Tiszaújváros - Tiszaújvárosi Krónika, 2003 (21. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-08 / 19. szám

2003. MÁJUS 8. ..... Elkészülni, vigyázz, START! Az óvoda START-csoportjaiban - a hivatalos megfogalmazás szerint - ép in­tellektust­, részképesség-zavarral küzdő gyermekek fejlesztése, nevelése folyik. Részképesség-zavar. Ha már szerepel a kifejezésben a „zavar” szó, sok ember igyekszik elhatárolódni ettől a kategóriá­tól. Pedig nem is kell freudi mélységekbe hatoló önvizsgálatot tartanunk, hogy be­lássuk, mindannyiunk képességei korlá­tozottak, s bőven akadnak „zavaros” te­rületek. Vannak közöttünk botlábúak, fa­­hangúak, van, aki nem a szavak embere, s olyan is előfordul, aki akkor vérzik el, ha számítógépeket, egyéb műszaki kety­­eréket kellene működésre bírnia. Felnőtt­ként többnyire be tudjuk rendezni az éle­tünket úgy, hogy ezek a „fogyatékossá­gok” ne jelentsenek akadályt a minden­napok során, de mi a helyzet a gyerekek­kel? Főként azokkal a gyerekekkel, akik­nél az esetleges hiányosságok az olvasás, írás, számolás elsajátításához szükséges részképességek terén mutatkoznak meg? Rossz esetben tanulási kudarcok érik őket az iskolában, jó esetben találnak olyan segítő kezeket, amelyek közremű­ködésével korrigálni tudják a gyengébb képességeiket. A Napközi Otthonos Óvoda két START-csoportjában ilyen segítő kezek várják azokat a gyerekeket, akiknek az értelmével minden rendben van, és foko­zottabb képességfejlesztéssel jelentősen nőnek az esélyeik arra, hogy sikeresen teljesíteni tudják majd az iskola követel­ményeit. A START-csoport munkájáról ezúttal az óvónőket kérdeztük. - Egy-egy csoportba 15, iskola előtt álló nagycsoportos gyerek jár, így az ala­csonyabb létszám miatt nagyobb hang­súlyt tudunk fektetni az egyéni foglalko­zásokra, egyéni bánásmódra. A gyerekek fejlesztését egy jól bevált program mód­szereire alapozzuk, együttműködve a pe­dagógiai szakszolgálat szakembereivel, akik 11 éve kidolgozták a START-kön­­nyítő program alapelveit. A fejlesztő munkában, az egyedi hiányosságok feltá­rásában, és az elért eredmények nyomon követésében természetesen azóta is részt vesznek, a gyerekek optimális fejlődése érdekében így szakmailag minden adott. Mi a helyzet az eszközök terén? - Az átlagosnál sokkal jobb az esz­közellátottságunk, ezen nem csak men­­­nyiséget, hanem minőséget is kell érteni. Az eltelt évek alatt pályázatok útján is igyekeztünk bővíteni eszközeinket olyan játékokkal, amelyek a szakmában elis­mert, kiváló képességfejlesztő hatással bírnak. Ezek segítségével hatékonyabban tudjuk megalapozni az iskolában nélkü­lözhetetlen képességek, készségek kiala­kítását. - Az oktatási rendszer hatékonyságá­nak egyik fokmérője a kimenet. A tapasz­talatok alapján hogyan állják meg a he­lyüket a gyerekek az iskolában? - Többnyire gond nélkül megállják a helyüket, többen kerültek már tőlünk is tagozatos osztályba, egykori óvodásaink közül sokan dicsekedhetnek kitűnő bizo­nyítvánnyal. El kell azonban azt is mon­dani, hogy a számszerű teljesítményeken kívül ugyanolyan jelentősége van annak, ha egy gyermek önmagához képest fejlő­dik sokat. A csoport sikeres működése ebből a szempontból egyértelmű. T. E. A dzsungel könyve A Club ’96 Fiatalok Egyesületének színjátszó csoportja május 17-én, szombaton 18 órai kezdettel utoljára mutatja be a Derkovits színháztermében A dzsungel könyve című musicalt. Az előadásra jegyek elővételben kaphatók a Művelődési Központban. A Tisza TV műsora , Május 8., csütörtök 9.00: Héthatár Közéleti magazin: Fél­­­múlt ’93: Május elseje - Összefoglaló az idei majálisokról - Ballagás, érettségi, felvételi - Intézmé­nyi integráció - integrált intézmények - Kereplő: triatlon, kosárlabda (A műsor a szerdai adás ismétlése.) Május 9., péntek 18.00: Szép idő, a nyugdíjasok ma­gazinműsora: Gondozóházak - Népdal­ok szárnyán - Ülésezett az Idősügyi Ta­nács - Jogi tanácsadó, a végrendelet Kulturális ajánló Május 14., szerda 18.00: Héthatár, a Tisza TV heti hír­összefoglalója. 