gépke­zelők, akiket lépten-nyomon „csa­láson” kaptak, vajon mióta van­nak szolgálatban? Ők akik e munkákat végzik néhány­an, és irá­nyítják októbertől márciusig ál­landó készenlétben vannak havi ezerötszáz bruttóért. Nagy való­színűség szerint mindkét ok köz­rejátszik abban, hogy hétvége­ken nem ők azok, akik Bécsbe járnak bevásárolni. Ami pedig az általuk elvégzett munkát illeti, re­mélem, hogy arra legalább az utakon és járdákon fellelhető szóróanyag megfelelő bizonyíték­ként fog szolgálni. Nem tették fel azt a kérdést sem, hogy milyen hoznak a vállalatunknak nyereséget a köz­­tisztasági munkák. Nos a sze­métszállítás 977 ezer Ft vesztesé­get, a közterülettisz­títás pedig bruttó 940 ezer Ft nyereséget ho­zott az elmúlt év után. Tehát az ágazat összeredménye mínusz 37 ezer Ft. Ezek szerint nincs félni­való attól, hogy a nyereségre va­ló törekvés teszi tönkre e szol­gáltatás minőségét. Nem volt érdeklődés a hogylé­­tünk felől sem. Köszönjük szépen megvagyunk. Még meg. De sok­kal jobban lennénk, ha egy­ jól menő és perspektivikus ipari cent­rum mellett jól felszerelt és ha­tékony szolgáltatást végzők tud­nánk lenni, de valahogy miköz­ben az állam az ipart pénzzel tömte, addig elfeledkezett a köz­szolgáltatásokba invesztálni. Ezért tartunk ott ahol tartunk; 110 ezer forint egy főre eső éves bérekkel, és nem éppen csúcstechnikával És ezért van az, hogy a mi mun­kaerőnk — hogy ne sértsem meg magunkat — nem mindenhol a legkvalifikáltabb, hanem olyan, amilyet ennyiért kapunk. De erről inkább egy történetet. Ezzel az­t az adósságomat is tör­leszteni, amellyel szilveszter óta a helyi tv riporterének és a közvé­leménynek tartozom. Akkor azt mondtam ugyanis, hogy nálunk nem szoktak vicces dolgok tör­ténni. Pedig szoktak bizony. Néhány hónapja történt — ami különben nem különleges esemény —, hogy egy munkavállaló leszá­molni készült. Előtte egy olyan intézetben volt amelyet kénysze­rűen vett igénybe néhány év ere­jéig, miután az asszonnyal­­ né­zeteltérése” támadt. Öt napot töl­tött vállalatunkkal való munkavi­szonyában, melyből azonban ket­tőt betegséggel tudott igazolni, te­hát végeredményben három­­­ le­dolgozott” napja maradt, ebből viszont egyet a felvétellel, egyet pedig a leszámolással töltött el. Nem nehéz kiszámítani, hogy egy napig állta csak a sarat a szó szoros értelmében, mert köztis­z­­tassági munkára volt beosztva. Kérdésemre, hogy miért hagy­ja el ily pánikszerűen a vállala­tunkat, a sokat próbált férfiú ,­gy válaszolt: „Hát ide figyeljen! Ki­tettek szégyenre az ABC mellé seperni, de még akkor cigarettáz­ni se hagytak, mert ott állt a művezető felettem Nézze ennél még odabent is jobb volt!” És az utolsó kérdés: Mi lesz a jövőben? Megfogalmazható az igény hogy városunk köztisztasá­gát a résztvevőknek másképpen kell megoldania mint ahogy most van. Az igénylő — megrendelő — feladatellátó viszonyban nyilván az utóbbit lehet megmásítani bár­mikor, de azt hiszem, hogy az igazi eredmény elérése érdeké­ben közel nem ez az egyetlen le­hetőség és követelmény. Fekete Béla a VGV igazgatója Köztisztátalansá­g. Fotó: Bartók Ist­ván -д KRÓNIKA 3. OLDAL

Next