Tiszaújváros - Tiszaújvárosi Krónika, 2003 (21. évfolyam, 1-52. szám)
2003-05-08 / 19. szám
2003. MÁJUS 8. ..... Elkészülni, vigyázz, START! Az óvoda START-csoportjaiban - a hivatalos megfogalmazás szerint - ép intellektust, részképesség-zavarral küzdő gyermekek fejlesztése, nevelése folyik. Részképesség-zavar. Ha már szerepel a kifejezésben a „zavar” szó, sok ember igyekszik elhatárolódni ettől a kategóriától. Pedig nem is kell freudi mélységekbe hatoló önvizsgálatot tartanunk, hogy belássuk, mindannyiunk képességei korlátozottak, s bőven akadnak „zavaros” területek. Vannak közöttünk botlábúak, fahangúak, van, aki nem a szavak embere, s olyan is előfordul, aki akkor vérzik el, ha számítógépeket, egyéb műszaki ketyeréket kellene működésre bírnia. Felnőttként többnyire be tudjuk rendezni az életünket úgy, hogy ezek a „fogyatékosságok” ne jelentsenek akadályt a mindennapok során, de mi a helyzet a gyerekekkel? Főként azokkal a gyerekekkel, akiknél az esetleges hiányosságok az olvasás, írás, számolás elsajátításához szükséges részképességek terén mutatkoznak meg? Rossz esetben tanulási kudarcok érik őket az iskolában, jó esetben találnak olyan segítő kezeket, amelyek közreműködésével korrigálni tudják a gyengébb képességeiket. A Napközi Otthonos Óvoda két START-csoportjában ilyen segítő kezek várják azokat a gyerekeket, akiknek az értelmével minden rendben van, és fokozottabb képességfejlesztéssel jelentősen nőnek az esélyeik arra, hogy sikeresen teljesíteni tudják majd az iskola követelményeit. A START-csoport munkájáról ezúttal az óvónőket kérdeztük. - Egy-egy csoportba 15, iskola előtt álló nagycsoportos gyerek jár, így az alacsonyabb létszám miatt nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni az egyéni foglalkozásokra, egyéni bánásmódra. A gyerekek fejlesztését egy jól bevált program módszereire alapozzuk, együttműködve a pedagógiai szakszolgálat szakembereivel, akik 11 éve kidolgozták a START-könnyítő program alapelveit. A fejlesztő munkában, az egyedi hiányosságok feltárásában, és az elért eredmények nyomon követésében természetesen azóta is részt vesznek, a gyerekek optimális fejlődése érdekében így szakmailag minden adott. Mi a helyzet az eszközök terén? - Az átlagosnál sokkal jobb az eszközellátottságunk, ezen nem csak mennyiséget, hanem minőséget is kell érteni. Az eltelt évek alatt pályázatok útján is igyekeztünk bővíteni eszközeinket olyan játékokkal, amelyek a szakmában elismert, kiváló képességfejlesztő hatással bírnak. Ezek segítségével hatékonyabban tudjuk megalapozni az iskolában nélkülözhetetlen képességek, készségek kialakítását. - Az oktatási rendszer hatékonyságának egyik fokmérője a kimenet. A tapasztalatok alapján hogyan állják meg a helyüket a gyerekek az iskolában? - Többnyire gond nélkül megállják a helyüket, többen kerültek már tőlünk is tagozatos osztályba, egykori óvodásaink közül sokan dicsekedhetnek kitűnő bizonyítvánnyal. El kell azonban azt is mondani, hogy a számszerű teljesítményeken kívül ugyanolyan jelentősége van annak, ha egy gyermek önmagához képest fejlődik sokat. A csoport sikeres működése ebből a szempontból egyértelmű. T. E. A dzsungel könyve A Club ’96 Fiatalok Egyesületének színjátszó csoportja május 17-én, szombaton 18 órai kezdettel utoljára mutatja be a Derkovits színháztermében A dzsungel könyve című musicalt. Az előadásra jegyek elővételben kaphatók a Művelődési Központban. A Tisza TV műsora , Május 8., csütörtök 9.00: Héthatár Közéleti magazin: Félmúlt ’93: Május elseje - Összefoglaló az idei majálisokról - Ballagás, érettségi, felvételi - Intézményi integráció - integrált intézmények - Kereplő: triatlon, kosárlabda (A műsor a szerdai adás ismétlése.) Május 9., péntek 18.00: Szép idő, a nyugdíjasok magazinműsora: Gondozóházak - Népdalok szárnyán - Ülésezett az Idősügyi Tanács - Jogi tanácsadó, a végrendelet Kulturális ajánló Május 14., szerda 18.00: Héthatár, a Tisza TV heti hírösszefoglalója. 