Surányi Miklós: Herczeg Ferenc - életrajz. A gyüjteményes díszkiadás tartalma (Budapest, 1925)
Életrajz
gő SURÁNYI MIKLÓS rett ovációt, amely a Széchenyi-dráma szerzője felé fordult. Hatvanegy éves korában, írói működésének negyvenéves jubileumára az egész nemzet arca Herczeg Ferenc felé fordult. A jubileumi ünnepségeken a magyarság minden rendű és rangú népe részt vett, csak egyetlen magyar nem, egy a legjobb és legmagyarabb magyarok közül: maga Herczeg Ferenc, ő nem ment el sem az Akadémiába, sem a Kisfaludy-, sem a Petőfi-Társaságba, sem az iskolákba, körökbe és egyesületekbe, ahol felolvasásokat és beszédeket tartottak róla és nem vett részt banketteken, ahol szemtől-szembe magasztalhatták és tömjénezhették volna. A jubileumnak csak hódolattal körülvett passzív tárgya volt és az újságok hasábjairól értesült az ország lelkes hangulatáról. De azért a nemzet mindent megadott neki, amit adhatott. Szeged közönsége aranytollat küldött, Debrecen városa díszpolgárává választotta, Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter a Nemzeti Színház múzeuma részére megfestette az arcképét, a Nemzeti Színház Herczegciklust rendezett s azon a szerző összes színműveit bemutatta, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem honoris causa bölcsészetdoktorrá avatta s a következő évben a kormányzó kinevezte a felsőház tagjává. Herczeg Ferencet sajtó, kritika és olvasóközönség a legnagyobb élő magyar írónak deklarálta. A jubiláns mindezt lojális hálával fogadta, de nobilis szerénységgel elhárított magától minden zajos demonstrációt és minden alkalmat került, ahol személye körül felcsaphattak volna a népszerűség hullámai. A Pázmány Péter egyetem sem az aulában ünnepelte a tiszteleti doktort ; az egyetemi tanárok küldöttségileg