Váci Polgár, 1999 (5. évfolyam, 5-9. szám)

1999-05-01 / 5. szám

y­w Ara: 3 ®>- Ft VACISPOLGAR Áldd meg Isten, az édesanyákat! Gyermekként édesapám ké­zen fogott minden év gyöngy­virágnyíló tavaszán. Anyák­­napi virágszedő útra indul­tunk a közeli erdőbe. Emlék­szem ujjongó örömömre, édesapám csöndes mosolyára, amikor rátaláltam az első illa­tos, zöld levelei között szelí­den megbúvó gyöngyvirágra. Amikor édesanyámnak kis csokorba kötve átnyújtottam, olyan volt a szeme, mint a napfény. Tiszta, meleg és könnycsepptől fátyolos. Az­tán elkerülve a szülői háztól, elmaradtak a gyöngyvirágsze­dő tavaszok. De azóta is min­den évben, anyák napján, ami­kor átnyújtom a piaci gyöngy­virágcsokrot, anyám szeme ugyanúgy sugárzik rám, mint régen: tisztán, melegen és könnytől fátyolosan. Talán évről évre egy kicsit fáradtabban - bár leplezni akarná -, talán egy kicsit fél­tőbben, egy kicsit kutatón néz rám, mert ő mindent megérez, ami bennem zajlik, ami velem történik. Csodálatosak az édesanyák! r gyöngyvirágérlelő tavaszok Homlokukon hajuk talán ezüstöt virágzik már, de ők mégis úgy állnak az időben, avval a Teremtőtől oltatott örök szeretettel szívükben, amire csak az édesanyák ké­pesek. Önmagukból adnak nekünk életet, bennünk élik sokáig életüket és értünk élik minden­napjukat. Ők azok, akik jók hozzánk, viszik ter­hünket, sírják könnyeinket. Bátorítást, örömöt, vigaszta­lást, megértést szívük lelke hint ránk. A szeretet, ami kí­séri életünket, az ő szívükből gyökerezik. Mert ez a szeretet otthon kezdődik, a szülői ház­ban, az anyák szívében. Istenem, milyen más lenne a világ, ha nem lennének az anyai szív szeretetének gyö­kértépő fiai, gyermekei. Ha mindegyikünk a lelkében, a szívében hordozná azt a szent érzést és kötelességet, hogy abból a mérhetetlen gazdag jóságból, törődésből, amit az anyák gyermekeikre szeretés­ből áldoznak, és sugároznak, abból egy parányit is vissza­adjunk. Visszaadni abból az aggó­dásból, amivel bennünket vé­dett, abból a féltésből, amivel bennünket féltett, abból a simogatásból, amivel sebein­ket enyhítette, az álmaiból, a hitéből, vissza tudunk-e adni nekik egy parányit a kezünk­ből, az időnkből, meghallgató figyelmességünkből. Szebb és boldogabb lenne az életünk, ha az anyák legszentebb joga lehetne érez­ni és megélni a gyermeki szeretet háláját, féltését és törődését. Ha nem lennének magukra hagyott édesanyák. Ha a szeretet­ ámen lennénk ajkukon. Az anyák élete szeretetre épített világ. Küzdelmes, hő­sies. Az anyák szíve a béke, a jóság a földön. Úgy kérnénk a kérlelhetetlen időt, állj meg fölöttük, torpanj meg idő! Mindhiába, évek emléke tor­nyosul évek emlékére. Csak egy nem változik az időben: az anyák szíve, ami a föltétlen szeretet. Az én anyám számomra se nem fiatal, se nem öreg - egy­szerűen csak édesanyám, aki előtt, az egyetlen előtt, felnőtt fejjel is gyermek maradok. S minden gyöngyvirágérlelő ta­vaszt megáldok és megköszö­nöm újra és újra az életét. Áldd meg Isten, az édesanyákat! Szórád Ágnes Dsida Jenő Köszönöm Istenem az édesanyámat! Hálaadás Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restek Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban - itt e földön senki sem szerethet jobban! ­Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat.­­ ! Te tudod, Istenem­­ milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek, gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását,áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

Next