18.20: Közéleti magazin: A jog asztalánál - Félmúlt ’93: Szent Flórián - Tűz, tűz, tűz - Fesztiválelőzetes - Kereplő I? A Krónika rejtvénye A mi rejtvényünk II. A megfejtés és a beküldés feltételei előző számunkban volt olvasható. A két rejtvény együttes válaszáért 3 db 1000 Ft-os könyvutalvány talál gazdára. A két hosszú sorban Arany János versei találhatók. Rejtvényünk nyertesei: Tanyi László (Polgár), Abrók Imréné, orv Pallagi Imréné. Megfejtés: Az előretörésem titka csak ennyi: nincs hová visszamenni. Nyereményük egy-egy könyvutalvány, melyet a szerkesztőségben vehetnek át. Meghatározások: 1, Lábaival harangoz. 2, Színárnyalat, barnáspiros. 3, Használhatatlan szüredék, népiesen. 4, Ez történik az edénnyel, ha töltik. 5, Lírai költő, angolul. 6, Galgóczi Erzsébet regénye. 7, Erdei vad életképes gidája /három szó/. 8, Ruha és edény jelzője lehet. 9, Nátriumklorid a háztartásban. 10, Sportolót kitartóvá tesz a tréner. 11, Cukor hevítésekor keletkezik. 12, Tűzben porrá hamvaszt. 13, Kereskedelemben gyakran hivatkoznak rá /két szó. 14, Dacos ember tartja így a fejét. 15, Randevú, névelővel. 16, Okos, logikus gondolkodású. ------- 5. OLDAL ULTÚRA Zoránnal a prózában Előrebocsátom, nem színpadon gitárral álló (ülő) a és éneklő dalnokra, a tapsviharban diszkrét mosollyal meghajló, majd később az autogramokat tucatszám türelemmel osztó művészre voltam igazán kíváncsi, hiszen ez a Zorán-kép oly sokak számára közismert. Sokkal inkább érdekelt a művészember sajátos, belső magánya, a legördülő függöny, a kihunyt reflektorfény utáni pillanatok, Zorán néma beszélgetése önmagával. Tegnap Dunaszerdahelyen adott koncertet, ma itt Tiszaújvárosban, holnap meg Lajosmizsén. Évtizedek óta ismétlődnek a helyszínek és a koncertek. Nem unja? Én közel harminc éve vagyok újságíró, s már nem jelent szellemi és érzelmi élményt minden egyes munka, minden egyes írás. Nekem nincs főnököm, nincs klasszikus értelmű munkahelyem, következésképp, amit csinálok, azt csak jószántamból és sosem kényszerből teszem. Ezzel talán meg is adtam a feleletet az Ön kérdésére. Annak ellenére, hogy évtizedek óta járom az országot és koncertezem, ezt mind a mai napig örömmel teszem, és élvezettel csinálom. Eddig még nem vetődött fel bennem a kérdés, hogy fáradságos-e ez számomra vagy unom-e egyáltalán. Igen, ennyi év után sem érzem ezt megterhelőnek, sőt, minden évben az egész csapattal már alig várjuk, hogy eljöjjön az az idő, amikor elkezdhetjük az újabb turnésorozatot. - Ennek az örömmel, s jókedvvel végzett munkának gondolom mindenképpen meghatározó motiválója a közönség lankadatlan érdeklődése. Hisz legtöbb helyen - ennyi év után is - teltház előtt lépnek fel. Most itt, Tiszaújvárosban is a jegyek már elővételben elfogytak. - Valóban így van, hogy nem mindegy, milyen a fogadtatásunk. De úgy gondolom, egy író esetében sem mindegy, hogy csak az íróasztalnak ír-e, vagy amit papírra vet, sokan megvásárolják és elolvassák. Az érdeklődés, a közönség igénye engem mindig munkára sarkal. - Önt a színpadról nagyon sokan ismerik. De milyen az az ember, aki a tapsvihar elcsendesülése, a függöny legördülése után hazamegy a saját otthonába? - Erre a kérdésre - nekem belülről - nagyon nehéz válaszolnom. Nem vagyok különleges ember. A közérzetem természetesen minden egyes alkalommal szinkronban van az előadással. Ha jól