Váci Polgár, 2002 (8. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

NAPTÁR MELLÉKLETTEL! • ÁRA: 68­ Ft­­/ACI«POLGAR 8. ÉVFOLYAM 1. SZÁM .§, KÖZÉLETI LAP 2002. JANUAR Újévi fohász­­ fió Fogd össze hét népedet Népek Ura, kegyelmes Isten! Itt állunk egy új esztendő re­ménységével és bizakodásával szívünkben. Koronázd meg az új esztendőt jóvoltoddal, bölcs választási döntéseinkkel, hogy reménységünk erővé váljon lel­künkben: az egyet akarók akara­tának erejévé. S ennek lelkünk­be hangzó jelét és fohászát halld meg és használd végre népedet a magad dicsőségére! Gyújts össze bennünket! Mutasd meg, hogy ezer év homokja alatt a magyarság sziklaalapja erős és széttörhetetlen. Segítsd kibonta­koztatni önmagunkból azt a szépséget, bátorságot, és külde­tést, amit őseink, eleink reánk bíztak. Mert tudjuk, hogy a nem­zet történetében mi a kegyelem és mire választatott ki a magyar. Ébreszd rá az összmagyarságot, hogy ősi múltjához méltó, minő­ségibb életet éljen, amelyben emberség, méltóság és tartás a mérce. Ne legyünk soha olya­nokká, mint a gyűlölködők a ha­talomvesztésben, kiknek mara­dék méltóságát és tartását ízekre szedi alattomban a bosszúvágy és a harag. Mert lehet sok pénz a zsebben, ha nincs méltóság és tartás az emberben, vajon men­­nyit ér? Keserves önnön csapda ez. Te tudod, Népeknek Ura, hogy vannak hatalmasok itt Magyarhonban is, kiknek erő­szak, vádaskodás, rosszindulat az „igazsága”. Kiknek gyűlölkö­dése és gyűlölete sokszor lelki­ismeret furdalásból fakad. Mily nehéz, súlyos teher lehet ez. Hordozni nemzetellenes bűnei­ket és vétkeiket egy életen át. Adhatnál egy olyan esztendőt, ami csak arra rendeltetne, hogy benne a magyar csak jót és jószándékkal tehetne. Egymás felé, ország, haza, nemzet és nép felé. Ó, de sokan szenvednének önnön zavarukban. Ily esztendők sokaságát már kérni sem merem. Mutasd meg nekünk, hogy mi sorsra jutott bennünk az ember­ségünk! Hogy hányszor tört ös­­­sze a hatalomvágy, a pénz, a di­csőség, a gőg, az egyéni érdek szikláján. Csak egyetlen év messzeségében is. S add nekünk az okulás szégyenét. Add meg nekünk az új esztendőben, hogy lelkünkbe nézve, megcsendesül­­ve megtaláljuk önmagunkban emberségünket. Nagy mélysége­inkből fölszálló könyörgéseink­re eddig is gondot viseltél. Viselj ezután is. Bátorítsd bennünk az érzést, hogy biztonságot adó, szép érzés magyarnak lenni. Vizsgálj meg bennünket a kö­zelgő tavasz világosságában és a tisztánlátás fényét gyújtsd meg szívünkben és értelmünkben. Igaz, most még ködbe takart a választási döntéseink szabta to­vábbi út, a jövendő. De a remény átszüremlő fénye és melege már most sejteti velünk szándékod­nak erős bizonyságát, elrendelt akaratát. Érzi ezt a legtöbb ma­gyar. Ne engedd, hogy a nemzet­sorsfordító sok drága alkalom gyöngyét felelőtlenül szétszór­juk, mint eddig tettük jó néhány­szor. Késztess arra, hogy még az elgurultakat is összegyűjtsük egy hatalmas erős fényű csillo­gásban, hogy ámuljon rajta a vi­lág, mire képes ez az ország és kis népe, a magyar. Köszönöm, hogy ennek a népnek gyerme­kévé hívtál el. Népeknek Ura, kegyelmes Isten! Fogd össze hát népedet szavad fegyelmező erejével. A Te akaratod szerint mindennek rendelt ideje van. Itt hát az ideje annak, hogy Magyarországon a Te népeden a Te áldásod legyen rajta. Sz. Á. Vörösmarty Mihály: Ártatlanság köntösében Ártatlanság köntösében A szép új esztendő Eljött, s kínáló kezében Van kupája kettő. Egyik a baj, aggodalom Fanyar ürmösével, Másik teljes a boldogság Édes örömével. E kettőből úgy keverjen Az új év magának, Édes Bácsi, hogy örüljön Legjobb italának. Az üröm ez örömök közt Csak annyi lehessen, Hogy az édes a késéstől Még jobb ízt vehessen. A Magyar Kultúra Napja Szellemi közkincsünk Ha egy nép, mint a magyar is, dús­kálhat kultúrájának gazdagságában, akkor vigyáznia is kell annak gyöke­reire, a szép ősi, népi hagyományaink­ra, örökségünkre. Szívünk, értelmünk, gondolkodásunk kincstárában kell azt őriznünk és onnan beépíteni életünk mindennapjaiba. A magyar kultúra szellemi közkincsünk, de a világnak is az. Jutott belőle szinte minden népnek, gazdagítva őket. Ősi kultúrkincsünk ismeretére, megértésére meg kell taní­tani fiataljainkat, mert csak így fogják tudni megbecsülni, ápolni arra büszké­nek lenni. A magyar kultúra szerete­­tére nevelni pedig ott kezdődik, ami­kor gyermekeink a gyönyörű magyar népmeséket, népdalainkat hallgatva hajtják álomra fejüket. Legyünk büsz­kék saját kultúránkra, mert az a miénk! Az idei Magyar Kultúra Napja váro­si ünnepi műsort a Juhász Gyula Álta­lános Iskola rendezi, de a Boronkay György Műszaki Középiskola és Gim­názium is megemlékezik a kultúra napjáról, zenés irodalmi összeállítással a Crédó házban. Az ünnepségek 2002. január 22-én lesznek. Reményik Sándor Az ige Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki, ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul. Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul, Mintha imádkozna, Mintha aranyat, tömjént, maruhát hozna! És aki költő, az legyen király, És pap, és próféta és soha más, Nem illik daróc főpapi talárhoz, S királyi nyelvhez koldusdadogás! Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza, Élet borát issza! Előre néz s csak néha-néha vissza­­, S a kelyhet többé nem engedi el!

Next