Váci Polgár, 2006 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

12. ÉVFOLYAM 1. SZÁM <SD ° K­Ö­Z­É­L­E­T­I L­A­P °< §, 2006. JANUÁR <Bobfog l­j Évet Kívánunk^ 2006 TARTALOMBÓL Egy ritka stílus Vácon, a Fehérek templomának rokokó részletei 4. oldal 80 éve született Szász Endre 5. oldal Dr. Beer Miklós: A filozófia alapkérdései 8. oldal BLAHA LUJZA 80 ÉVE LÉPETT A HALHATATLANOK KÖZÉ 9. oldal Anyanyelvi mozaik 16. oldal GONDOLATOK AZ ESZTENDŐVÁLTÁS ALKALMÁVAL (Olvasandó: Pál apostol levele a Rómabeliekhez 8. rész 28. Vers) A 2005. esztendő hajója horgonyt vetett, nem indul tovább. Új hajóra kell szállnunk. Vannak emberek, akik minden különösebb érzelmi felindulás nélkül hagyják múlttá tenni a régit, de biztos vagyok abban, hogy a legtöbben nem így teszik. Sokan vagyunk, akiknek minden okuk megvan arra, hogy belső hálával vegyünk búcsút az óévtől. A gondviselő Isten megőrizte életünket, megadta mindennapi kenyerünket. Otthonunkba békességet, a szívünkbe örömet adott. Igazából nincs is olyan ember, aki valamiért, vagy valakiért ne lehetne hálás. Én Isten szolgájaként a címben megjelölt bibliai helyen olvasható gyönyörű Igével kívánok minden olvasónak áldott, megszentelt Újévet: „TUDJUK PEDIG, HOGY AZOKNAK, AKIK ISTENT SZERETIK, MINDEN JAVUKRA VAN. ” Ha ezt az Igét engedelmesen, hitben elfogadjuk, akkor hálával vehetünk búcsút az óesztendőtől és jó reménységgel kezdhetjük el az újat. .....MINDEN JAVUKRA VAN... "A hátunk mögött lévő éven már nincs lehetőségünk változtatni. Akkor sem, ha az életünket adnánk érte. Ami megtörtént, megtörtént. A szavakat elmondtuk, a tetteket megtettük, az órákat eltöltöttük. Az alkalmak tovatűntek, ami elmúlt, az visszahozhatatlan. Azonban a múlt változhatatlanságának érzése ne gyötörjön minket. Isten kegyelméből élünk és Ő megadja a lehetőséget, hogy újat kezdhessünk. Arra azonban érdemes gondolni, hogy ha a 2005. évet több nem követné, ha ez maradna az utolsó évünk, vajon a mögöttünk lévő 365 nap szép befejezése lenne az életünknek? Hogy az új év mit hoz majd, azt nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy eseményei keresztet is, próbát is, meg örömet és boldogságot is adnak majd nekünk. Nagy a valószínűsége annak, hogy legtöbbünk életében mindegyik megjelenik majd. Történjék bánni is, ha őt szeretjük, minden a javunkat fogja szolgálni. Életünk eseményei jelentős mértékben formálnak bennünket. Az élmények elvonulnak, de a nyomuk visszamarad. Vígasztalnak, elcsüggesztenek, fogékonnyá tesznek, vagy megkeményítenek, alázatossá, vagy dacossá válik általuk az ember. A dolog azon áll, vagy bukik, hogy jó és rossz napok által, győzelmek és vereségek által mivé leszünk. Isten szándéka szerint mindennek, ami velünk történik, javunkat kellene szolgálnia. Visszanézve becsülettel és őszinte bűnbánattal be kell vallanunk, hogy az elmúlt évben annyi minden nem javunkra, hanem kárunkra volt. Életünk eseményei döntő módon befolyásolják jövőnket. A nagy kérdés az, hogy hogyan? A Biblia tanítása szerint Istent szeretni annyit jelent, mint neki engedelmeskedni. Aki engedetlen Isten iránt, az nem szereti Őt annak ellenére sem, ha százezerszer is elmondja, hogy szereti Őt. Ugyanakkor, aki engedelmes iránta, az szereti Őt akkor is, ha másoknak nem sokat beszél róla. Az Isten iránti szeretet elsősorban nem szavakban, hanem életünk apró tetteiben megnyilvánuló magatartás Isten iránt. Ha Őt szeretjük, ha Neki engedelmeskedünk, életünk egyetlen eseménye - sem a próbák és keresztek, sem pedig az áldások­­ nem a kárunkra lesznek, nem teszik szívünket keménnyé, engedetlenné, hanem áldásosan befolyásolják életünket. Ha Őt szeretjük, minden javunkra lesz, mert életünk minden eseménye Hozzá vezet. Hozzá vezetnek az áldások, melyek vidámmá tesznek, mert az Ő ajándékai. És Hozzá vezetnek a veszteségek, melyek fájnak, mivel szeretetünket teszik tisztává és erőssé. Az örömök növelik hitünk erejét, a keresztek növelik alázatosságunkat. Visszafelé nézve vajon azzal a tudattal zárjuk a 2005. esztendőt, hogy minden javunkra szolgált? Őszintén el tudjuk e mondani, amit Isten tett jól tette? Sokaknak jó éve volt 2005. Annyi családba beköszöntött a betegség, sok otthonba a halál is. És akiket mindkettőtől megkímélt? Mire szolgált az egészség, a jólét? Isten jóságának és türelmének megismerésére? Kinek lett erősebb a hite és kinek növekedett a hűsége? Vagy a próbatételek. Megtisztítottak, elmélyítettek? Ki lett szociális érzékenyebb, azaz felebarátjával szemben segítőkészebb? És mi történt a mulasztásainkkal, a hibáinkkal, a bűneinkkel? Ugyanis ha Istent szeretjük, ezek is javunkat szolgálnák. Kisebb-nagyobb bűnök elkövetése után jobban félünk-e a gonosztól, mint azelőtt? Az új évben óvatosabban fogunk-e járni, mint korábban? Gondosabban fogunk őrködni felebarátaink és önmagunk tisztessége felett, mint eddig? Nagyobb készség lesz-e bennünk megbocsátani, mint eddig volt? Az új esztendő első napjaiban érdemes belső csendességben, önvizsgálatban megválaszolni ezeket a kérdéseket. .....MINDEN JAVUKRA VAN... ” Ez a bibliai kijelentés nem kevesebbről szól, mint arról, hogy nem történhet velünk semmi, ami ne szolgálhatna javunkra. Csupán rajtunk múlik, mert Isten mindent előkészített. Óriási vigasztalás van ebben az igében! Még a legsötétebb útszakaszok is, azok az események is, melyeket nem értünk, azok is javunkat szolgálhatják. Minden kedves olvasónknak eredményes, békés, és boldog új esztendőt kívánunk! A Vác Városért Alapítvány kuratóriuma, és a VÁCI POLGÁR írói és szerkesztői

Next