Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1991 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1991-02-21 / 8. szám
Itt о nehéz probléma Vidőerdő-védelem Kiirtják a régi erőműből a 35. sz. út felé vezető bekötőút melletti erdősávot, amely a régi zagytér okozta porszennyezéstől lenne hivatott védeni környezetünket — kaptuk több forrásból is az ijesztő hírt egy hete. Lapzártánk miatt múlt heti számunkban nem tudtuk körüljárni a témát, amely — hogy stílszerűek legyünk — elég ágas-bogas. Az ügy tisztázása végett Horváth Józsefet, a „bűnbakként” kikiáltott Szőke Tisza Mgtsz elnökét kerestük fel. — A legfontosabbal kezdem — mondja az elnök — az erdőirtást leállítottuk. Az előzményekről annyit, hogy szövetkezetünk erdőtervét, így a kitermelési tervek is az Agirt szakemberei készítették, s mi ennek alapján határoztuk az erdősáv irtását, de csak azel után, hogy megkaptuk az Erdészeti Főfelügyelőség engedélyét. Ez egyébként azt a kikötést is tartalmazta, hogy 1995-ig a kivágott fákat pótolnunk kell. A kitermelést a kesznyéteni tsz-nek ajánlottuk fel, mivel ők fafeldolgozó üzemükben hasznosítani tudják a fát, s ennek árából megoldható lenne az előírás szerinti fatelepítés. Ez eddig teljesen jogszerűnek tűnik, mi okozta akkor a galibát? — Az Erdészeti Főfelügyelőség a helyszíni bejáráskor, a terület kijelölésekor azt is közölte, hogy tekintettel az ott húzódó erőműves „csőcsordára” és a számítástechnikai kábelre, a kitermelés megkezdésekor értesíteni kell a TEV-et és egyeztetni kell, hogy a kitermelés milyen módon történhet. A kesznyéteniek egy magániparost bíztak meg a irtással, ő azonban úgy kezdett ehhez hozzá, hogy az erőműves szakemberek mit sem tudtak a dologról, így, amikor észlelték a munkálatokat, érthető okokból le is állították. A jelenlegi helyzet tehát az, hogy kiirtottak jó néhány fát, de dugába dőlt az üzlet is. Kinek, jó ez? — A probléma gyökere szerintem az, hogy nincs egységes gazdája erdeinknek. Ez az erdősáv például úgy került hozzánk, hogy egy helyrajzi számon van a zagytérrel, így a mi kezelésünkben van. Minden talpalatnyi földdel gazdálkodnunk kell, de természetesen úgy, hogy a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ez az erdősáv 30 éves telepítés, megérett a kitermelésre, hiszen a túltartott erdő értéke rohamosan csökken. Ha most nem értékesítjük, később már nem lesz miből megoldjuk az újratelepítést, márpedig erre máshonnan, mint az erdőhasznosítás bevételeiből nem tudunk áldozni. A közvélemény pedig csak arra figyel fel, ha „dől a fa”, arra, hogy tavaly több, mint 10 hektáros erdőtelepítést fejeztünk be, már senki sem emlékszik. — De arra, hogy ezen a területen közművek húzódnak, csak kellett volna „emlékeznie” valakinek. — Az erdőtervünket „gondozó” szakemberek birtokában lévő erdőtérképeken ez nem szerepelt, de kellő körültekintéssel, egyeztetéssel — amely, igaz késve, de megtörtént — a kitermelést lehetne folytatni. Az újratelepítés költségei — ha egyáltalán megoldható — azonban jelentősen növekednének. Jelen pillanatban tanácstalan vagyok, tisztázni kell, ha kitermeltük a fát, hogyan tudunk újat telepíteni és ha erre nem sikerül mgoldást találná mi legyen az erdősáv sorsa. Egy biztos, amíg ezeket nem tisztázzuk, egyetlen fát sem vágatunk