Tiszaújváros - Tiszaújvárosi Krónika, 2015 (33. évfolyam, 1-53. szám)
2015-03-19 / 12. szám
щ [UNK]дддд_____________________Ünnep_________________________вда Márciusi ünnepi gondolatok • Becsület, szolgálat, együttműködés A hagyományoknak megfelelően a tiszaszederkényi Hősi emlékműnél és a Petőfi szobornál tartott megemlékezésekkel, fáklyás felvonulással ünnepelte az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját Tiszaújváros lakossága. Tiszaszederkényben, a Hősi emlékműnél Tóth Réka, a Miskolci Egyetem hallgatója, a beszédíró pályázat második helyezettje mondta el ünnepi szónoklatát. A haza becsülete - Március 15-e egy olyan nap, melyen mi, magyar emberek egyként emlékezünk történelmünk egyik legfontosabb pillanatára - mondta a szónok. - Nem az a fajta esemény, amit megünneplünk és többé nem tér vissza az életünkbe. E jeles napot éppen a rendszeressége és időfelettisége teszi naggyá. 167 éve történt, és azóta is minden esztendőben fennhangon szavaljuk: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk ”. Egybegyűltünk, hogy minél átszellemültebben próbáljuk meg visszaidézni ezeket a buzdító sorokat. De érzünk-e olyan feltétlen szeretetet hazánk iránt, mely ott, akkor forradalmat indító erővel bírt? Azért ünneplünk, hogy megpróbáljuk egy kis időre átélni, ami akkor történt. De főként azért emlékezünk, mert ezzel tiszteletünket szeretnénk kifejezni nagyjaink előtt. Ünnepiünk, hogy vissza tudjuk idézni 1848. március 15-e forradalmát, amikor a magyar ifjakat olyannyira elragadta a szabadság ismeretlen gondolata, hogy félretették a láncot és a helyébe kardot emeltek. „ Talpra magyar!" - szavalta Petőfi korán reggel a Pilvax-kávéházban. Szavát tett követte. Oly könnyedén ismételjük ma sorait, de mi, fiatalok, vajon mernénk-e halni Magyarországért, mernénk-e forradalmat indítani egy eszméért, ahogyan 167 éve tette azt Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Vidats János, Klauzál Gábor... és a végtelenségig sorolhatnánk a neveket. Tudjuk-e, mi, huszonévesek, hogy mi a szabadság, ha nem ismerjük a szolgaföld pusztító hatalmát? Ők ismerték. „Esküszünk... ” - kiáltották, s a szó hatalma elindította a lavinát. Nehéz fontossági sorrendben előidézni a történteket. Hogy is lehetne egyik-másik tettet előbbre hozni, melyik megmozdulás a „ hősiesebb ”, amikor oly hatalmas vágy éltette a fiatalságot, amely a halálfélelmet is elhessegette gondolataikból. A rongy emberélet eltörpült, s csak egyetlen dolog lebegett a szemük előtt: a haza becsülete. Tisztelt Ünneplő Tiszaszederkényiek! Idézzük fel közösen a jelentős fordulatokat hozó pillanatokat, amelyek meghatározóak voltak a forradalom kimenetele szempontjából! A fiatal egyetemistákat lelkesítve Petőfi másodszor is elszavalta előző éjjel írt költeményét, ezúttal a jogi egyetem udvarán következett Jókai, és a 12 pont: „Mit kíván a magyar nemzet: Legyen béke, szabadság és egyetértés. " Valamennyi sorát kívülről fújja minden magyar ember. A délutánba hajlottak az események és az ifjúsághoz csatlakozó közönség száma egyre csak nőtt. A lelkesedéstől fűtött tömeg a nyomdába tartott, hogy megvalósítsa a 12 pont első követelését. A kérvények nyomtatása és Petőfi költeményeinek cenzúrázatlan kiadása következett, ezek voltak a szabad sajtó első termékei. Nem sokkal ezután a tanács elfogadta a 12 pontot. Klauzál Gábor sürgető munkájának következtében két követelés azonnal életbe lépett: , Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését „A politikai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon . A cenzúrát eltörölték Táncsics Mihály kiszabadult a börtönből... A kora délelőtti pár száz fős tömeg eközben már 20-25 ezerre nőtte ki magát. Hogy valami hatalmas dolog készül, az érezhető volt, mert már az ablakokban függő nemzeti színű zászlók is lobogtatták a szelét. Kitört Pesten a forradalom. Ez a nap indította el 1848 és 49 eseményeit, amikor is a magyar ifjak az életüket áldozták hazájukért. Tisztelt Ünneplők! Emlékezzünk méltóképpen most itt, a biztonság szigetén, Tiszaszederkényben, tisztelegjünk történelmünk nagyjai előtt. Emlékezzünk és esküdjünk a szabadság gondolatára. „A magyar név megint szép lesz... " - zengjük el sírjaikra borulva! Zengjük