Tiszaújváros - Tiszaújvárosi Krónika, 2021 (39. évfolyam, 1-52. szám)
2021-05-13 / 19. szám
12. Természet __________________________________________________________________________________________________________2021. május 13. „Van, amikor egy áthorgászott 12 órás nap után csalódottan tapasztaljuk, hogy jön az este, és le kell jönni a vízről. Ez egyfajta passzió és szenvedély." Május elsején megnyitott a Tisza-szigeti Csónakkikötő. Az itt állomásozó hajók, csónakok tulajdonosai együtt tették vízre a tavasztól őszig üzemelő pontonstéget. A szezon papíron elkezdődött, a kikötő azonban üres, a Tisza áradása miatt még nem tudták vízre tenni a csónakokat. A részletekről Karsza Péterrel, a nemrégiben alakult Tisza-szigeti Csónakkikötő Egyesület elnökével beszélgettünk. Ez a kezdeményezés vállalkozásként indult néhány éve, ami az idei szezontól már más formában működik, mint korábban, a Tisza-szigeti Csónakkikötő Egyesület lesz a stég üzemeltetője. Ennek az a funkciója, hogy a helyi horgászok, illetve mindazok, akik szeretnének a Tiszán csónakázni, megfelelő körülmények között tehessék ezt meg, és egy őrzött helyen tárolhassák a csónakjaikat. Innentől nem kell minden alkalommal a vízhez szállítani a csónakokat, hanem egész egyszerűen lejönnek a stéghez, beülnek és máris a vízen lehetnek a családjukkal. - Mennyi hajó, csónak fér el itt? - Az eredeti tervek szerint egy 100 hajót befogadó kikötőt terveztünk csónakkal, kishajóval. Ám annyira hektikus a vízjárás ezen a Tisza szakaszon, mert messze vagyunk már a kiskörei duzzasztástól -, hogy akár három nap alatt is elérhet minket egy árvíz, ami azt jelenti, hogy három nap alatt alakulhat ki olyan havária, hogy az összes csónakot le kell szednünk a vízről, és magát a stéget is. Ez gyakorlatilag, technikailag megvalósíthatatlan, hiszen ha belegondolunk, amikor jön az árvíz, sár van, szinte lehetetlen a sólyázás, rossz közlekedni, tehát eljutottunk oda, hogy maximum 40 csónak a kikötő befogadóképessége, ennyi az a hajóállomány, ami a mi eszközeinkkel biztonságosan, a viszonylag rövid reagálási idő alatt a vízről lementhető egy árvíz idején. - Jó látni ezt a szezonnyitó társadalmi munkát, mindenki egy emberként azon dolgozik, hogy a stég összeálljon. Mindenki ide tartozik, csónaktulajdonosok, most már egyesületi tagok? - A jelenlegi tagok megrendelők voltak, fizettek a csónakbérletért, és logikusan elvárták, hogy ezen túl ne tegyenek semmit. Kiderült azonban, hogy a vállalkozás ebben a méretben rentábilisan nem tartható fenn, hiszen egy ilyen kikötő állandó felügyeletet igényel, és magának az őrzőknek a költségei sem térülhettek volna meg a bevételekből. Logikus volt, hogyha profitábili„Feltett szándékunk, hogy lehetővé tegyük a helyieknek azt, hogy az egyesületi tagok elvigyék őket egy körre csónakázni a Tiszán. Han ez nem üzemeltethető, akkor keressünk egy olyan non profit formát, ami válaszol erre a meglévő társadalmi igényre és hosszú távon fenntartható, Így most ez a stég olyan, mintha 40 ember összefogott volna, egy saját stéget tett volna a vízre, hiszen minden tagnak közös érdeke, hogy ez a vízen legyen. Közösen fogjuk rendben tartani a kikötőt, és most már a munka nagy részét is társadalmi munkában végezzük el. - Ezzel a közös akcióval indul is a szezon? - Gyakorlatilag május elején indul a szezon és október 31-én zárunk. Ha a lehetőségek megengedik, minden évben leemeljük a stégeket a vízről egy daru segítségével, és a parton deponáljuk, tavasszal pedig visszakerülnek a vízre. Ez a stégrendszer, ez a pontonsor 9 pontonból, egy lejáró hídból és egy, a hidat befogadó pontonból áll, amiket megfelelő sorrendben a vízre teszünk és rögzítjük, aztán hozhatják a tulajdonosok a csónakjaikat. - Gondolom javarészt vízi emberek, horgászok „ parkolnak ” itt, milyen járműveik vannak? - Inkább csónakokról, mint hajókról beszélhetünk. Van egy-két, már kisebb sporthajónak nevezhető vízi járművünk, de a legtöbb esetben ladikokról, horgászhajókról van szó. Általában a legtöbb még csak nem is nyilvántartásba vételre kötelezett, tehát maximum 10 lóerős motorokkal, az általános méret durván egy 6 méteres hossz. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi tagjainknak több mint 80 százaléka elsősorban horgászati céllal használja a kikötőt. Akkor ti vagytok a Tisza szerelmesei. - Egyértelműen igen. Van, aki akár egy héten 3-4 nap is lejön a vízre és tudni kell, hogy itt sosem elég az idő. Vannak olyan tevékenységek, amikor az ember számolgatja a perceket, na itt fordított irányban számolhatjuk a perceket. Van, amikor egy áthorgászott 12 órás nap után csalódottan tapasztaljuk, hogy jön az este, és le kell jönni a vízről. Ez egyfajta passzió és szenvedély, ami elég sok járulékos tevékenységgel jár, mint például a kikötő üzemeltetése. A tiszaújvárosiak, a környékbeliek tudják, hogy van itt egy kikötő, és ebbe a kellemes környezetbe ki is lehet sétálni, szétnézni? - Igen, de nagyon szeretnénk, ha végre megint lennének rendezvények a szigeten, hiszen feltett szándékunk, hogy lehetővé tegyük a helyieknek azt, hogy az egyesületi tagok elvigyék őket egy körre csónakázni a Tiszán. Amikor megnyílt a kikötő, voltak olyan megkereséseink a városból, hogy semmi más vágya nincs, csak akár 10 percre csónakázhasson a Tiszán. Ez egy hölgy volt, aki több beváltatlan ígéretet is kapott, és több mint 10 év után lejutott a vízre, ami, mint mondta, fantasztikus élmény. Nagyon furcsa érzés, ahogy az ember a vízre kerül, rögtön a természet közepén érzi magát. Ez egy vízi vadon, nagyon komoly az élővilág. - Ha itt maradok néhány órát, mit láthatok? - Nap, mint nap látunk itt a kikötőben például kis kócsagot, volt olyan kis kócsagunk, ami úgy megszokta az állandó jelenlétet, hogy kézből elfogadta a csalihalat. A horgászok játékból dobáltak egy csalihalat és egy idő után ez szokásává vált, nevet is kapott. Lujunak neveztük a madárkát, aki minden nap rendszeresen megjelent, kérte a jussát, megkapta azt a 3-4 csalihalat, majd dolga végeztével jóllakottan távozott. Volt egy szelíd rókánk is, minden este megjelent, eltöltött 1-2 órát, majd elment, sajnos ő eltűnt. Fél évig rendszeres vendége volt a kikötőnek, de rendszeres vendégünk a vidra, bejárogatnak a hódok, lehet látni egy hód nyomát is. Egyetlen egy fát ültettünk ide a kikötőbe, azért, hogy árnyékot adjon az itt parkoló lakókocsinknak, ahol az őr szokott aludni. A hód gondolt egyet, mert pont akkorára nőtt a fa, ami neki optimális volt, így ő lerendezte és eltüntette, úgyhogy újat kell majd helyette nevelnünk, de ez a természet velejárója. Itt mindenki nagyon szereti a természetet és elfogadjuk azt, hogy néha nem csak mi bosszantjuk a zajjal a helyi élővilágot, hanem ők is okoznak nekünk egy kis bosszúságot. - Milyen itt a Tisza élővilága? - A Tisza nehéz víz, nagyon komoly élményeket tartogat. Szerintem összehasonlíthatatlan egy rendezett, mesterséges horgásztóval a tiszai peca. A Tisza egy csodálatos vadvilág és nem adakozó mostanában. Vannak olyan halfajok, amik könnyen foghatóak. Mindenki hallott már a tiszai keszegről, ami nagy számban van, de általában, ha valaki sokat horgászik, akkor ebből kinő, és nagyobb zsákmány megszerzésének gondolatával kezd el kacérkodni. Az utóbbi időszakban a telepítéseket követően „40 csónak a kikötő befogadóképessége, ennyi az a hajóállomány, ami a mi eszközeinkkel biztonságosan, a viszonylag rövid reagálási idő alatt a vízről lementhető egy árvíz idején. nagyon ígéretes a pontyállomány, rendszeresen kerül terítékre ponty és jó méretekben. Ugyanakkor a kikötő 5 éves üzemelés alatt észrevettük, hogy bizonyos nagyon horgászott halfajoknak szinte folyamatosan csökken az állománya, ráadásul nem is volt számottevő árvizünk, ami a természetes szaporulatot biztosítaná. Fontos üzenet minden horgásznak, hogy nagyon jó a saját zsákmányt hazavinni és elfogyasztani, de hosszú távon akkor van esély arra, hogy megfelelő zsákmány kerüljön terítékre, ha nem vagyunk kapzsik, és ebből keveset viszünk haza. Azokat az adományokat, amiket a Tisza ad, azokat be kell osztani, annyit illik hazavinni, amennyit az ember tényleg elfogyaszt. Vannak persze olyan esetek, hogy megsérül a hal, vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet kegyelmezni, mert pont az lenne a felelőtlenség. Ettől függetlenül én azt gondolom, ahogy a szabályozás is mutatja, hogy folyamatosan évről-évre próbálják csökkenteni a kifogható és hazavihető halak számát. Nőnek a méretkorlátozások, tehát már csak nagyobb egyedeket lehet hazavinni, sőt bizonyos fajokból egy bizonyos méret felett nem is lehet hazavinni az egyedeket. Ez egy nagyon szükséges beavatkozás ahhoz, hogy a későbbiekben is legyenek élményeink, szóval mindenképpen önkorlátozásra, önmérsékletre van szükség a jövőben. Kerta Csónakkikötő a Tisza-szigeten Karsza Péter, a Tisza-szigeti Csónakkikötő Egyesület elnöke. Daruval emelik vízre az egyesületi tagok a pontonelemeket. Közös stégösszeszerelés a kikötőben.