ki. Ferenczi László Sassék kálváriába A műtétet elhalasztották A múlt hét szerdai vizsgálatok után, a hazautazás előtti pillanatokban derült ki: a Sass házaspár mégsem várhat szeptemberig egy ambuláns vizsgálat miatt három hónap múlva ismét jelentkezniük kell a frankfurti kórházban. Szabolcs állapota felől érdeklődve, a családot otthonában kerestem fel, ahol a férj ágyban fekve ugyan, de bizakodó hangulatban számolt be a történtekről :— Milyen komplikáció miatt kellett elhalasztani az operációt; — Csak a műtét közben vették észre, hogy nemcsak a májbal lebenyével van probléma, a jobb lebenyen is láthatók bizonyos elváltozások. Egy hosszú szövettani vizsgálat során kiderült, hogy a jobb lebenyt igen ritka betegség — Frankfurtban is csupán hallomásból ismerik —, a máj-tbc támadta meg. Ahhoz, hogy megoperálhassanak, először a tbc-t kell kikezelni, ami úgy hat-kilenc hónapig is eltarthat. Három hónap múlva azért kell megint az NSZK-ba utaznunk, hogy az orvosok ellenőrizhessék, hogyan hatnak a gyógyszerek, megfelelő mértékű-e a lebeny meszesedése . A műtéttel kapcsolatban — folytatja a felesége — eltérő a professzorok véleménye. Szó lehet az eredetileg tervezett operációról, de nem vetették el a májátültetés gondolatát sem, sőt még az is elképzelhető — ebben Szabolcs nagyon reménykedik —, hogy más terápiát választanak, és nem kerül sor sebészi beavatkozásra. Ha elvégzik az operációt, novemberre-decemberre akkor ezt tervezik az orvosok. Ha nem így döntenek akkor is kórházi kezelésre szorul Szabolcs, így továbbra is kérjük, akinek lehetősége van rá, segítsen. A száma számaink változatlanok: Tiszaújvárosi OTP-fiók Rt.56-6’72: MNB 279 982-18. — Fddia honnan érkezett anyagi segítség? — Szinte lehetetlenség felsorolni — válaszol Szabolcs, miközben felesége egy hatalmas dobozt vesz elő a szekrényből, ami telis-tele van kitöltött csekkekkel. — Senkit nem szeretnénk megbántani azzal, hogy nem említjük a nevét, ezért csak a helybeli támogatóinkról beszélnénk. Nagyobb összegeket kaptunk a TVK-tól, a TIFO-tól, az erőműtől, a városházától, az SZDSZ-es képviselőcsoporttól, a VDSZ-től, növelte a számainkat a GYGV, a Borsod Volán, a rendelőintézet, a Széchenyi iskola, a négyes és a hatos óvoda, a városi Vöröskereszt, a református egyház, a TVK-nak minden egyes részlege, a lakóépületünk, a Piramis társasház, de komoly összegeket kaptunk az ország más részeiből, például Pécsről, Sátoraljaújhelyből, Sárospatakról, a szülőfalunkból, Baskóról és Erdőbényéről, anyagilag segített bennünket a Csőszer, az Eötvös Gimnázium egy diákcsoportja és számtalan egyéni adakozó is. Sokan rá se írták a csekkre a feladót, talán restellték, hogy 200—300 forintot küldenek. Pedig erre nem volt okuk, mi minden egyes fillérért nagyon hálásak vagyunk mindenkinek. Támogatásuk nélkül soha nem jutottunk volna ki az NSZK-ba. — Külön köszönettel tartozunk a férjem munkatársainak, a TVK szállítási osztálya dolgozóinak — veszi át újra a szót a feleség. —, akik nemcsak anyagilag, de emberileg is sokat segítettek rajtunk. Igen kedves gesztusnak tartottuk polgármesteri hivatalról, hogy küldtek a számunkra egy levelet, melyben egy éjjel-nappal hívható telefonszám, egy telefaxszám állt, s arra biztattak bennünket, hogy bármilyen problémánk lenne külföldön, ezeken