Visegrád - Visegrádi Hírek, 2012 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2012-08-01 / 8. szám

8 VISEGRÁDI HÍREK 2012. augusztus V­isegrádi megemlékezés a nándorfehérvári diadalról a 2012. évi Duna-ünnepen 2006 óta Erdős Péter, a Visegrád Erdészet vezetőjének kez­deményezésére a Szent György Lovagrend hagyományőrző tagozatának részvételével, a visegrádi Mátyás Király Művelő­dési Ház közreműködésével a folyó feletti, sok ostromot látott visegrádi vár falai között évente megrendezett Duna-ünnepen szoktunk emlékezni a nándorfehérvári diadal eseményeiről, a csata hőseiről, Hunyadiról, Kapisztránról, Szilágyi Mihályról, a déli harangszóról. 1456 júliusában Nándorfehérvár ostromakor élet-halál har­cát vívta a mintegy 60-70.000 fős szultáni sereg és a Szilágyi Mihály vezette 6-7.000 fős várőrség. A vár felmentése érde­kében Hunyadi mellett egy hetvenéves alacsony, hajlott hátú, vézna ferences szerzetes, az olasz Kapisztrán János tette a legtöbbet, aki III. Calixtus pápa megbízásából szervezte a keresztes hadat a török ellen. Gyújtó hangú prédikációinak hatására több mint 20.000 ember vonult az ostromlott vár felmentésére. A kitűnően kiképzett, Európa legjobb tüzérsé­gével rendelkező török had rohamait egyre nehezebben verte vissza a rommá lőtt vár. Július 14-én magyar és szerb sajká­sok bátorságának köszönhetően a török hajózárat szétverve sikerült utánpótlást juttatni a várba. 22-én a hiányos fegyver­zetű, képzetlen keresztesek Kapisztrán vezetésével kockáza­tos módon megtámadták a törököket. Hunyadi várból való kitörésének köszönhetően a védők nagy diadalt arattak az oszmán hódítók felett. A győzelmet beárnyékolta, hogy Hu­nyadi János augusztus 11 -én pestisben meghalt. 1456. július 22-e kapcsán egyszerre emlékezhetünk a ma­gyar történelem és hadtörténelem egyik dicső napjára, és ezen ünnepről szólva is felidézhetjük, miként válhattak történel­münk hősei és eseményei népmesei elemmé, mítosszá és a politika játékszerévé. Jelenthet-e veszélyt a történelmi tudatra az, ha a história mítosszá válik? Úgy gondolom, nem, ha nevén nevezve külön tudjuk választani a hitelességet a szívre, érzelmekre ható mesétől, legendától. A nándorfehérvári ostrom egyik legismertebb eseménye Dugovics Titusz hőstette, aki nem tudván legyűrni a vár foká­ra hágó török zászlótartót, magával rántja őt a mélybe. A történeti kutatások bebizonyították, hogy a derék vitéz nem létezett. A 19. századi romantikus történelmi szemlélet tette az események jelentős szereplőjévé; ettől függetlenül az őt ábrázoló, minden történelemkönyvben látható 1863-as fest­ménnyel együtt a nándorfehérvári diadal egyik jelképévé vált -joggal. Azt is jól tudjuk, hogy a déli harangszó pápai elrendelése nem úgy és nem akkor történt, mint régebben hitték, de ez így is a győzelemmel, Hunyadival, Kapisztránnal összekapcsolva vált az egyetemes és a magyar keresztény kultúrkör részévé Európa-szerte. A történet főhőse Hunyadi János, Zsigmond király és csá­szár udvari lovagja, hadvezér, országos főkapitány, kormány­zó, erdélyi vajda, temesi bán, de legtalálóbban talán Thuróczy János 15. századi krónikás jellemezte: „kész volt inkább meghalni, mintsem végignézze a védelmére bízott nép elpusz­títását. ” Hunyadi, a nagyhatalmú főúr, törökverő vitéz mesehős is volt egy személyben, akiről a balkáni népek költészetében