sikerült a koncert, akkor örömérzet, egyfajta kellemes elégedettség tölt el, ha viszont kevésbé sikerült, akkor az elégedetlenség természetesen nyugtalanít. Megjegyzem, az önmagammal szemben támasztott követelmény magas. Szerencsére elég gyorsan ki tudok kapcsolódni. Egyébként is én olyan típus vagyok, aki ritkán néz visszafelé, mindig inkább előre gondolkodom. Érdekes és furcsa dolog a művészi alkotás, hisz amikor egy produkció véget ér, és ez akkor is igaz, amikor nagy a siker, sőt akkor talán még inkább igaz, a bensőmben hirtelen űr támad. Egyfelől a siker nagyon kellemes, de ugyanakkor bennem ott motoszkál a vége-érzetnek furcsa szomorúsága. - Önnel kapcsolatban a nézőkben ez a vége-érzet biztos, hogy nem merül fel. Minap, a nagy generációról beszélgetve (Metró, Illés, Atlantisz, Omega) szembesültem a következő ténnyel: ezekből az együttesekből, de a később alakultakból is csak nagyon kevesen kerültek szólóénekesi pályára. De aki oda is került, azok közt sem akadt egyetlen egy sem, aki ennyi ideig, és ekkora sikerrel szerepelt volna, mint Ön. Adódik a kérdés, amire persze magam is próbáltam választ adni: mi a Zorán siker titka? S mire jutott? - Arra, hogy mindmáig sármos férfi, ideális férfias hanggal. Dalai zeneileg is és a szövegét tekintve is mondanivalót, üzenetet hordoznak, tartalmas, igényes dalok. Ráadásul - elsősorban Dusán és Presser jóvoltából - teljesen személyre, egyéniségre formált dalok. - Azt hiszem, jól látja a siker összetevőit. Titok viszont nincs, legalábbis én ilyet nem tudok. Hozzáteszem, ha tudnék ilyenről, azt viszont nem árulnám el. De nincs ilyen. Ugyanakkor tudom, hogy nagyon sok apróságból tevődik össze a siker. Egyes összetevői például rajtam kívülállóak. Ami viszont az én érdemem, hogy egyfajta belső kényszerből mindig a maximumra, a maximális teljesítményre törekszem. S még egy dolgot kiemelnék. Pályafutásom során sohasem próbáltam más lenni, mint aki vagyok, és mást csinálni, mint amit tudok. - Az Ön zenéje valamiféle biztonságot jelent azoknak, akik napról-napra, hétről-hétre, esztendőről-esztendőre elmennek egy-egy Zorán koncertre. - Ezt én is szeretném remélni. De ezt azért mégse én mondjam ki. Tény, sokaktól hallottam már, hogy akár nehéz lelki helyzetben, de akár örömállapotban is igénylik a dalaimat. Sok ember ráérez ezekre a dalokra, s úgy érzik, csak nekik szólnak. Nem tagadom, nagy előny, hogy a Dusán által írt szövegek az első betűtől kezdve az utolsóig rám íródnak, gondolatban egyek vagyunk. Tudja olyan ez, mint amikor színészeknek testre szabott szerepet ír egy író. -Az embernek minden korban vannak álmai, tervei, s mindig az adott pillanatban megfogalmazott tervek, álmok a legfontosabbak. Valamikor régen Önnek - barkácsolás közben - a krumpliból elővarázsolt Kossuth Rádió hangja volt a fontos. Emlékszik? Vagy a szomszéd Kincses úr roncs BMW-ből elővarázsolt autócsodája adta az élményt, az álmokat. A teremtés kis és nagy, emberi kéz és agy teremtette csodát. Ma, évtizedek múltával, amikor sikeres karrier áll a háta mögött, ma mit csodál? Mi az öröme, mi az álma? Egyáltalán, vannak még álmai? - Amiknek sohasem múlt el a vágya és igénye, azok az emberi kapcsolatok. Ilyen a biztos családi háttér igénye és szerencsére valósága. Mert bármennyire is szeretek kirepülni a fészekből, nagyon jó tudni azt, hogy van hová visszatérnem. Ez kedvet ad és biztonságérzetet. Ha már a vágyakról beszélünk, el kell mondanom, hogy igazából sohasem gondoltam úgy a jövőre, hogy énnekem majd egyszer ezt vagy azt el kell érnem, ezt vagy azt meg kell valósítanom. Legalábbis beteges igyekezettel nem! Mert persze, hogy gondolok erre is meg arra