értesíthetjük őket, s minden lehetségest megtesznek értünk. Ezalatt a néhány hónap alatt itthon is, külföldön is rendkívül nagy segítőkészséget tapasztaltunk, s mindenkinek, aki tett értünk valamit, köszönjük az anyagi támogatását, a fáradozását. Tamás Mariann 1991. FEBRUÁR 21. Egy edzett csapat élén Régi beruházó az új igazgatóhelyettes Február elsejétől Sztankó József a Tiszai Vegyi Kombinát beruházási igazgatóhelyettese. (Az igazgatói cím használatára a vállalati tanács ad majd engedélyt.) 1971-ben végzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán, azt követően a Tiszai Vegyi Kombinátba került. Közel 10 évig a karbantartás különböző területein, különböző beosztásokban dolgozott: volt művezető, főművezető, üzemvezető, s végül mint megbízott főosztályvezető-helyettes „fejezte be” karbantartói pályafutását. Ez az időszak az igazi tanulóéveket jelentette hiszen számtalan lehetőség és alkalom adódott ezen a helyen a kombinát egészének áttekintésére, megismerésére. 1982-ben a beruházási igazgatóságra került, itt az első két évben beruházási főosztályvezetőhelyettesként, majd ugyancsak két éven át a beruházási főosztályt irányíthatta. A lineáris polietiléngyári építkezés idején — 1984 és ’86 között — a polietilén főosztály munkájának koordinálására kapott megbízást, majd az építés végeztével a szerelési főosztály vezetését kapta meg feladatul. Ebben a munkakörben a harmadik polipropiléngyár és a még jelenleg is épülő kissűrűségű polietiléngyár építését, szerelését irányíthatta. — Mennyiben lett más a munkája, az életritmusa e funkció betöltésével? — A leágazóbb, korábbinál sokkal szerösszetettebb a munkám, de azt hiszem ez így természetes. Az eddiginél többet kell foglalkoznom a vállalati ügyekkel, s sajnos kevesebb idő jut napi operatív teendőik irányításá ara, áttekintésére. Ennek következményeként a korábbinál hosszabb lett a munkahelyen, s rövidebb az otthon eltöltött idő. Egyébként az effajta életritmusba az elmúlt időszakban volt alkalmam belekóstolni, hiszen 1990 szeptemberétől megbízott beruházási igazgató, novembertől pedig megbízott vezérigazgató-helyettes voltam. — Mik a tervei, elképzelései? —‘'A'TYrt beruházási elképzeléseit „a ' jelenleg kialakult új helyzet határozza meg. Mint ismeretes, sok minden megváltozott az országban, a nemzetközi életben, így a vállalat beruházási terveit is ennek függvényében kell megfogalmaznunk. Vannak konkrét és már ismert, rövid távon belátható és megvalósítható terveink, vannak távolabbra mutató ellképzeléseink. A beruházásokkal kapcsolatos pontos jövőkép kialakítása attól függ, hogy hogyan sikerül a vállalaton belüli átalakítási program, hogy sikerül szövetkezni és együtt dolgozni a hazai és külföldi vállalatokkal, illetve, hogy hogyan alakul a hazai gazdasági helyzet. Amíg azonban a távolabbi elképzelések úgymond aprópénzre válthatók lesznek, fontos, hogy megtartsuk, foglalkoztatni tudjuk szakembereinket, közel 20 éven keresztül kialakult a szellemi tőkénket. Fontos, hogy ebben az átmeneti időszakban érdemi munkára legyen lehetősésgük. Milyen átszervezéseket, átalakításokat tervez az igazgatóságon? A beruházási igazgatóság felépítésében és szervezeti kereteit tekintve, eltér a korábbitól, hiszen a távlati fejlesztésekkel foglalkozó