18.20: Közéleti magazin: A jog aszta­lánál - Félmúlt ’93: Szent Flórián - Tűz, tűz, tűz - Fesztiválelőzetes - Kereplő I? A Krónika rejtvénye A mi rejtvényünk II. A megfejtés és a beküldés feltételei előző számunkban volt olvasható. A két rejt­vény együttes válaszáért 3 db 1000 Ft-os könyvutalvány talál gazdára. A két hosszú sorban Arany János versei találhatók. Rejtvényünk nyertesei: Tanyi László (Polgár), Abrók Imréné, orv Pallagi Imréné. Megfejtés: Az előretörésem titka csak ennyi: nincs hová visszamenni. Nyereményük egy-egy könyvutalvány, melyet a szerkesz­tőségben vehetnek át. Meghatározások: 1, Lábaival ha­rangoz. 2, Színárnyalat, barnáspiros. 3, Használhatatlan szüredék, népie­sen. 4, Ez történik az edénnyel, ha töl­tik. 5, Lírai költő, angolul. 6, Gal­­góczi Erzsébet regénye. 7, Erdei vad életképes gidája /három szó/. 8, Ruha és edény jelzője lehet. 9, Nátrium­klorid a háztartásban. 10, Sportolót kitartóvá tesz a tréner. 11, Cukor he­vítésekor keletkezik. 12, Tűzben por­rá hamvaszt. 13, Kereskedelemben gyakran hivatkoznak rá /két szó­. 14, Dacos ember tartja így a fejét. 15, Randevú, névelővel. 16, Okos, logi­kus gondolkodású. ------- 5. OLDAL ULTÚRA Zoránnal a prózában Előrebocsátom, nem színpadon gitárral álló (ülő) a és éneklő dalnokra, a taps­viharban diszkrét mosollyal meghaj­ló, majd később az autogramokat tucatszám türelemmel osztó művészre voltam igazán kíváncsi, hi­szen ez a Zorán-kép oly so­kak számára közismert. Sokkal inkább érdekelt a művészember sajátos, belső magánya, a legördülő füg­göny, a kihunyt reflektor­­fény utáni pillanatok, Zo­rán néma beszélgetése ön­magával.­ ­ Tegnap Dunaszerdah­elyen adott koncertet, ma itt Tiszaújvárosban, hol­nap meg Lajosmizsén. Évtizedek óta is­métlődnek a helyszínek és a koncertek. Nem unja? Én közel harminc éve va­gyok újságíró, s már nem jelent szelle­mi és érzelmi élményt minden egyes munka, minden egyes írás.­­ Nekem nincs főnököm, nincs klas­­­szikus értelmű munkahelyem, követke­zésképp, amit csinálok, azt csak jószán­tamból és sosem kényszerből teszem. Ezzel talán meg is adtam a feleletet az Ön kérdésére. Annak ellenére, hogy év­tizedek óta járom az országot és koncer­tezem, ezt mind a mai napig örömmel teszem, és élvezettel csinálom. Eddig még nem vetődött fel bennem a kérdés, hogy fáradságos-e ez számomra vagy unom-e egyáltalán. Igen, ennyi év után sem érzem ezt megterhelőnek, sőt, min­den évben az egész csapattal már alig várjuk, hogy eljöjjön az az idő, amikor elkezdhetjük az újabb turnésorozatot. - Ennek az örömmel, s jókedvvel végzett munkának gondolom minden­képpen meghatározó motiválója a kö­zönség lankadatlan érdeklődése. Hisz legtöbb helyen - ennyi év után is - telt­ház előtt lépnek fel. Most itt, Tiszaújvárosban is a jegyek már elővé­telben elfogytak. - Valóban így van, hogy nem mind­egy, milyen a fogadtatásunk. De úgy gondolom, egy író esetében sem mind­egy, hogy csak az íróasztalnak ír-e, vagy amit papírra vet, sokan megvásárolják és elolvassák. Az érdeklődés, a közönség igénye engem mindig munkára sarkal. - Önt a színpadról nagyon sokan is­merik. De milyen az az ember, aki a tapsvihar elcsendesülése, a fü­ggöny le­­gördülése után hazamegy a saját ottho­nába? - Erre a kérdésre - nekem belülről - nagyon nehéz válaszolnom. Nem vagyok különleges ember. A közérzetem természetesen minden egyes alkalom­mal szinkronban van az előadással. Ha