Vác - Váci Napló, 2007 (16. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-29 / 52. szám
Váci Napló 5 A színpadi kihívások és a beszélgetések visznek a többiek közé Nemrég alkalmam nyílt írni a Fónay Márta - HUMÁNIA - Drámai Műhely egyik színészreménységéről, Koren Gáborról, s most folytatom Smál Gáborral, akinek neve felmerült már a korábbi interjúban is, hiszen mindketten helyezést értek el a Szeberényi Lehel Groteszk Prózamondó Versenyen. Egészen pontosan Koren Gábor az első, és én a második helyezést, de az eredmény annál inkább kedves, mert a harmadik helyezett Szádovszky András is a versenyt követően a színkör tagjává vált, így most már elmondható, hogy a dobogón a drámai műhely tagjai álltak. - Ne szaladjunk ennyire előre! Beszéljünk a kezdetekről... - A kezdetek elég messzire nyúlnak vissza, tekintve, hogy tizennyolc éves vagyok, s a legelső élményem még az óvodából származik, ahol is eljátszhattam a Kiskakas gyémánt félkrajcárja című meséből a török császárt. Azután a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulójaként hatodiktól nyolcadik osztályig drámatagozatos osztályba jártam, ahol - a sport mellett - megint előtérbe kerültek a színészettel kapcsolatos kihívások. Tulajdonképpen ekkor kerültem kapcsolatba a drámai műhellyel, mert én hetedik osztályos voltam, amikor a nyolcadikosok közül páran bekerültek a Zúgjatok harangok című darabba, csakhogy kevés volt a fiú, így - többek között - engem is elcsábítottak. Ezután keresett meg Góczán Zsolt, hogy ha van kedvem, csatlakozzak a csapathoz. Mindez 2001- ben történt, s gyakorlatilag azóta vagyok állandó tag. - Úgy tudom, eleinte nem szívesen vállaltál szöveges fellépéseket. .. - Valóban, nem igazán akartam megszólalni a színpadon, inkább csak statisztálni. De Zsolt és a szüleim közös fellépésének köszönhetően olyannyira felbátorodtam, hogy 2004-ben még a Szeberényi prózamondó-versenyen is elindultam. Ilyen előzmények után el lehet képzelni, mennyire izgult mindenki, hogyan szerepelek majd. A legnagyobb akkori elismerés talán az volt, amikor Zsolt azt súgta a fülembe, miután a fellépés után visszaültem a helyemre: “Még a szám is tátva maradt.” Onnantól kezdve lettem igazán aktív tagja a társulatnak, s Zsolt is sokkal intenzívebben és célzottabban kezdett el velem foglalkozni. Aztán tavaly megint indultál a versenyen... - Igen, azért is, mert a groteszk műfaj közel áll hozzám. A kötelező Szeberényi darabon kívül szabadon választott is volt. Én egyik kedvencemtől, Örkénytől az Egypercesekből választottam. Ami a második helyért járó könyvjutalom mellett nagyon nagy öröm volt számomra, hogy - Koren Gáborral együtt - lehetőséget kaptunk a miskolci Irodalmi Rádióban, s verseket olvastunk fel egy irodalmi műsor keretében. Maradandó élmény volt mind az utazás, mind a fellépés. - Emlékezetes alakítások? - Ilyenből sok van. Szívesen emlékszem vissza még egy Koren Gabihoz fűződő eseményre: egy zenés-táncos vígjátékot adtunk elő, melynek címe az Időkalandorok volt. Aztán ott van például Török János a Légy jó mindhaláligból. Már akkor örültem, amikor szóba került a darab, és sokunknak kedvence azóta is. De szerettem Csepű Palkót is A helyiség kalapácsából. Emlékezetes marad egy csíksomlyói előadás is 2005-ből, amikor egy hagyományos ottani programon belül, a gyönyörű nevet viselő Ezer székely leány napján adtuk elő A megfeszítettet, s én az egyik apostolt formáltam meg. Több mint kétszázezer ember volt kíváncsi ránk, ami megható volt mindannyiunk számára. Most az éppen aktuális darabban, az Antigonéban Kreon fiát, Haimónt alakítom. Ez a darab nehéz, de ugyanakkor rengeteg üzenete van. - Hogyan lehet megszokni a színpad világát? - Én első pillanattól kezdve megszoktam és megszerettem. Az a jó, amikor már közeleg egy előadás, a próbák egyre intenzívebb érzelmi állapotban zajlanak, mindenkiben egészséges feszültség van, az adrenalin az egekig tör, de amikor fennállunk a színpadon, mindez megszűnik, s valami nyugalom árad szét bennünk - ezt, azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hiszen sokat beszélgetünk az érzéseinkről. - A drámai műhely egy erős közösség? - Számomra igen. Másként nevel, mint a szüleink vagy az iskola, ahová járunk. Megtanuljuk értelmezni a műveket, az üzenetüket, hozzáfűzzük a gondolatainkat, ami egyfajta erkölcsi tartást ad nekünk. Ez az, amit manapság az emberek gyakran elfelejtenek, de nekem szükségem van rá. Én itt kapom meg ezt az erkölcsi nevelést, s azon túl, hogy a próbáink és előadásaink mindig új kihívást jelentenek számomra. Ez az, ami minden alkalommal visszahoz a többiek közé, remélem, még nagyon sokáig - mondta Smál Gábor. Kékesi Bernadett Smál Gábor: “A drámai műhely másként nevel, mint a szüleink vagy az iskola, ahová járunk.” Budapest - Vác - Visegrád - Esztergom június 4. - szeptember 2., naponta 08:00 indul BUDAPEST, Vigadó tér érkezik 20:30 08:05 Budapest, Batthyány tér 20:25 10:20 VÁC 18:45 11:30 Visegrád 18:00 11:40 Nagymaros 17:45 12:00 Dömös 17:30 12:20 Zebegény 17:15 13:30 érkezik ESZTERGOM indul vissza 16:30 KEDVEZMÉNYEK: 2S%; DtSkigMolvtenyal (nappali tagozatos magyar, tSzC), Nyugdíjas igazolvánnyal S 0%: 6-15 éves kor közötti gyermekeknek, IOOVt»: 6 év alatti gyermekeknek, MÁV Zrt. dolgozóknak r .*«****£>;. v''' - ■*- : MAHART PassNave Személyhajózási Kft. Hal Vác Hajóállomás | Tel.: (06-27) 315-495 | Információ: (06-1) 484-401: e-mail: ertekesites@mahartpassnave.hu | WWW.SzemelyhajoZaSm