Herkules, 1884. április-december (1. évfolyam, 1-40. szám)

1884-05-01 / 5. szám

2 HERKULES. A versenyeken tehát igen helyesen külön választjuk a pénz­es tiszteletdíjakat. — A szakemberek versenyeinek díjazásával nagyban fejlesztjük az illető testgyakorlatokat azáltal is, hogy jó mestereket­­ képzünk általuk, de még hogy az elért eredmények jó útmutatásul szolgálnak gyakorlatainkban. ‘ A tiszteletdíjak becse nem­ értékükben, hanem a felajánló egy­let­ vagy személy kitüntetésében, az elért eredmény nagyságában és önérzetünk jutalmazásában áll. Mind e kétféle versenydíjak nemcsak a versenyzőknek adnak kedvet a küzdelemre, de az egész testedzésnek életet kölcsönöznek. p. j. „Lawn ten­ns“-egylet Budapesten. A magyar arisztokrácziának ismét egy életrevaló vállalatáról adhatunk számot. Az angol labdajátékok egyik legkedvesebbjét és legn­ditebbjét, a ..lawn tennis­-t Magyarországon meghonosí­tandó, egyletet alakítottak főuraink, mely már tényleg meg is kezdette működését, bár megerősített alapszabályai csak e hó 17-én érkeztek le a belügyminisztertől. Az új lóversenytéren az első osztályú emelvény előtti téren, a­mikor csak az idő nem gátolja, mindennap délután 3 és 11 óra között előkelő társaság gyűl össze a lawn tennisre. S ha végig nézünk azokon a fényes neveken, melyek az egylet vezetői és tagjai sorában találhatók, úgy bátran állíthatjuk, hogy a „Buda­pesti lawn tennis egylet“ az ország legelső egyleteinek sorába tartozik, s szép jövőnek néz elébe. Alább közöljük az uj egylet vezetőinek és tagjainak névsorát, s ismertetjük az alapszabályokat. Itt csak azon óhajtásunknak adunk kifejezést, vajha az uj egylet nem csak a saját körében foglalkoznék a lawn tennissel, hanem találna rá módot az egylet körén kívül is népszerűvé tenni e labdajátékot. Az egylet tiszteletbeli tagja : gróf Sztáray János. Az egylet elnökei : Elnök :ifj. gr. Károlyi László, alelnök : gróf Zichy Rezső. Választmányi tagok : gr. Andrássy Géza, gr. Andrásai­ Tivadar, gr. Esterházy Mihály, Rohonczy Gida úr, gr. Széchényi Béla. Alapító tagok: Andrássy-Kaunitz grófnő, Andrássy Irma grófnő, Andrássy Mária grófnő, hg. Batthányy Edmundné, br. Edelsheim- Gyulay Lipótné, hg. Esterházy Pálné, Pejacsevich Tinka grófnő, Pejacsevich Jolán grófnő, Salamon Hedvig, k. a., Teleky Anna grófnő, Széchényi Alisé grófnő, Széchényi Hanna grófnő, Zichy Ella grófnő, Zichy Zenke grófnő; továbbá : Gr. Andrássy Géza, ifj. gr. Andrássy Gyula, gr. Andrássy Sándor, gr. Andrássy Tivadar, br. Atzél Béla, Borotvás Endre ur, Blaskovich Miklós ur, br. Braunecker Lamoral ur, gr. Csekonics Endre, ifj. br. Edelsheim-Gyulay Lipót, gr. Esterházy Mihály, gr. Esterházy Ferencz, gróf Festetics Tasziló, gr. Károlyi Gyula, gr. Károlyi László, gr. Keglevich István, gr. Kinsky Zdenko, Kiss Pál ur, br. Lipthay Béla, gr. Nádasdy Ferencz, br. Orczy Elek, őrgr. Pallavicini Ede, br. Radvánszky Béla, br. Redl Béla, Rohonczy Gedeon ur, gr. Széchényi Andor, gr. Széchényi Béla, gr. Széchényi Gyula, Salamon Aladár ur, gr. Szapáry György, gr. Szapáry László, Szemere Miklós ur, gr. Teleky József, gróf Teleki Samu, Todesco Lajos ur, báró Üchtritz Zsigmond, gróf Zelenszky Róbert, gr. Zichy Antal, gr. Zichy Rezső. Pártoló tagok 1884-re : Beniczky Mártha k. a., özv. gr. Bethlen Istvánná, br. Schell Gyula, ifj. Tisza Kálmán ur, Tisza Pauline k. a., gr. Vay Péter. A BUDAPESTI „LAWNTENNIS“-EGYLET ALAPSZABÁLYAI. I. Az egylet czime és pecsétje. Az egylet czime . ..Budapesti lawn tennis“ egylet, pecsétje hasonló körül­­irattal. II. Az egylet czélja. A Sport ezen testet edző és mulattató nemével a főváros kellemeit emelni. III. Tagok. Az egylet tagja lehet minden tisztességes férfi és nő. — A tagok négyfé­lék : a) tiszteletbeliek; b) alapítók; c) rendesek és d) pártolók. Tiszteletbeli tagokat megválasztathatnak azok, kik a „lawn tennis“ egylet emelése körül által­ában, vagy különösen a budapestinek gyarapodása és felvirágozása körül, maguknak érdemeket szereztek. A tiszteletbeli tagok díjmentesek. Alapító tagok azok, kik alapítási díjképen a kibocsátandó és tíz év alatt sorsolás útján visszafizetendő részvényekből legalább egyet vásárolnak. Egy részvény ára ötven o. é. forint. Az alapító tagok mindaddig míg részvényeik ki nem soroltatnak, egyéb díjat nem fizetnek. Az alapító tagoknak jogában áll azon­ban az is, a vásárolt egy részvény utáni 50 o. é. forintot az egyletnek egy­szer mindenkorra átengedni; a részvény ez esetben kisoroltnak tekintendő és tulajdonosa öt évig