Váci Polgár, 2018 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2018-03-01 / 3. szám

2018. március VÁCI POLGÁR 3 Petőfi napja, 1848. március 15. Abban lelünk mi jutalmat, Megnyugszunk mi azon: Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon! (Petőfi: A márciusi ifjak. Pest 1848) Március 15-e legnagyobb nemzeti ünnepünk. 1927 óta hivatalos ünnep, bár a nemzet e nap év­fordulóját kezdettől fogva megünnepelte. 1848-ban a nemzet fiai ezen a napon tettek hitvallást az alkotmányos szabadság és jog­­egyenlőség eszméi mellett. Petőfinek és társai­nak az ún. „Márciusi Ifjak”-nak március 15-i di­adalmenete bizonnyal - aki a későbbiekben sok szállal kötődik váro­sunkhoz - már az idősebbek közé tartozott. Másik közös jellemzőjük a radikális politikai felfogás. Petőfi mondta magáról, hogy „halom viharodnak előjele forradalom” - ő nem bécsi tárgyalásokat és azok nyomán jóváhagyott átala­kulást akart, hanem világforradalmat várt és re­mélt a márciusi tavaszi levegőtől. Petőfi és Jókai vezetésével ezek a fiatalok indultak tüntetésre március 15-e reggelén, hogy kinyomtassák, ter­jesszék 12 pontba szedett kívánságaikat, továbbá Petőfi Nemzeti dalát. Az örökké óvatoskodó Széchenyi István kez­detben 1848. március 15-ét „paraplüi-revolu­­ció”-nak csúfolta, mert mialatt a tizenkét pontot és a nemzeti dalt nyomtatták megeredt az eső, s a Hatvani utcán várakozó lelkes közönség kife­szítette esernyőit. A korabeli leírás szerint ekkor magyar történelem leg­részletesebben ismert eseménye. Ezerszer leír­ták útjukat a Pilvax kávé­házból az egyetemre, on­nan a Länderer és Heckenast féle nyomdá­ba, majd a Nemzeti Mú­zeum elé, később a pesti városházához, végül a ha­jóhídon át Budára a Hely­tartótanács megfélemlíté­sére és Táncsics Mihály kiszabadítására. Kik voltak a „Márciu­si Ifjak”, akik hazánkban a történelmi jelentőségű Jókai kiállt a műhely ajta­jába s így szól a sokaság­hoz: „Urak ha az eső ellen is paraplét feszítünk ki, hátha egy óra múlva go­lyók fognak hullani, ak­kor mivel fedezzük ma­gunkat?” A beszédre el­tűnt minden ernyő, s ké­sőbb sem mutatkozott. Később a kezdetek­ben aggályoskodó Szé­chenyi is fellelkesült, s március 21-én már ezeket a sorokat írta Tasnerhez, titkárához: „Barátom csu­dákat élünk! Nemzeti ho­átalakulást kezdeményezték? A márciusi ifjak tagjait egy nem túl népes ér­telmiségi, irodalmi tömörülésben kell keres­nünk. Ez az irodalmi, jogászi csoport 1848 ele­jén alakult ki kisebb baráti közösségekből. Tag­jai közé mintegy ötven fiatal író, publicista szá­mítható. Többségük a társadalom középrétegé­ből származott. Egyik fő jellemzőjük a fiatalság volt. A vezetőjüknek számító Petőfi Sándor 25, Jókai Mór 23 éves, de a többiek is 30 év alattiak: Vasvári Pál 21, Irányi Dániel 26, Irinyi József 26, Lisznyai Kálmán 25 éves. A 28 éves Pálffy Albert, Vahot Imre és a 29 éves Degré Alajos ­munk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült! Én teli va­gyok a legszebb reményekkel... Én nem tudok kételkedni nemzetünk legszebb kifejlődésén, s miután Batthyányi és Kossuthnak hallatlan nagy szerepén csak örülni tudok, és Isten látja lelke­­met, legkisebb irigység nem rejlik keblemben, azon édes meggyőződésben ringatom magam, hogy politikámnak nincs egyéb mozdító ereje, mint ügyszeretet...” Értékeljük mi is hasonlóan 1848 márciusát, és a márciusi ifjak hazaszeretetéből vegyünk pél­dát a jelen közelgő választásához! Pinke József „HECK FAI ACT. A­M»b«d«aJtÁ tiki IniMk'SM'í kiadat(Ptart, ISJS. mír«. 15.)

Next