Vác - Váci Napló, 2002 (11. évfolyam, 2-52. szám)
2002-04-16 / 31. szám
Váci Napló Második alkalommal csendültek fel április 12- én délután a Váci Fegyház és Börtön falai között a Ballag már a vén diák... dallamai. Idén tizenhárom elítélt kapta meg az általános iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt. A végzősöket és a megjelenteket a kultúrteremben Rissai Nándor parancsnok köszöntötte. A parancsnok elmondta: örültek annak a lehetőségnek, amely kibővítette a büntetésvégrehajtás keretein belül végezhető iskolák körét. Az öröm mellett azonban nem jó hír, hogy sokan az elítéltek közül az alapfokú ismerettekkel sem rendelkeznek, nem tudnak írni, olvasni. Remélik, hogy ők is hamarosan lehetőséget kapnak a felzárkózásra. A parancsnok reményét fejezte ki, hogy akik most átveszik a bizonyítványt, azok nem fejezték be még a tanulást, hanem a börtön falain belül, vagy már azon kívül folytatni fogják. Az ünnepségen a 7. és 8. osztályosok versekkel emlékeztek a költészet napjára, majd a nyolcadikosok nevében Szilágyi György - aki kitűnő eredménnyel fejezte be az iskolát - búcsúzott. A tanárok nevében Szalárdy Attila saját gitár kísérettel adott elő éneket, ezzel búcsúzott tanítványaitól. A bizonyítványokat az általános iskolát működtető, dunaújvárosi székhelyű Humán Pszicho 2000 Bt jogi képviselője, Borgulya Zoltán adta át. Az évfolyam legjobb tanulója a 23 esztendős Szilágyi György az ünnepség után kérdésünkre elmondta: a civil életben hét osztályt elvégzett, ám az utolsó év azért maradt ki az életéből, mert édesapja meghalt, s neki kellett a családfenntartó szerepét átvenni. Szilágyi Györgytől megtudtuk, egyébként nem volt jó tanuló, ám mint mondta: mostanra “megjött az esze”. Magától elkezdett angolul tanulni, de szeretné tudását tanfolyamon is bővíteni. A büntetés letöltéséből már csak néhány hónap van hátra Szilágyi Györgynek, aki azt tervezi, hogy majd levelezőn leérettségizik és szakmát szerez. Cementgyári kilátások: a fellendülés még várat magára Tavaly a nyár elején még úgy látszott, a hazai gazdaság gyors növekedése jótékonyan hat majd az építési kedvre, ám az esztendő végére mintha alább hagyott volna a lendület - legalábbis ezt jelzik a beruházási kedv barométereként a váci cementeladások. A Duna-Dráva Cement Kft vezetése az idén azonban már komolyan számít a termékeik iránti kereslet növekedésére - mondta lapunknak Oberritter Miklós elnök-vezérigazgató, akivel a hét végén bezárult Construma építőipari kiállításon készítettünk interjút. A cég első számú irányítója folyamatosan fejlődőnek tartja a város és a vállalat között kialakult kapcsolatokat, s megjegyezte: az önkormányzattal közösen meghatározott célokra a Duna-Dráva Kft továbbra is hajlandó pénzbeli támogatást adni. A Duna-Dráva Cement Kft vezetése változatlanul úgy kalkulál, hogy ebben az évben egy folyamatosan élénkülő piacot kell ellátni minőségileg megfelelő cementtel. Üzletpolitikánkban azonban bizonytalansági tényező az import nagysága, hiszen a korábbi évek erőfeszítéseinek ellenére sem kap a hazai fogyasztó kellő védelmet - kezdte beszélgetésünket Oberritter Miklós, aki jelenleg a Magyar Cementipari Szövetség elnöke is. - Van remény arra, hogy véleményük meghallgatásra talál? - Úgy látom, hogy az illetékesek most komolyan mérlegelik álláspontunkat. Ha elfogadják, akkor az Európai Unióéhoz közeli állapot jöhet létre, s például a behozott cement minősége is eléri majd a szabványban előírtakat. Csak jellemzésül: ha mi exportálunk - márpedig jelentős mennyiségű terméket adunk el például Ausztriában -, akkor az ottani minősítő intézet már Vácon ellenőrzi a technológiai előírások betartását, a cement minőségét és csak az általuk kiállított tanúsítvány birtokában hagyhatja el a szállítmány