Visegrád - Visegrádi Hírek, 1993 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
IX. évfolyam/10. szám VISEGRÁDI HÍREK A MAGYAR FORRADALMI IFJÚSÁ« ÉS NOSVÉDEK LAPJA A lap megjelenését a német csapatok támadása késleltette. A forradalmi őr»** egyik ontanaticImi harcokat folytatott a mrkentMg és a nyomda épületében. A lap a forradalmi iatag és a dolgozókat a feláldozó harcának következtében jelenhet meg. Ezt hallottam a tömegben 195«. október 23-án déli 12 órától éjjel fél háromig vonultam együtt a Budapest utcáin tüntető tömeggel, egyetemistákkal, munkásokkal, iparosokkal, hivatalnokokkal, értelmiségiekkel, férfiakkal és nőkkel, Idős bácsikkal, kisdedeket cipelő Nem a jelszavakra anyákkal. figyeltem elsősorban, a jelszavak amúgyis fennmaradnak, tovább élnek a történelemben. Inkább azt szeretném feljegyezni, amit a tömegben hallottam, az emberek érzelmeit, indulatait, vágyait kifejező spontán mondatokat. Tizennégy és fél óra leforgása alatt nem hallottam egyetlen olyan mondatot, amely a burzsoá restauráció bármilyen formáját óhajtotta volna. Nem hallottam egyetlen antiszemita, vagy soviniszta kijelentést. Ezzel szemben ezt hallottam: Idős bácsi a Sztálin-szobor előtt: — Istennek hála, nyáron nem vitt el a szívrohamom. Csakhogy ezt is megértem! Tessék már mondani, kik döntögetik ezt a szobrot? Egyetemista a teherautóról: — A Fővárosi Köztisztasági Hivatal és a Takarító Vállalat embereit — Hé, húzd meg azt a kötelet! Egy fiatal asszony: — Mennyi nép! Ugye most nem kellett őket ide kihajtani?! Minden május 1-én lesült a képemről a bőr, úgy szégyeltem magam! Egy apa a kétéves gyerekéhez: — Ezt nézd meg jól, fiam! Aztán majd, ha nagy leszel, meséld el mindenkinek, hogy nem akármilyen szemét nép a magyar! Középkorú munkásasszony: — Vajon hányan ujjonganak most itt olyanok, akik akkor is tapsoltak és szájaltak, amikor ezt a szobrot felállították?! Hivatalnok külsejű férfi: ’— Ne piszkáljuk egymást, kérem! Mindenki féltette a kenyerét. Csak a gyilkosokat büntessük meg, hogy ki mit mondott, az most már nem érdekes. Fiatal munkás: — Igaza van! Mindig is az volt ennek a népnek az átka, hogy nem tudott összefogni. Legyen végre összefogás. Hangok a tömegből: •— Ügy van! — Fogjunk össze! — Hurrá, de szép nap ez! Éljen a nemzeti összefogás! — Éljen Nagy Imre! — Éljen az egységes, független Magyarország! Este negyed tizenegykor a Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkán: — Gyalázat! — Fegyvertelen emberekre sortüzet adni! Ezeket a szegény fiúkat is hiába várja haza az anyjuk! — Nem akartak semmi rosszat, csak bemondatni a IS pontot a rádióban! — Azt mondják, mentőautókon csempészték be a friss lőszert az ávósoknak. — Gyilkosok! öreg néni a Szabad Nép székháza előtt: — Miért verik be az ablakokat? Úgyis csak nekünk kell megfizetni a kárt! Csepeli munkás: •— Ha meg tudtuk fizetni a a földalattit, majd meg tudjuk fizetni ezt a pár ablakot is! Az embernek egyszer ki kell adni a dühét, ha nem akar a bolondokházába kerülni! Egy kalauznő: — Úgyis odakerülünk mind, ha ez így tart tovább. — Éjjel kettőkor kerülök haza a munkából és reggel hatkor már vihetem a két gyereket a bölcsődébe. Hát élet ez?! Egy másik munkás: — Leköpöm az újságot, ha holnap azt meri írni, hogy fasiszta csőcselék tüntetett! Szegő Zsuzsa (HépütMo. ÁSSí <M ■ 2.) 5 Harcolók szava szól 'Tegnap Most voltunk, ma isimét ellenforradalmárok, fajtiszták? Ki érti ezt, M hiszi ezt? Az ellenforradalmi kísérleti harc nem kezdődhetett csak Nagy Imre, Maléter Pál és más forradalmi vezetők elszámolásával. Ki érti ezt, ki hiszi ezt? Ünnepélyesen kijelentjük, hogy Budapesten a rend helyreállítása vasárnap hajnalig jó ütemben haladt. Megalakult az egységes karhatalom. Eredményesen akadályoztuk a forradalom salakjának felszínre kerülését. Eredményesen gátoltuk az egyéni leszámolásokat, az embertelen utcai ítéleteket. Folyamatban volt a fegyverek kiütése a forradalomtól és elsősorban annak proletár vagy diáktömegeitől idegen egyedek, kisebb csoportok kezéből. Harcolók szava szól: Ma a rendet ismét feldúlták a szovjet tankok, melyeknek ágyúi, géppuskái a védtelen lakosságot és minket, a Kilián, ún. kerület, Széna tér stb. szabadságharcosait lövik. Ezek az ágyúk és géppuskák ma Vörös Csepel, Kispest, Kőbánya, a Váci út és Újpest munkásainak vérét ontják. Ki ad majd arról számot a nemzetnek és a történelemnek? A megtépázott szovjet tekintély és külpolitika, a varsói szerződésben való magyar részvételnek kétségbeesett mentési kísérleteként kell ismét magyar vérnek folynia. A szolnoki kormány gondolja, hogy számot adhat majd erről ,a nemzetnek és a történelemnek? A mi szavunk ma is, mint két hét óta állandóa: mindhalálig a magyar szabadságért és függetlenségért!