szervezet, a fejlesztési igazgatóság például tőlünk függetlenül dolgozik a jövőben. A mi szervezetünk — tehát a beruházási igazgatóság — a rövidebb távú, napi operatív ügyekkel foglalkozik, három főosztályra és egy osztályra tagolódva. Az előkészítési és lebonyolítási főosztály a bel- és külföldi témák műszaki, pénzügyi, szerződéstechnikai irányításáért felelős. A generáltervezési főosztály lényegében megegyezik a korábbi műszaki-tervezési főosztály tevékenységével, az építési és szerelési főosztály pedig a kisebb-nagyobb beruházások kivitelezési munkáit irányítja. Egy osztályunk lesz, a vállalkozási osztály ők az átmeneti időszakban a hazai és külföldi beruházások felkutatásáért, előkészítéséért lesznek felelősek. — Milyenek a kollégák, a TVK beruházói? — Ritka az a vállalat, amelynek olyan komoly munkákban edzett,nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező beruházói lennének, mint amilyyenek nekünk vannak. A vállalat a korábbi években olyan fejlesztéseket, beruházásokat valósított meg, amelyek mint ismeretes, világszínvonalúak voltak. Szakembereink többsége a Szovjetuniótól Japánig és az Egyesült Államokig szinte az egész világot bejárták, korszerű méreteket szereztek, amelyek természetesen a jövőben is nélkülözhetetlenek lesznek. Amint említettem, fontos, hogy ezek az emberek továbbra is itt legyenek, együtt maradjanak. Persze ,a szervezeti változtatás felvethet személyes jellegű kérdéseket is, ezt azonban a kölcsönös érdekek jegyében kell megoldanunk. — Mint szerelési főosztályvezető, a kissűrűségű polietiléngyár építését irányította. Hogy halad a munka, mikor lesz az indulás? — A beruházás, a helyszíni csőszerelési munkák kivételével, program szerint halad. A csőszerelésben a késedelmet a kedvezőtlen időjárás, illetve a külföldi anyagszállítási gondok okozzák. Az építési munkák az elmúlt év végén lényegében befejeződtek, a berendezések a helyükre kerültek. Jó ütemben haladnak a belső szerelési munkáik, a napokban megérkezett a gyár folyamatirányító számítógéprendszere. Tulajdonképpen az építés befejező stádiumához érkeztünk. Ha az időjárás némiképp javul, jelentősen meggyorsulhatnak munkák, és amikor április végére a befejeződhet a teljes szerelés, ezt követően pedig sor kerülhet az egyes rendszerek üzembe helyezésére. Ezek átfutási idejétől függően május-júniusban a termelés is megindulhat. — Milyen új beruházásokra lesz lehetőség a jövőben? — Határozott elképzelése vállalatunknak, hogy intenzifikálja az olefingyárait, illetve az ott keletkező nyersanyagbázisra építve, továbbfeldolgozó üzemeket hozunk létre. Ami a további konkrét beruházásokat, illeti: a jelenleg elindított, illetve folyamatban lévőket — az olefingyári kemencék átalakítását, a műanyaggyári illetve a szőttzsákgyártó üzemi gépsortelepítéseket, a számítógépes hálózati rendszer kiépítését stb. — folytatni kívánjuk. — Úgy tudom, egy új olefingyár építése is foglalkoztatja a vállalat vezetőit. .. — Igen, jelenleg is tárgyalások folynak ebben a témában, azonban — a nagyon magas költségek miatt — ehhez további vizsgálódások, egyeztetések szükségesek. (M) „Ennél még odábenn is jobb író !