díjmentes. Rendes tagok azok, kik öt évre, tizenöt forint­nyi évi tagdíj fizetésre magukat kötelezik. Pártoló tagok végre azok, kik éven­ként tizenöt forint tagdíjat fizetnek, egy évi kötelezettséggel. IV. Belépti szabályok. Az egyletbe belépni kívánók ebbeli szándékukat az egylet választmányá­­nak jelentik be. A választmány többségének határozata dönt a belépni kívánó felvétele vagy fel nem vétele iránt. Zolti bácsi pedig minden áldott és áldatlan nap kiment az er­dőbe — botjával és visszatért mindennap három-négy nyúllak A filmnézők neki rohantak megint s keresték a puskát, — de hiába, nem volt az sehol a házban. Hát mivel lőtte a nyulakat? — kérdezték Zolti bácsitól. Ezzel mi­ szólott é­s fölemelte furkós botját. Erre az argumentumra a szaglász urak elkotródtak, hanem a­mint másnap megint kiment Zolti bácsi vadászni — a botjával, utána lestek vagy tizen. Észrevette Zolti bácsi, hogy lesik, de nem törődött vele, sőt hogy még jobban bosszantsa a finánczokat, elvitte vadászkürtjét is, meg valamennyi vizsláját s úgy parádézott el a silbakjuk előtt. A tizfináncz pedig kifeszített orrlyukakkal követte a botos vadászt. Mikor aztán az erdő sűrűje elfödte őket, Zolti bácsi — alá! vesd el magad! — neki vágtatott a sűrűnek, csak úgy ropog­tak sár­­ai alatt a száraz gályák. A fimnez-had elvesztette szemei elől a puskátlan vadászt, de ez volt olyan udvarias, hogy jelt adott magáról, merre jár? Egy puskalövés döreje siketítette meg a finánezok füleit s ezek lélekszakadva futottak föl a hegynek arra felé, a­honnan a lövést hallották. Hanem persze Zolti bácsi nem várta be őket s az ő lábai job­ban hozzá voltak szokva a hegymászáshoz mint a filmnézőké, nagy előnyben volt fölöttük. A finánezok műértő orra hosszúra nyúlt, midőn a lövés füstjén kiv­ül m­it se foghattak; lmnem egyszerre megszólal magasan a fejük fölött a vadászkürt hangja, a mint a kutyákat hívogatja. —— Megvan! kiáltottak a finánezok s szaladtak föl a hegy tetejére. Mire fölértek, még ott találták az égő fojtást. Ezt egész hivatalos komolysággal leköpdösvén, corpus delicti gyanánt letartóztatták, konfiskálták és zsebre vágták. Aztán pedig párosával megindultak öt felé, hogy így köny­­nyebben elfoghassák Zolti bácsit. De Zolti bácsi úgy látszik megsajnálta őket, hogy egym­ás tár­saságát nélkülözniök kelljen , egy puskalövéssel leinvitálta őket a hegy aljára. Mint a havasok tetejéről a hó­görgeteg, úgy gurult le a tíz darab fináncz a hegy aljára. Hogy milyen gyorsan mentek, arról bizonyságot tehetett még másnap is egy pár szakértői orr, hanem mire leértek, a vadász­­kürt hangja már a másik hegy tetején szólalt meg. Kétségbeesetten nézett össze a tiz fináncz. Szemeikben a harag tüze égett és orruk vére folyt! Némán rohantak föl a hegyre és káromkodva rohantak le megint a hegyről, a mint a kürtszó ismét a völgyből tört elő. — Bosszú, szörnyű bosszú! lihegte rémesen a tíz darab fináncz és rohantak hegyre föl és rohantak völgybe le — nyelveket öltve.­­— Én nem vagyok Herkules! — szólalt meg végre az egyik — nem bírom ki e hajszát!­­­e e pillanatban közvetlen közelből hangzott föl a kürtszó, — menni kellett és megint hiába. — Én nem vagyok tagja semmiféle torna-egyletnek — szólt a másik. — Hiszen medáliát sem kapunk ezért a sok gyaloglásért! — panaszkodott a harmadik. de az ingerlő kürtszó folyton hivogatta őket hegyre föl — völgybe le. Végre Zoltán bácsi is megunta a vadászatot s haza felé tartott. Hanem egy utolsó luxot még megengedett magának. Az erdőszélen meglapult egy bokorban, mintha vadra lesne. Hátán volt vadászkürtje, körülötte állottak kutyái, s kezében tartotta lövésre készen­­ a furkós botját. A mint a finánczok észrevették a bokorban Zoltán bácsit, ők is meglapultak a cserjésben s bokorról bokorra csúszva közeled­tek feléje. Egyszer csak Zoltán bácsi vagy busz lépésnyire mozogni látja a bokrot, fölkapja hatalmas furkós botját s oda suhintja. A mekkora ordítás csak egy magy. kir. finánczi­ torokból kite­lik, akkora hangzott ki a bokorból. — Hát te szamár, mit lézengsz itt? azt hittem, hogy nyúl van a bokorban ! — vigasztalta gyöngéden Zoltán bácsi a fejbeütött finánczot, ezután nagy elégtétellel oda szólt: — No hát hiszitek-e, hogy bottal ütöm a nyulat! Az az egy fináncz különösen elhitte. Nem is kutatták többé Zoltán bácsi puskáját a finánczok, — minden fa odva hű rejteket adott annak. Zoltán bácsi házában pedig máig sincsen puska, — de az asz­talán mindig van friss vadpecsenye. Gácsér Pista, 1884.

Next