Tiszaújváros - Tiszaújvárosi Krónika, 2021 (39. évfolyam, 1-52. szám)

2021-05-13 / 19. szám

12.­­ Természet __________________________________________________________________________________________________________2021. május 13. „Van, amikor egy áthorgászott 12 órás nap után csalódottan ta­pasztaljuk, hogy jön az este, és le kell jönni a vízről. Ez egyfajta passzió és szenvedély." Május elsején megnyitott a Tisza-szigeti Csónakkikötő. Az itt állomásozó hajók, csó­nakok tulajdonosai együtt tették vízre a ta­vasztól őszig üzemelő pontonstéget. A szezon papíron elkezdődött, a kikötő azonban üres, a Tisza áradása miatt még nem tudták víz­re tenni a csónakokat. A részletekről Karsza Péterrel, a nemrégiben alakult Tisza-szige­ti Csónakkikötő Egyesület elnökével beszél­gettünk. Ez a kezdeményezés vállalkozásként indult néhány éve, ami az idei szezontól már más for­mában működik, mint korábban, a Tisza-szi­geti Csónakkikötő Egyesület lesz a stég üze­meltetője. Ennek az a funkciója, hogy a he­lyi horgászok, illetve mindazok, akik szeretné­nek a Tiszán csónakázni, megfelelő körülmé­nyek között tehessék ezt meg, és egy őrzött he­lyen tárolhassák a csónakjaikat. Innentől nem kell minden alkalommal a vízhez szállítani a csónakokat, hanem egész egyszerűen lejönnek a stéghez, beülnek és máris a vízen lehetnek a családjukkal. - Mennyi hajó, csónak fér el itt? - Az eredeti tervek szerint egy 100 hajót be­fogadó kikötőt terveztünk csónakkal, kishajó­val. Ám annyira hektikus a vízjárás ezen a Ti­sza szakaszon,­­ mert messze vagyunk már a kiskörei duzzasztástól -, hogy akár három nap alatt is elérhet minket egy árvíz, ami azt jelen­ti, hogy három nap alatt alakulhat ki olyan ha­­vária, hogy az összes csónakot le kell szednünk a vízről, és magát a stéget is. Ez gyakorlatilag, technikailag megvalósíthatatlan, hiszen ha be­legondolunk, amikor jön az árvíz, sár van, szin­te lehetetlen a sólyázás, rossz közlekedni, te­hát eljutottunk oda, hogy maximum 40 csónak a kikötő befogadóképessége, ennyi az a hajóál­lomány, ami a mi eszközeinkkel biztonságosan, a viszonylag rövid reagálási idő alatt a vízről lementhető egy árvíz idején. - Jó látni ezt a szezonnyitó társadalmi munkát, mindenki egy emberként azon dolgozik, hogy a stég összeálljon. Mindenki ide tartozik, csónak­tulajdonosok, most már egyesületi tagok? - A jelenlegi tagok megrendelők voltak, fizettek a csónakbérletért, és logikusan elvárták, hogy ezen túl ne tegyenek semmit. Kiderült azonban, hogy a vállalkozás ebben a méretben rentábili­san nem tartható fenn, hiszen egy ilyen kikötő állandó felügyeletet igényel, és magának az őr­zőknek a költségei sem térülhettek volna meg a bevételekből. Logikus volt, hogyha profitábili­„Feltett szándékunk, hogy le­hetővé tegyük a helyieknek azt, hogy az egyesületi tagok elvi­gyék őket egy körre csónakázni a Tiszán. Han ez nem üzemeltethető, akkor keressünk egy olyan non­ profit formát, ami válaszol erre a meglévő társadalmi igényre és hosszú távon fenntartható, Így most ez a stég olyan, mint­ha 40 ember összefogott volna, egy saját sté­get tett volna a vízre, hiszen minden tagnak kö­zös érdeke, hogy ez a vízen legyen. Közösen fogjuk rendben tartani a kikötőt, és most már a munka nagy részét is társadalmi munkában vé­gezzük el. - Ezzel a közös akcióval indul is a szezon? - Gyakorlatilag május elején indul a szezon és október 31-én zárunk. Ha a lehetőségek meg­engedik, minden évben leemeljük a stégeket a vízről egy daru segítségével, és a parton depo­náljuk, tavasszal pedig visszakerülnek a vízre. Ez a stégrendszer, ez a pontonsor 9 pontonból, egy lejáró hídból és egy, a hidat befogadó pon­tonból áll, amiket megfelelő sorrendben a vízre teszünk és rögzítjük, aztán hozhatják a tulajdo­nosok a csónakjaikat. - Gondolom javarészt vízi emberek, horgászok „ parkolnak ” itt, milyen járműveik vannak? - Inkább csónakokról, mint hajókról beszélhe­tünk. Van egy-két, már kisebb sporthajónak ne­vezhető vízi járművünk, de a legtöbb esetben ladikokról, horgászhajókról van szó. Általában a legtöbb még csak nem is nyilvántartásba vé­telre kötelezett, tehát maximum 10 lóerős mo­torokkal, az általános méret durván egy 6 mé­teres hossz. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi tagjainknak több mint 80 százaléka elsősorban horgászati céllal használja a kikötőt.