is, sőt, én eléggé el tudok rugaszkodni a valóságtól, néha még saját magam számára is meglepően furcsa dolgok jutnak eszembe. De aztán valahogy visszatérek a valósághoz és nincs bennem a vágy, a terv, ötlet mindenáron való, minél hamarabbi megvalósításának az igénye. Mire vágyom? Tavaly egyszer azt mondtam, hogy talán egy kicsit már hátrébb kellene vonulnom, egy kicsit lazábbra kellene fognom az életet, hiszen iszonyú hajszában vagyok évek óta. Hogy konkrét dolgot mondjak, szeretném, ha lenne három-négy hetem, amikor tényleg nem kellene gondolnom semmire, viccesen fogalmazva jó lenne elköltözni a Holdra, ahol nincs mobiltelefon, nincs semmi. Ez persze nem elmenekülés, nem a rousseau-i visszatérés a tenyészethez, már csak azért sem az, mert tudom, hogy három-négy hét után már elviselhetetlen lenne a nyugalom. Én sokkal urbánusabb ember vagyok annál, ráadásul társaságszerető, hogy tudnék hosszú ideig elbújva élni egy „barlangban”. Háromnégy hét viszont jó lenne, de tudja ez a vágyott három-négy hét idén is vágy marad, mert e koncertsorozat után következik egy CD, egy DVD, egy televíziós műsor, s ezeket a közeljövőben meg kell csinálnom. Tudja mit? Inkább elmondom azt, mit nem szeretnék. Nem szeretnék milliárdos lenni, nem vágyom arra, hogy megnyerjem az öttalálatos főnyereményt, és mint mondtam, nem vágyom visszavonultan élni egy csendesóceáni szigeten. - A Halak jegyében született, márciusi, mint én. - Akkor jól tudja, hogy mi jellemző ránk, Halakra. Tudok nagyon romantikus lenni, szentimentális, és fontosak számomra az érzelmek az emberi kapcsolatokon belül. Tehát férfi-nő viszonylatában, a barátságban és a szerelemben. De ugyanakkor iszonyatosan racionális is tudok lenni! És nem érzek ellentmondást a kettő között. Hogy éppen milyen vagyok, az attól függ, mi a pillanatnyi helyzet. Nyilván, ha problémát kell megoldani, akkor az ember általában racionális. Ha viszont a magánéletével, a lelkével van gond, akkor érzelmileg közelítem és élem át azt az állapotot. - Olvastam valahol - és ez a racionális oldalát igazolja -, hogy hobbija a barkácsolás. - Ez tényleg igaz, nekem van egy elég komoly műhelyem odahaza, de azt is elárulom Önnek, hogy jó pár hónapja már ki sem nyitottam az ajtaját. Egyszerűen nem volt rá időm. Látja az előbb, a vágyak kapcsán, amikor a külvilág kiiktatásáról beszéltem, ezt is említhettem volna. Jó érzés azt tudni, hogy bármikor hozzá tudok nyúlni valamihez, ami nagyon kézzelfogható. Ráadásul nagyon racionális és rögtön látom az eredményt. Mert a barkácsolás ilyen dolog, ellentétes azzal, amit egyébként csinálok a színpadon. Amit színpadon produkál az ember, annak hatásai jóval később jelentkeznek, s a produkció jellegéből adódóan korántsem olyan biztos és konkrét sikerélmény, mint például egy jól elkészített sámli adta öröm.Halak, tehát vállalnia kell egy pszichikai tesztet! Mire asszociál a következőket hallva: akácvirágzás, naplemente, lobogó tűz az éjszakában, csendes eső? csak Sok minden eszembe jut, de most a csendes esőről mondanék valamit. Ám ez nagyon fontos. Nekem a csendes esőről nem valami meghitt, merengő, befele fordulós pillanat jut eszembe, hanem az, hogy az édesapám az 50-es években börtönben volt, s amikor onnan hosszú évek után kiszabadult, akkor ahányszor esett az eső, mindig kiszaladt az udvarra és áztatta fejét, és azt mondta: ez már örökre így marad, mert amíg a börtönben volt, állandóan arra vágyott, hogy az az eső, amit a rács miatt nem érezhetett, az egyszer újra az ő fejére és arcára hulljon. Az eső nekem ezért a szabadság egyik szimbóluma. Mint a zene. Hajdú Imre A beszélgetést megörökítő fotó Bartók István felvétele