el, mi unokák, szent neveiket! Az ünnepi beszédet követően a Club ’96 Fiatalok Egyesülete és az Eötvös Diákszínpad tagjai: Marozsán Kira, Kovács Viktor és Bazsó Gábor, valamint a Bokréta Citerazenekar és a Mezei Virág Népdalkör adott ünnepi műsort, majd koszorúzással zárult az ünnepség. Az események az esti órákban Tiszaújvárosban folytatódtak. A református templomtól indult a fáklyás felvonulás a Petőfi szoborhoz, ahol Bodnár Zsuzsa Piroska, a Debreceni Egyetem hallgatója, a beszédíró pályázat első helyezettje mondta el pályaművét. Mint ahogy tél után szárnyait kezdi bontogatni a tavasz, úgy éledt a magyar ifjúság szívében is az összefogás, a megegyezés, a közösség legyőzhetetlen erőinek életereje. Tudták, hogy most kell megragadni a pillanatot, hogy remény és kitartás szülessen a cél eléréséhez. De mit jelent 1848. március 15.? Mit jelent a XXI. század emberének ez a nemzeti ünnep? Tisztelt Hallgatóság! A magyar történelem legszebb és egyben legismertebb fejezete az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, amellyel a reformnemzedék neve örök időkre és elválaszthatatlanul egybeforrt. A polgári átalakulásért vívott harc idealizmusa, hősiessége, össznemzeti mivolta a mai napig olyan eleven erő, amellyel valamilyen módon minden korosztály és minden társadalmi réteg azonosulni tud. A 48-as márciusi ifjúság a francia forradalom eszméinek atmoszférájában nőtt fel, felfogta és felismerte a szellemi előrehaladás irányába mutató erőket. Változtatni akart a magyar, és zászlajára a szabadság eszméjét tűzte ki. Pest utcáit rengette a közös akarat, amely a függetlenségért küzdött. A márciusi ifjak nélkül lehet, hogy nem született volna egy új, demokratikus Magyarország. De született, köszönhetően Petőfinek, Aranynak, Jókainak, Kossuthnak, Széchenyinek, Batthyányinak, Damjanichnak, Klapkának és Bemnek. Államférfiak, akik eltérő családi háttérrel rendelkeztek, teljesen más életkörülmények között éltek, más volt a gondolkodásmódjuk, különböző személyiségek voltak, de összefűzte őket a legnemesebb érzés, a hazaszeretet, a magyar nemzet szolgálata, a köz javáért való önzetlen munkálkodás. Az ő neveiket viselik iskolák, utcák, intézmények, amellyel méltó emléket állítunk személyüknek. De tetteikről nem megfeledkezve emlékezzünk meg az ismeretlen hősökről és áldozatokról is, kik életüket adták a nemzet és unokáik szabadságáért! „A Pilvax Kávéház volt a helyszín, ahol naponta összegyűlt az értelmiség és szerveződött a forradalom a bécsi hírek hatására. A Länderer Nyomda, ahol nyomtatásra került a nemzeti dal és a 12 pont. Petőfi Sándor és Nemzeti dala. A 12 pont, ami összefoglalta a magyar nép akaratát. ” Helyszínek és eszközök melyek hallatán a magyar ember szíve nagyobbat dobban. Forradalom volt, hiszen egész Európa változásért kiáltott. Függetlenségi harcunk akkor ugyan elbukott, de az áldozat nem volt hiábavaló. A kegyetlen megtorlás ellenére is a szabadságharc előkészítette egy bölcs kiegyezés lehetőségét és így a küzdelem végül meghozta gyümölcsét. A Kiegyezés után hazánk óriási fejlődésnek indult, egy szinte páratlan növekedésnek 1867-től az első világháború vérzivataráig. Tisztelt Ünneplő Közönség! Egyetemistaként azt gondolom, hogy a márciusi forradalom és szabadságharc az az ünnep, amely nem emlékeztet semmi olyanra, ami miatt lesütött szemmel, szégyenkezve vagy piruló orcával kellene járnunk. Magyarként bízunk benne és szeretjük, mert együtt jár vele az a reménység, hogy lesz még a magyar értékeket, lelki és szellemi örökséget felvállaló, magát itthon jól érző ifjúság. 1848-49 olyan örökséget hagyott ránk, amelyet oltalmazni, ápolni minden időben becsületbeli kötelességünk. Legyünk büszkék a reformkor, a forradalom és szabadságharc híres és ismeretlen nagyjaira. Legyünk büszkék magyarként Magyarországra! Tisztelt Tiszaújvárosiak! Nekünk, akik itt élünk ebben a városban, sok közös értékünk van, melyekre büszkék lehetünk! Ezekre az értékekre vigyáznunk kell, ezeket az értékeket tovább kell építenünk! Álljanak előttünk példaként a szabadságharc hősei! A szónoklatot követően itt is az Eötvös Diákszínpad és a Club ’96 fiataljai adtak műsort, ezúttal Marozsán Kira és Bazsó Gábor mellett Farkas Simon állt