Szendrő Ferenc (szerk.): 1848-1948. Száz év a szabadságért (Budapest, 1948)
Ortutay Gyula: 48 a néphagyományban
48 A NÉPHAGYOMÁNYBAN Írta: ORTUTAY GYULA vallás- és közoktatásügyi miniszter Szeretik szemére vetni a magyar demokráciának ellenségei, hogy nem tiszteli nemzetünk igaz, nemes hagyományait, sutba dobja mindazt az értéket, amit múltunk jelent. Pedig senki sem vonhatja kétségbe, hogy a magyarság értékes népi tulajdonságai, valamint a magyar dolgozók hősies, minden áldozatot vállaló újjáépítő munkája mellett a magyar hagyomány az, amire demokráciánk jövendőjét építenünk kell. Ezt az igazságot legkevésbbé mi vonjuk kétségbe, akik tudjuk, hogy a magyar parasztság hűsége értékes és szép hagyományaihoz a többi közt megmentette a nemzet számára nyelvünket, kultúránk legdrágább kincsét, a magyar gondolat legékesebb kifejezői eszközét, amit a nemesi nemzet — mint ezt legnagyobb költőink s politikusaink kritikája megállapította — szinte már csak a cselédnyelv pusztulásra ítélt szerepére kárhoztatott. A néprajz egyik középponti kérdése éppen azoknak a nemzeti hagyományoknak a vizsgálata, amit a nép jobbágyi és paraszti életformájában megőrzött. S ismét a néprajzból tudjuk, hogy még a legprimitívebb törzsi kultúra sem lehet meg hagyományok nélkül. Ki akarhatna hát közülünk ellene szólni egy nemzet, saját népünk legtisztább hagyományainak? Csakhogy a kérdést hiba lenne ilyen tartalmatlan általánosságban fölvetni Nemcsak egyetlen magyar hagyományt ismerünk, a magyar nemzeti, történeti hagyomány is több ágból fonódik össze s távolról sem közömbös, hogy a múltnak ebből a fonadékából mi mit választunk, úgy tetszik, mintha minden nemzet történetének lenne egy fordulópontja, ahol megvilágosodik addigi múltjának értelme, kiderül, mi volt minden küzdelem, igyekvés célja, értelmet kap az egész jövendő. A francia forradalom egyszerre lett az európai fejlődés központi ügye és döntő nemzeti élménye a francia népnek, a nemzeti és társadalmi szabadság alapvető eszméje, amelyért a francia jobboldallal szemben ma is olyan elkeseredett harcot vív a francia munkásság és haladó értelmiség. A Szovjetunió népeinek a nagy októberi forradalom vált középponti és világokat formáló élményévé, s szintén egyszerre tekinthetjük egy nagy nemzetközi folyamat kiindulási pontjának, mint a Szovjetunió hatalmas társa 9