­­ Akkor ti vagytok a Tisza szerelmesei. - Egyértelműen igen. Van, aki akár egy héten 3-4 nap is lejön a vízre és tudni kell, hogy itt sosem elég az idő. Vannak olyan tevékenysé­gek, amikor az ember számolgatja a perceket, na itt fordított irányban számolhatjuk a perce­ket. Van, amikor egy áthorgászott 12 órás nap után csalódottan tapasztaljuk, hogy jön az este, és le kell jönni a vízről. Ez egyfajta passzió és szenvedély, ami elég sok járulékos tevékeny­séggel jár, mint például a kikötő üzemeltetése.­­ A tiszaújvárosiak, a környékbeliek tudják, hogy van itt egy kikötő, és ebbe a kellemes kör­nyezetbe ki is lehet sétálni, szétnézni? - Igen, de nagyon szeretnénk, ha végre megint lennének rendezvények a szigeten, hiszen fel­tett szándékunk, hogy lehetővé tegyük a helyi­eknek azt, hogy az egyesületi tagok elvigyék őket egy körre csónakázni a Tiszán. Amikor megnyílt a kikötő, voltak olyan megkeresése­ink a városból, hogy semmi más vágya nincs, csak akár 10 percre csónakázhasson a Tiszán. Ez egy hölgy volt, aki több beváltatlan ígéretet is kapott, és több mint 10 év után lejutott a víz­re, ami, mint mondta, fantasztikus élmény. Na­gyon furcsa érzés, ahogy az ember a vízre ke­rül, rögtön a természet közepén érzi magát. Ez egy vízi vadon, nagyon komoly az élővilág. - Ha itt maradok néhány órát, mit láthatok? - Nap, mint nap látunk itt a kikötőben példá­ul kis kócsagot, volt olyan kis kócsagunk, ami úgy megszokta az állandó jelenlétet, hogy kéz­ből elfogadta a csalihalat. A horgászok játékból dobáltak egy csalihalat és egy idő után ez szo­kásává vált, nevet is kapott. Lujunak neveztük a madárkát, aki minden nap rendszeresen meg­jelent, kérte a jussát, megkapta azt a 3-4 csa­lihalat, majd dolga végeztével jóllakottan tá­vozott. Volt egy szelíd rókánk is, minden este megjelent, eltöltött 1-2 órát, majd elment, saj­nos ő eltűnt. Fél évig rendszeres vendége volt a kikötőnek, de rendszeres vendégünk a vidra, bejárogatnak a hódok, lehet látni egy hód nyo­mát is. Egyetlen egy fát ültettünk ide a kikö­tőbe, azért, hogy árnyékot adjon az itt parko­ló lakókocsinknak, ahol az őr szokott aludni. A hód gondolt egyet, mert pont akkorára nőtt a fa­, ami neki optimális volt, így ő lerendezte és el­tüntette, úgyhogy újat kell majd helyette nevel­nünk, de ez a természet velejárója. Itt mindenki nagyon szereti a természetet és elfogadjuk azt, hogy néha nem csak mi bosszantjuk a zajjal a helyi élővilágot, hanem ők is okoznak nekünk egy kis bosszúságot. - Milyen itt a Tisza élővilága? - A Tisza nehéz víz, nagyon komoly élménye­ket tartogat. Szerintem összehasonlíthatatlan egy rendezett, mesterséges horgásztóval a ti­szai peca. A Tisza egy csodálatos vadvilág és nem adakozó mostanában. Vannak olyan hal­fajok, amik könnyen foghatóak. Mindenki hal­lott már a tiszai keszegről, ami nagy számban van, de általában, ha valaki sokat horgászik, akkor ebből kinő, és nagyobb zsákmány meg­szerzésének gondolatával kezd el kacérkodni. Az utóbbi időszakban a telepítéseket követően „40 csónak a kikötő befogadó­­képessége, ennyi az a hajóállo­mány, ami a mi eszközeinkkel biztonságosan, a viszonylag rö­vid reagálási idő alatt a vízről le­menthető egy árvíz idején.­ nagyon ígéretes a pontyállomány, rendszeresen kerül terítékre ponty és jó méretekben. Ugyan­akkor a kikötő 5 éves üzemelés alatt észrevet­tük, hogy bizonyos nagyon horgászott halfajok­nak szinte folyamatosan csökken az állománya, ráadásul nem is volt számottevő árvizünk, ami a természetes szaporulatot biztosítaná. Fontos üzenet minden horgásznak, hogy nagyon jó a saját zsákmányt hazavinni és elfogyasztani, de hosszú távon akkor van esély arra, hogy meg­felelő zsákmány kerüljön terítékre, ha nem va­gyunk kapzsik, és ebből keveset viszünk ha­za. Azokat az adományokat, amiket a Tisza ad, azokat be kell osztani, annyit illik hazavinni, amennyit az ember tényleg elfogyaszt. Vannak persze olyan esetek, hogy megsérül a hal, van­nak olyan helyzetek, amikor nem lehet kegyel­mezni, mert pont az lenne a felelőtlenség. Ettől függetlenül én azt gondolom, ahogy a szabá­lyozás is mutatja, hogy folyamatosan évről-év­­re próbálják csökkenteni a kifogható és hazavi­hető halak számát. Nőnek a méretkorlátozások, tehát már csak nagyobb egyedeket lehet haza­vinni, sőt bizonyos fajokból egy bizonyos mé­ret felett nem is lehet hazavinni az egyedeket. Ez egy nagyon szükséges beavatkozás ahhoz, hogy a későbbiekben is legyenek élményeink, szóval mindenképpen önkorlátozásra, önmér­sékletre van szükség a jövőben. Kerta Csónakkikötő a Tisza-szigeten Karsza Péter, a Tisza-szigeti Csónakkikötő Egyesület elnöke. Daruval emelik vízre az egyesületi tagok a pontonelemeket. Közös stégösszeszerelés a kikötőben.

Next