** Köztisztaság: hogyan tovább? A múlt heti helyi tévéadásban néhány kérdésre tudtam csak válaszolni, amelyet személyemmel és vállalatommal kapcsolatban tettek fel. Engedjék meg, hogy válaszoljak néhány olyan kérdésre is, amelyet feltehettek volna ugyan, de nem tettek fel valamilyen oknál fogva. Nem kérdezték meg például azt, hogy azok a gépkezelők, akiket lépten-nyomon „csaláson” kaptak, vajon mióta vannak szolgálatban? Ők akik e munkákat végzik néhányan, és irányítják októbertől márciusig állandó készenlétben vannak havi ezerötszáz bruttóért. Nagy valószínűség szerint mindkét ok közrejátszik abban, hogy hétvégeken nem ők azok, akik Bécsbe járnak bevásárolni. Ami pedig az általuk elvégzett munkát illeti, remélem, hogy arra legalább az utakon és járdákon fellelhető szóróanyag megfelelő bizonyítékként fog szolgálni. Nem tették fel azt a kérdést sem, hogy milyen hoznak a vállalatunknak nyereséget a köztisztasági munkák. Nos a szemétszállítás 977 ezer Ft veszteséget, a közterülettisztítás pedig bruttó 940 ezer Ft nyereséget hozott az elmúlt év után. Tehát az ágazat összeredménye mínusz 37 ezer Ft. Ezek szerint nincs félnivaló attól, hogy a nyereségre való törekvés teszi tönkre e szolgáltatás minőségét. Nem volt érdeklődés a hogylétünk felől sem. Köszönjük szépen megvagyunk. Még meg. De sokkal jobban lennénk, ha egy jól menő és perspektivikus ipari centrum mellett jól felszerelt és hatékony szolgáltatást végzők tudnánk lenni, de valahogy miközben az állam az ipart pénzzel tömte, addig elfeledkezett a közszolgáltatásokba invesztálni. Ezért tartunk ott ahol tartunk; 110 ezer forint egy főre eső éves bérekkel, és nem éppen csúcstechnikával És ezért van az, hogy a mi munkaerőnk — hogy ne sértsem meg magunkat — nem mindenhol a legkvalifikáltabb, hanem olyan, amilyet ennyiért kapunk. De erről inkább egy történetet. Ezzel azt az adósságomat is törleszteni, amellyel szilveszter óta a helyi tv riporterének és a közvéleménynek tartozom. Akkor azt mondtam ugyanis, hogy nálunk nem szoktak vicces dolgok történni. Pedig szoktak bizony. Néhány hónapja történt — ami különben nem különleges esemény —, hogy egy munkavállaló leszámolni készült. Előtte egy olyan intézetben volt amelyet kényszerűen vett igénybe néhány év erejéig, miután az asszonnyal nézeteltérése” támadt. Öt napot töltött vállalatunkkal való munkaviszonyában, melyből azonban kettőt betegséggel tudott igazolni, tehát végeredményben három ledolgozott” napja maradt, ebből viszont egyet a felvétellel, egyet pedig a leszámolással töltött el. Nem nehéz kiszámítani, hogy egy napig állta csak a sarat a szó szoros értelmében, mert köztisztassági munkára volt beosztva. Kérdésemre, hogy miért hagyja el ily pánikszerűen a vállalatunkat, a sokat próbált férfiú ,gy válaszolt: „Hát ide figyeljen! Kitettek szégyenre az ABC mellé seperni, de még akkor cigarettázni se hagytak, mert ott állt a művezető felettem Nézze ennél még odabent is jobb volt!” És az utolsó kérdés: Mi lesz a jövőben? Megfogalmazható az igény hogy városunk köztisztaságát a résztvevőknek másképpen kell megoldania mint ahogy most van. Az igénylő — megrendelő — feladatellátó viszonyban nyilván az utóbbit lehet megmásítani bármikor, de azt hiszem, hogy az igazi eredmény elérése érdekében közel nem ez az egyetlen lehetőség és követelmény. Fekete Béla a VGV igazgatója Köztisztátalanság. Fotó: Bartók István -д KRÓNIKA 3. OLDAL