Váci Polgár, 1999 (5. évfolyam, 5-9. szám)
1999-05-01 / 5. szám
yw Ara: 3 ®>- Ft VACISPOLGAR Áldd meg Isten, az édesanyákat! Gyermekként édesapám kézen fogott minden év gyöngyvirágnyíló tavaszán. Anyáknapi virágszedő útra indultunk a közeli erdőbe. Emlékszem ujjongó örömömre, édesapám csöndes mosolyára, amikor rátaláltam az első illatos, zöld levelei között szelíden megbúvó gyöngyvirágra. Amikor édesanyámnak kis csokorba kötve átnyújtottam, olyan volt a szeme, mint a napfény. Tiszta, meleg és könnycsepptől fátyolos. Aztán elkerülve a szülői háztól, elmaradtak a gyöngyvirágszedő tavaszok. De azóta is minden évben, anyák napján, amikor átnyújtom a piaci gyöngyvirágcsokrot, anyám szeme ugyanúgy sugárzik rám, mint régen: tisztán, melegen és könnytől fátyolosan. Talán évről évre egy kicsit fáradtabban - bár leplezni akarná -, talán egy kicsit féltőbben, egy kicsit kutatón néz rám, mert ő mindent megérez, ami bennem zajlik, ami velem történik. Csodálatosak az édesanyák! r gyöngyvirágérlelő tavaszok Homlokukon hajuk talán ezüstöt virágzik már, de ők mégis úgy állnak az időben, avval a Teremtőtől oltatott örök szeretettel szívükben, amire csak az édesanyák képesek. Önmagukból adnak nekünk életet, bennünk élik sokáig életüket és értünk élik mindennapjukat. Ők azok, akik jók hozzánk, viszik terhünket, sírják könnyeinket. Bátorítást, örömöt, vigasztalást, megértést szívük lelke hint ránk. A szeretet, ami kíséri életünket, az ő szívükből gyökerezik. Mert ez a szeretet otthon kezdődik, a szülői házban, az anyák szívében. Istenem, milyen más lenne a világ, ha nem lennének az anyai szív szeretetének gyökértépő fiai, gyermekei. Ha mindegyikünk a lelkében, a szívében hordozná azt a szent érzést és kötelességet, hogy abból a mérhetetlen gazdag jóságból, törődésből, amit az anyák gyermekeikre szeretésből áldoznak, és sugároznak, abból egy parányit is visszaadjunk. Visszaadni abból az aggódásból, amivel bennünket védett, abból a féltésből, amivel bennünket féltett, abból a simogatásból, amivel sebeinket enyhítette, az álmaiból, a hitéből, vissza tudunk-e adni nekik egy parányit a kezünkből, az időnkből, meghallgató figyelmességünkből. Szebb és boldogabb lenne az életünk, ha az anyák legszentebb joga lehetne érezni és megélni a gyermeki szeretet háláját, féltését és törődését. Ha nem lennének magukra hagyott édesanyák. Ha a szeretet ámen lennénk ajkukon. Az anyák élete szeretetre épített világ. Küzdelmes, hősies. Az anyák szíve a béke, a jóság a földön. Úgy kérnénk a kérlelhetetlen időt, állj meg fölöttük, torpanj meg idő! Mindhiába, évek emléke tornyosul évek emlékére. Csak egy nem változik az időben: az anyák szíve, ami a föltétlen szeretet. Az én anyám számomra se nem fiatal, se nem öreg - egyszerűen csak édesanyám, aki előtt, az egyetlen előtt, felnőtt fejjel is gyermek maradok. S minden gyöngyvirágérlelő tavaszt megáldok és megköszönöm újra és újra az életét. Áldd meg Isten, az édesanyákat! Szórád Ágnes Dsida Jenő Köszönöm Istenem az édesanyámat! Hálaadás Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restek Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban - itt e földön senki sem szerethet jobban! Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat. ! Te tudod, Istenem milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek, gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását,áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!