az ünneplő közönség elé. Végezetül az Országgyűlés, az önkormányzat, a pártok, az intézmények, a gazdasági társaságok és számos civil szervezet képviselői helyezték el koszorúikat, virágaikat a Petőfi szobornál. Az ünnepség a Derkovits Kulturális Központ színházteremben folytatódott, illetve zárult. Itt elsőként az intézmény új zongoráját adták át, melynek hangját élvezhette is a közönség egy rövid koncert erejéig. (Lásd még cikkünket a 13. oldalon! - a szerk.) Ez követően Bráz György polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Együttünneplés, együttműködés - Annyi mindent hallottam ma, nagyon szép ünnepi beszédeket, nem csak itt a fiataloktól, hanem néztem a televíziót, és ott is láttam mindenfélét - mondta a polgármester. - Annyi szép gondolat elhangzott, én csak egyetlen dolgot szeretnék elmondani. Hogy mit kíván a magyar nemzet, és mint kíván a magyar nép. Két egyszerű dolgot, ünnepnapokon együtt ünnepelni, a hétköznapokban pedig együttműködni. Ugye milyen egyszerű dolog? Mégis beleesünk minden nap, évről évre ugyanabba a csapdába, hogy nincs együttünneplés az országban és a hétköznapokban nincs igazi együttműködés. Éppen ezért nagyon boldog vagyok, hogy Tiszaújvárosban tudtuk folytatni a hagyományt, és ebben az évben is méltóképpen együtt tudtunk ünnepelni, és én állítom, és remélem, hogy önök is így érzik, hogy a hétköznapokban is együtt tudunk működni. Mert az ünnepnapok hitelességét a hétköznapok adják. A hétköznapok, amikor beszélünk közös dolgainkról, közös ügyeinkről és megpróbáljuk ezt a kisvárost helyes irányba vinni. Úgy, ahogy láttuk az elődeinktől. Mit kíván a magyar nemzet? Békét, egyetértést. Ez a békesség ebben a városban megvan. Mindig is azt vallottam, hogy példát kell mutatnunk az utánunk jövő nemzedéknek, mert csak akkor lesz igazán boldog a magyar nép, akkor lesz igazán boldog egy város, ha ez a békesség ez a szeretet jelen van. Azt kívánom, hogy legyen meg ez a békesség ez a szeretetteljes hangulat az egész országban, ne csak Tiszaújvárosban. Köszönöm szépen a mai ünnepségen minden politikai pártnak és szervezetnek, akik megjelentek és együtt helyeztük el a tisztelet, az emlékezés koszorúit. Higgyék el, ez nagyon nagy dolog. Az országban nagyon kevés ilyen város van, ahol ilyen módon tudnak ünnepelni. És micsoda nagyszerű város ez, amely évről évre ilyen nagyszerű embereknek tud átadni kitüntetéseket. Megróttak többször is azért, hogy sok kitüntetést adunk át, mert ezzel csökken a kitüntetések értéke. Én azt mondtam, mondom most is, hogy kifogyhatatlanok vagyunk azokból az emberekből, azokból a közösségekből, akik nap, mint nap teszik a dolgukat, tisztességgel, becsülettel, önzetlenül. Nagyon örülök annak is, hogy Tiszaújváros képviselő-testülete egyhangú szavazással ítélte, szavazta meg ezeket a kitüntetéseket. Ez nagyon jó érzés nekem, mert azt jelenti, hogy minden oldalról - bárhogy is gondolkodunk a világról - úgy gondoltuk, hogy önök, az önök közösségei nagyon sokat tettek Tiszaújvárosért. A polgármesteri köszöntőt követően Bráz György és dr. Fülöp György alpolgármester a beszédíró pályázat résztvevőit, díjazottjait köszöntötte, majd a két tisztségviselő 22 személynek és 2 közösségnek nyújtotta át a képviselő-testület által adományozott ágazati kitüntetéseket. F.L. Tóth Réka A fáklyás felvonulás élén az ünnepségeken is közreműködő Derkovits Fúvószenekar haladt. Fotók: Bartók István Bráz György A nemzet szolgálata - Eljöttünk ma este megannyian ide, a Március 15. parkba, ahol találkozik velünk az idő és a történelem. Mi már egy új generáció vagyunk, a történések idején mi magunk még a világon sem voltunk. Rohan a világ és mi magunk is folyton rohanunk. Álljunk meg ma egy pillanatra. Anno 167 évvel ezelőtt Európában felpattant egy szikra. Ez az aprócska láng sok mindent elindított az emberek szívében. Fellobbantotta a bátorságot, az összefogást, a változtatni akarást. Megszületett egy eszme, a forradalom eszméje, mely végigsöpört Európán és megérkezett mihozzánk, magyarokhoz is. Most itt állunk megannyian, kokárdákkal a szívünk felett, fejet hajtva azokra emlékezünk, akik a legkeményebb fegyverrel indultak el a harcba, a tiszta szavak erejével. Bodnár Zsuzsa Piroska