Törökszentmiklós - Törökszentmiklósi Hírlap, 2007 (1. évfolyam, 1-11. szám)

2007-02-01 / 2. szám

A Magyar Kultúra Napja-január 22. Városunkban is megemlékeztünk e nevezetes napról. Január 22-én délután a MONTÁZS Alapfokú Művészetoktatási Intézmény kiállításának megnyitójára került sor, majd a pódiumteremben folytatódott a program. Dr. Juhász Enikő polgármester asszony méltatta az eseményt, majd a Bercsényi Miklós Gimnázium és Kollégium és a Kodály Zoltán Zeneiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulói adtak ünnepi műsort. 1823. január 22-én alkotta meg Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményét, egy olyan történelmi időszakban, amikor a versben megfogalmazódó heroikus pesszimizmus bizonyára nemcsak a költő lelkében volt meghatározó érzés. A költemény megértéséhez segít a Vanitatum vanitas c. vers, amely közel egy időben keletkezett vele. Mindkettőben a Herder általi ciklikus fejlődési gondolat fogalmazódik meg, vagyis a történelmi fejlődés körkörös, s mint ilyen, az emberi közösség által nem befolyásolható. A Himnuszban azonban az előbbihez társul a hívő költő bizodalma Isten iránt, aki a bűnök és a bűnhődés megbillent arányát helyreállítja, ami az Úr számára azért lehetséges, mert a történelem és az ember fölött áll. Természetesen ehhez az emberek vallásos meggyőződése is kell, akik a bűnvallás és a bűnbánat stációin átmenve juthatnak el a föloldozásba vetett hithez. A költemény imaformájú,a himnusz eredetileg a középkori vallásos líra műfaja- érdekes azonban, hogy ritmusa megegyezik a Megismerni a kanászt c. ősi kanásztáncéval, tehát a költő igyekezett gondolatait az egyszerű nép fülének, szívének kedves tempóval összekapcsolni. Érdemes kicsit elidőzni a vers további sorsánál. A költő az 1832-es szövegváltozatot hagyta jóvá, bár előtte -1828-ban-már nyomtatásban megjelent a szöveg. A költő vitán felül álló személyisége, tisztasága, feddhetetlensége is közrejátszhatott abban, hogy 1844-ben pályázatot írtak ki a vers megzenésítésére. Ezt nyerte meg Erkel Ferenc. Az első előadásra 1844 júliusában került sor, majd 1848 nyarán már állami rendezvényen is felcsendültek hangjai. S bár az önkényuralom éveiben, majd a dualizmusban is egyre többen a magyar nép énekének kezdik tekinteni, a hivatalos állami himnusz rangjára csak 1903-ban lépett, amikor is törvényben rögzítették e tényt. S aztán eljött az a kor is, amikor az adai úttörő pajtás megbízást adott Illyés Gyulának és Kodály Zoltánnak, alkotnának új nemzeti éneket, lévén a régi túl borúlátó, ráadásul túl sokszor van megemlítve egy olyan Lény, aki a „tudományos” világnézet szerint amúgy sincs...Rákosi bizonyára jobban szeretett volna valami kis indulócskát, mondjuk „A párttal, a néppel egy az utunk”,ami a munkateljesítményt is növeli ráadásul. A környező államokban- Románia, Bulgária, Szovjetunió- bizony sor is került új nemzeti énekek megírására, vagyis múltunk e gyönyörű ereklyéje sorsa azon múlt, hogy a két művész karakánul visszautasította a felkérést. Isten ebben a pillanatban is megsegítette a magyart.... A rendszerváltás előestéjén, 1989-ben tették a Magyar Kultúra Napjává a Himnusz születésnapját. Szerencsére oly sok nap- mű- közül lehetett volna választani, vajon miért épp erre a napra gondoltak a döntéshozók? Bízom benne azért, mert felismerték, múltunk, hagyományaink, kultúránk olyan kincs, amit semmilyen technikai fejlődéssel, „haladással” nem lehet pótolni. Mert jó, ha mindenki tudja, nem vele kezdődött el a történelem. Mert kultusz és a kultúra az emberi társadalom kötőszövete, ami ha elpusztul, vele pusztulunk mi is. De hogy ez nem így lesz, arra bizonyosság, hogy minden időben akadtak nagyjaink, akik irányt, utat mutattak, s talán e konzumvilágban is fognak akadni... dr. Szecsei István is Hfirch Pál Testvérvárosi látogatás -Különös öröm számomra, hogy olyan testvérvárosban ünnepelhetjük a Magyar Kultúra Napját, mely város történelmét és földrajzi fekvését figyelembe véve, „valódi testvérnek” tekinthető- fogalmazott köszöntőjében dr. Juhász Enikő polgármester, aki azt a törökszentmiklósi küldöttséget vezette, amely 2007. január 26-án részt vett felvidéki testvérvárosunk, Tornalja ünnepségén. Bár vannak nagyobb települések, a nyolcezer lakosú Tornalja, Dél-Szlovákia magyar kulturális központjává nőtte ki magát az elmúlt időszakban, köszönhetően a Dubovszky László polgármester- magister vezette helyhatóság ez irányú elkötelezettségének, így azután nem is meglepő, hogy a Felvidéken egyedül ott szerveztek nagyszabású ünnepi rendezvényt a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Törökszentmiklós 2005-ben kötött testvérvárosi szerződést Tornaljával és a kapcsolatok eddig a kultúra biztosította lehetőségekre épültek. Ennek jegyében léptek az ottani Kulturális Központ zsúfolásig megtelt nagytermének színpadára az ünnepségen a törökszentmiklósi zeneiskola és a gimnázium diákjai, hogy bemutassák műsorukat. A fergeteges sikert arató bemutatók előtt a két polgármester is köszöntötte a megjelenteket. Dr. Juhász Enikő arról beszélt, hogy „a valódi kultúra értékelvű, semmiféle külső hatalomnak nincs alávetve, önálló és autonóm. Kiterjedésének térbeli határai korántsem esnek egybe az országhatárokkal. A térképet persze nem feltétlenül szükséges papírra tenni, ez ugyanis a lelkekbe van írva. Ahol a magyar nyelvet beszélik, használják, az a terület az egyetemes magyar nemzeti kultúra része.” A két település vezetői között folytatott hivatalos megbeszélésekről megtudtuk, hogy a jövőben intenzívebbé kívánják tenni a kapcsolatokat és ennek jegyében a májusi Európa Napokra valamint a Szentmiklósi Napokra is várja Törökszentmiklós Tornalja küldöttségét. Dr. Juhász Enikő arról beszámolt lapunknak, hogy nagyon fontosnak tartja a határon túli magyar településekkel való kapcsolatok erősítését, kiterjesztését. A vajdasági Zenta városába ezt megalapozandó utazott ki a zeneiskola küldöttsége, de székelyföldi és kárpátaljai testvérvárosi kapcsolat kialakítására is törekszik a városvezetés. Turcsányi János .. .■ WE 2007. január 3.