az országot. Ezzel szemben az ukrán és az orosz cement szinte dömpingáron, mindenféle minőségi garanciák nélkül érkezik hozzánk. - Az utóbbi években a magyar gazdaság lendületes növekedésnek indult. Ez érezhető volt-e a cementgyártásban? - Az elmúlt év elején úgy látszott, hogy erőteljesen nő a kereslet a cementek iránt. Az esztendő első felében tapasztalható fellendülés azonban a nyár végére kifulladt, majd később visszaesett, így összességében valamivel kevesebb cementet adtunk el, mint két évvel korábban. - A magánlakás-építési kedv növekedése jelentkezik-e önöknél is? - Igen, bár a kereslet növekedése nem befolyásolja lényegesen termelésünket, hiszen kis fogyasztókról van szó. Ám ha az országban kibontakozó infrastrukturális beruházási kedv növekedését nézzük, már jóval kedvezőbb a kép, hiszen a nagy műtárgyakhoz - például az útépítések során átadott hidakhoz - sok beton kell. Reméljük, hogy a választásokon bármerre fordul a szekér rúdja, ez a kereslet megmarad. - A vállalat korábban terjeszkedő üzletpolitikát folytatott, s például felvásárolt egy nikecellgyárat és épített egy új habarcsüzemet. Ezeket azonban nemrég eladták. Miért? - A tulajdonosok újragondolták a cég profilját és úgy ítélték meg, hogy ezek nem illeszkednek ebbe. A sokféleséghez nagy és szerteágazóbb szakértelem szükséges. Most alapvetően a cement, a cementből feldolgozható termékek és az ezek előállításához szükséges alapanyagok jelentik az alapot. Tavaly Vácon több mint egy millió tonna cementet gyártottak. Ez az idén megismételhető? - Alapvető érdekünk, hogy ezt az eredményt elérjük, sőt túlszárnyaljuk, mert csak így tudjuk folytatni például környezetvédelmi és technológiai beruházásainkat. A váci és a beremendi gyár is a hetvenes években épült, a fejlesztésekkel nem állhatunk meg. - A váci gyár szoros kapcsolatokat ápol a várossal. Ebben az évben milyen közösségi célokat támogat majd a cég? - Az idén két irányban mozdulunk. Nyitunk az országos problémák - mint amilyen például az árvíz volt - felé, és segítünk. Tavaly például a beregi térségnek mintegy negyven milliónyi cementet adtunk. A másik a helyi célok támogatása, ám ebben az esetben mindkét településen - tehát Beremenden is - az önkormányzatokkal közösen alakítjuk ki a sorrendet. - Milyennek ítéli Vácott ezt az együttműködést? - Ahhoz képest, ahonnan 1997-ben elindultunk, kifejezetten jók és fejlődőek kapcsolataink. Talán a támogatások hatékony felhasználásán lehetne lényegesen javítani - mondta befejezésül Oberritter Miklós. Furucz Zoltán 3 SZÉLJEGYZET Hírözön Szokásomhoz híven minden este leülök a tévé elé, megnézni a híradót, a híreket. Biztosan sokan mások is így tesznek, mert szertnének információkat kapni a nagyvilágban történtekről. Én azonban lassan ott tartok, hogy nem ülök le a képernyő elé és nem hallgatom végig a szörnyűbbnél szörnyűbb híradásokat. Mást sem hallok bennük, csak azt, hány ember halt meg terrorcselekményben, hányan lettek áldozatai földrengésnek, árvíznek, vagy haltak meg ágyban, párnák közt. Az rendben, hogy ezek is hírek, méghozzá nagyon fontosak, de hol vannak a könnyedebb, nem vérengzésről szóló információk. Miért van az, hogy lassan minden műsor negatív hírekről szól, a szépet és jót elfelejtik? Csak ez történik körülöttünk? Egy nap semmi szép, jó nem fordul elő a világban, esetleg hazánkban? Nem hiszem el. Csak az a baj, hogy a médiák élvhajhásszá váltak, egy még élvhajhászabb világban, ahol csak a negatív hírek a hírek, a pozitívak már nem. Nem tudom, hogy ma este ha hazamegyek, leülök-e a televíziónk elé, vagy inkább kezembe veszek egy jó könyvet és olvasni fogok. Azt hiszem az utóbbi sokkal jobb időtöltésnek bizonyul, mert az olvasás már maga is szebb dolog, mint tévét nézni! Furucz Anita