Váci Polgár, 2008 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
14. ÉVFOLYAM 1. SZÁMA I. KÖZÉLETI LAP 2008. JANUÁR TARTALOMBÓL 405 ÉVE SZÜLETETT VÁCOTT Beniczky Péter 3. oldal Oberfrank Pál: Szamarakkal a paradicsomba 4. oldal TITANIC 7. oldal Menekülés a szállodából 10. oldal A Kőkapun túl, Kisváci régi főúton II. 12. oldal Gergely testvér 12. oldal ANYANYELVI MOZAIK 15. oldal Az igazi fantázia és humor képes arra, hogy a valóságos életben úgy működjék, mint egy nagyhatalmú varázsló (E.T.A. Hoffmanntól szabadon) táji <§vk<f2<J<r$<§ini Amikor lapunk megjelenik, összekoccantak már a pezsgőspoharak, elhangzottak a jó kívánságok és valóban ilyenkor mindenki bízik egy „boldog újév”-ben. A fejekben kavarognak a gondolatok, a szokásos év eleji fogadkozások, hogy most tényleg megváltozunk és igazán új életet kezdünk! Kevés ember nem fogadta még meg ilyenkor azt, hogy ezután másképpen fog élni és kevés az is, akinek ne lenne valami nagy és fontos kívánsága, vágya a Mindenhatóhoz: gyerekáldás, egészség, szerelem, új lakás, több pénz, jobb élet és sorolhatnánk. Babonákkal is próbálunk hatást elérni; felírjuk vágyainkat egy kis cédulára, elégetjük a papírt, és a hamut beleszórjuk a pezsgőbe, majd egy hajtásra felhörpintjük, hátha így teljesül a régi vágy. Azután elmúlik az ünnepi láz, kihunynak a fények, elfogy a pezsgő, szétesik a papírtrombita. Beköszönt az új esztendő a maga prózai valóságában és úgy érezzük, hogy semmivel se jobb, mint a tavalyi volt, sőt talán egyre nehezebb és rosszabb. Lelohad a kedvünk, s egy idő után nem is emlékszünk a nagy fogadkozásokra, legyintünk egyet és megy minden a megszokott mederben tovább. A csoda elmaradt. Ki ne érezte volna ezt már az év kezdetén, a harmadik-negyedik héten? A boldogságra nincs recept, vagy mégis? Vannak hétköznapi csodák? Igen, bizonyára vannak, csak nem vesszük észre őket a nagy rohanásban, pedig lehet, hogy egész közel vannak hozzánk. E.T.A. Hoffmann, a romantika nagy „mesemondója”, akit Offenbach operettje (Hoffmann meséi) is híressé tett, ismerte a hétköznapi csodákat, sőt Szerb Antal szerint külön érdeme, hogy képes volt felfedezni a csodát a hétköznapi életben és a hétköznapokat beleszőni a csodákba. Maga is csoda volt: tisztviselő, de mellette zenész, író és festő is, aki megmutatta olvasóinak a mindennapok szépségét. Megtanította őket felülemelkedni egy-egy pillanatra a valóságon egy fantáziavilágba, hogy azután rádöbbentse saját értékeikre, amit idáig nem fedeztek fel magukban. Minden „ember meséjében” másképp nevezte e fantáziavilágot (Atlantis, Urdarland, stb.), ahol a hétköznapi szereplők egy varázsló által felfedezhették a bennük rejlő képességet, tehetséget, a csodát, amely megszépítheti mindennapjaikat. Egyik meséjében („Brambilla hercegnő”, 1821) a karneváli forgatag után lehullnak az álarcok és a varrólány-színészfiú szerelmespár hercegi ruha nélkül is szépnek látja egymást. Jót kacagnak azon, hogy álomképet kergettek, álarcban keresték a boldogságot, holott ők maguk a csoda, akik egymásnak lettek teremtve. Sokan ma is álarcban járnak, hajszolják a pénzt, álomképeket kergetnek, s közben elmegy mellettük az élet. Mi is Hoffmannvarázsló üzenete számunkra? - fantázia és humor, ez Atlantis csodálatos birodalma. Felfedezni önmagunkban és másokban a jót, az értéket, megsimogatni egy bájos gyerekarcot, reményt adni a betegnek, segíteni a rászorulónak és szeretettel fordulni egymás felé. Mindenkiben van egy rejtett Atlantis, ezt üzeni nekünk, a XXI. század rohanó emberének, 200 év távlatából a romantika nagymestere. Fogadjuk meg a tanácsát és mi magunk tegyük boldoggá, boldogabbá az új esztendőt! Muth Ágota Gizella