jól sikerült a koncert, akkor örömérzet, egyfajta kellemes elégedettség tölt el, ha viszont kevésbé sikerült, akkor az elége­detlenség természetesen nyugtalanít. Megjegyzem, az önmagammal szemben támasztott követelmény magas. Szeren­csére elég gyorsan ki tudok kapcsolódni. Egyébként is én olyan típus vagyok, aki ritkán néz visszafelé, mindig inkább elő­re gondolkodom. Érdekes és furcsa do­log a művészi alkotás, hisz amikor egy produkció véget ér, és ez akkor is igaz, amikor nagy a siker, sőt akkor talán még inkább igaz, a bensőmben hirtelen űr tá­mad. Egyfelől a siker nagyon kellemes, de ugyanakkor bennem ott motoszkál a vége-érzetnek furcsa szomorúsága. - Önnel kapcsolatban a nézőkben ez a vége-érzet biztos, hogy nem merül fel. Minap, a nagy generációról beszélgetve (Metró, Illés, Atlantisz, Omega) szem­besültem a következő ténnyel: ezekből az együttesekből, de a később alakul­takból is csak nagyon kevesen kerültek szólóénekesi pályára. De aki oda is ke­rült, azok közt sem akadt egyetlen egy sem, aki ennyi ideig, és ekkora sikerrel szerepelt volna, mint Ön. Adódik a kér­dés, amire persze magam is próbáltam választ adni: mi a Zorán siker titka? S mire jutott? - Arra, hogy mindmáig sármos férfi, ideális férfias hanggal. Dalai zeneileg is és a szövegét tekintve is mondaniva­lót, üzenetet hordoznak, tartalmas, igé­nyes dalok. Ráadásul - elsősorban Du­sán és Presser jóvoltából - teljesen sze­mélyre, egyéniségre formált dalok. - Azt hiszem, jól látja a siker összete­vőit. Titok viszont nincs, legalábbis én ilyet nem tudok. Hozzáteszem, ha tud­nék ilyenről, azt viszont nem árulnám el. De nincs ilyen. Ugyanakkor tudom, hogy nagyon sok apróságból tevődik össze a siker. Egyes összetevői például rajtam kívülállóak. Ami viszont az én érdemem, hogy egyfajta belső kényszer­ből mindig a maximumra, a maximális teljesítményre törekszem. S még egy dolgot kiemelnék. Pályafutásom során sohasem próbáltam más lenni, mint aki vagyok, és mást csinálni, mint amit tu­dok. - Az Ön zenéje valamiféle biztonsá­got jelent azoknak, akik napról-napra, hétről-hétre, esztendőről-esztendőre el­mennek egy-egy Zorán koncertre. - Ezt én is szeretném remélni. De ezt azért mégse én mondjam ki. Tény, so­kaktól hallottam már, hogy akár nehéz lelki helyzetben, de akár örömállapotban is igénylik a dalaimat. Sok ember ráérez ezekre a dalokra, s úgy érzik, csak nekik szólnak. Nem tagadom, nagy előny, hogy a Dusán által írt szövegek az első betűtől kezdve az utolsóig rám íródnak, gondolatban egyek vagyunk. Tudja olyan ez, mint amikor színészeknek test­re szabott szerepet ír egy író. -Az embernek minden korban van­nak álmai, tervei, s mindig az adott pil­lanatban megfogalmazott tervek, ál­mok a legfontosabbak. Valamikor ré­gen Önnek - barkácsolás közben - a krumpliból elővarázsolt Kossuth Rádió hangja volt a fontos. Emlékszik? Vagy a szomszéd Kincses úr roncs BMW-ből elővarázsolt autócsodája adta az él­ményt, az álmokat. A teremtés kis és nagy, emberi kéz és agy teremtette cso­dát. Ma, évtizedek múltával, amikor si­keres karrier áll a háta mögött, ma mit csodál? Mi az öröme, mi az álma? Egy­általán, vannak még álmai? - Amiknek sohasem múlt el a vágya és igénye, azok az emberi kapcsolatok. Ilyen a biztos családi háttér igénye és szerencsére valósága. Mert bármennyire is szeretek kirepülni a fészekből, nagyon jó tudni azt, hogy van hová visszatér­nem. Ez kedvet ad és biztonságérzetet. Ha már a vágyakról beszélünk, el kell mondanom, hogy igazából sohasem gondoltam úgy a jövőre, hogy énnekem majd egyszer ezt vagy azt el kell érnem, ezt vagy azt meg kell valósítanom. Leg­alábbis beteges igyekezettel nem! Mert persze, hogy gondolok erre is meg arra