számos alkotást találhatunk. De hogy az ellenség, a török szemében is félelmetes, mitikus hérosz volt, arra Gárdonyi Gézától ismerhetjük a legszebb példát. A nagy író fő művé­hez, Az egri csillagokhoz komoly történeti kutatómunkát folytatott, így jutott el 1899-ben Isztambulba, ahol egy este a városban sétálva az egyik házból gyereksírás hallott, majd egy női hang a következőt mondta: Szeszini kész! Hunyadi gelijor! (Hallgass el! Hunyadi jön!) A kisgyermek elhallga­tott. Gárdonyi ezt az esetet beleírta könyvének Konstantiná­polyban játszódó fejezetébe. 1456-ban a Duna és Száva találkozásánál álló, rommá lőve is félelmetes és méltóságteljes vár falai alatt keresztények - katolikusok és ortodoxok - magyarok szerbek, csehek, len­gyelek, az olasz Kapisztrán, európaiak küzdöttek vállvetve az Ázsiából előretört világhódító II. Mehmed hadával, a mára a megbékélésben baráttá vált oszmán-törökökkel. A magyar történelem számos fura fintora közül az egyik, hogy a nándorfehérvári győzelem 500. évfordulójáról szóló megemlékezés 1956-ban részévé vált a forradalom előtti, azt részben előkészítő szellemi erjedésnek. A Rákosi-diktatúrá­­ban nemhogy a déli harangszó nem hangozhatott el, de Hu­nyadi győzelme sem tartozott a történelem kiemelt eseményei közé. A gyengülő politikai hatalom ekkor hozzájárult ahhoz, hogy Pécs főterén felállítsák Hunyadi János monumentális lovas szobrát és 1956. augusztus 11-én megjelenhetett Illyés Gyula Hunyadi keze c. verse. Ebből idézünk: ... Nem nyúlt még soha kéz, jeladó magasabbra e földről (néma beszéddel, mint mind, kinek érdeme szól). Mélyre bukott a magyar, de dicső ügy bástyafaláról. Engem aláz, Hunyadit, ki tetemére tapos. Szobrom nem csak a győzelem emlékműve: a gyászé: nemzet sírja fölött őrködik ércalakom. Hol az a kéz? Porlad? Nem. Dolgozik egyre. Delente húzza híven ma is ő mind a harangot, amely bimbamozva kiált nagy örömhírt (mit ki sem ért már) Róma, Rouen - Tahiti tornyaiban (magyarul!) s mintha jelezne tüzet vagy hirtelen árvizet, úgy kong néha azt értőknek (úgy szaporáz riadót) majd (­ mert hajh, ki neszett magyar is száz éveken át rá?­­) csöndít a csöndbe komor gyászdalokat, temetést, így kong-kong a harang folyvást s még húzni fogod tán századokig, János, néma, magyar toronyőr! ... 1456 hősei előtt, mának szóló példázattal történő tisztel­gés volt a magyar Országgyűlés 2011. július 7-én elfoga­dott határozata a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója tiszteletére, amely július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánítja. Végezetül Janus Pannonius versével tisztelegjünk Hu­nyadi János hősi emlékezet előtt: HUNYADI JÁNOSNAK, MÁTYÁS KIRÁLY ATYJÁNAK SÍRFELIRATA Pannonföld bástyája, török had mennyköve, János álmodik itt, ha ugyan fedheti sír röge őt. Mert ahogyan Belgrádnál győzött volt a pogányon, lett a halálon is úr, s látta meg élve a merinyt. Ős Capitóliumot koszorús diadalmenet élén sok hős járta be ám égbe csak ez maga szállt. EPITAPHIUM IOANNIS HUNYADI, MATTHIAE REGIS PATRIS Pannoniae murus, Turcorum terror in armis, si qua, Ioannes hac tegeretur, humo; sed sub Belgrado mundi superavit ut hostem, morte simul domita, sidera vivus adit, multi laurigeris Capitolia celsa triumphis conscendere duces, solus at iste polum. Gróf Péter (Elhangzott a visegrádi fellegvárban 2012. július 22-én.)

Next