is, sőt, én eléggé el tudok rugaszkodni a valóságtól, néha még saját magam szá­mára is meglepően furcsa dolgok jutnak eszembe. De aztán valahogy visszatérek a valósághoz és nincs bennem a vágy, a terv, ötlet mindenáron való, minél hama­rabbi megvalósításának az igénye. Mire vágyom? Tavaly egyszer azt mondtam, hogy talán egy kicsit már hátrébb kelle­ne vonulnom, egy kicsit lazábbra kelle­ne fognom az életet, hiszen iszonyú haj­szában vagyok évek óta. Hogy konkrét dolgot mondjak, szeretném, ha lenne há­rom-négy hetem, amikor tényleg nem kellene gondolnom semmire, viccesen fogalmazva jó lenne elköltözni a Holdra, ahol nincs mobil­telefon, nincs semmi. Ez persze nem elmenekülés, nem a rous­­seau-i visszatérés a tenyészethez, már csak azért sem az, mert tudom, hogy há­rom-négy hét után már elviselhetetlen lenne a nyugalom. Én sokkal urbánu­­sabb ember vagyok annál, ráadásul tár­saságszerető, hogy tudnék hosszú ideig elbújva élni egy „barlangban”. Három­négy hét viszont jó lenne, de tudja ez a vágyott három-négy hét idén is vágy marad, mert e koncertsorozat után kö­vetkezik egy CD, egy DVD, egy televí­ziós műsor, s ezeket a közeljövőben meg kell csinálnom. Tudja mit? Inkább el­mondom azt, mit nem szeretnék. Nem szeretnék milliárdos lenni, nem vágyom arra, hogy megnyerjem az öttalálatos fő­nyereményt, és mint mondtam, nem vá­gyom visszavonultan élni egy csendes­óceáni szigeten. - A Halak jegyében született, márci­usi, mint én. - Akkor jól tudja, hogy mi jellemző ránk, Halakra. Tudok nagyon romanti­kus lenni, szentimentális, és fontosak számomra az érzelmek az emberi kap­csolatokon belül. Tehát férfi-nő viszony­latában, a barátságban és a szerelemben. De ugyanakkor iszonyatosan racionális is tudok lenni! És nem érzek ellentmon­dást a kettő között. Hogy éppen milyen vagyok, az attól függ, mi a pillanatnyi helyzet. Nyilván, ha problémát kell megoldani, akkor az ember általában ra­cionális. Ha viszont a magánéletével, a lelkével van gond, akkor érzelmileg kö­zelítem és élem át azt az állapotot. - Olvastam valahol - és ez a racio­nális oldalát igazolja -, hogy hobbija a barkácsolás. - Ez tényleg igaz, nekem van egy elég komoly műhelyem odahaza, de azt is elárulom Önnek, hogy jó pár hónapja már ki sem nyitottam az ajtaját. Egyszerűen nem volt rá időm. Látja az előbb, a vágyak kapcsán, amikor a kül­világ kiiktatásáról beszéltem, ezt is em­líthettem volna. Jó érzés azt tudni, hogy bármikor hozzá tudok nyúlni valamihez, ami nagyon kézzelfogható. Ráadásul na­gyon racionális és rögtön látom az ered­ményt. Mert a barkácsolás ilyen dolog, ellentétes azzal, amit egyébként csinálok a színpadon. Amit színpadon produkál az ember, annak hatásai jóval később je­lentkeznek, s a produkció jellegéből adódóan korántsem olyan biztos és konkrét sikerélmény, mint például egy jól elkészített sámli adta öröm.­­Halak, tehát vállalnia kell egy pszi­chikai tesztet! Mire asszociál a követke­zőket hallva: akácvirágzás, naplemen­te, lobogó tűz az éjszakában, csendes eső? csak Sok minden eszembe jut, de most a csendes esőről mondanék valamit. Ám ez nagyon fontos. Nekem a csendes esőről nem valami meghitt, me­rengő, befele fordulós pillanat jut eszembe, hanem az, hogy az édesapám az 50-es években börtönben volt, s ami­kor onnan hosszú évek után kiszabadult, akkor ahányszor esett az eső, mindig ki­szaladt az udvarra és áztatta fejét, és azt mondta: ez már örökre így marad, mert amíg a börtönben volt, állandóan arra vágyott, hogy az az eső, amit a rács mi­att nem érezhetett, az egyszer újra az ő fejére és arcára hulljon. Az eső nekem ezért a szabadság egyik szimbóluma. Mint a zene. Hajdú Imre A beszélgetést megörökítő fotó Bartók István felvétele

Next