Szendrő Ferenc (szerk.): 1848-1948. Száz év a szabadságért (Budapest, 1948)

1848-49

csak magyar cancellariát Bécsben: nem lesz hossanna? Lesz! Nevez­zenek főispán­okat: nem kapnak? tizet egy helyett. Választassanak vb­e­­reichshauptmannokat (akarom mondani vicispánokat): nem lesz restau­­ratio ? Akármennyi! Szóval, oppositionális téren vannak és meg fognak alkudni, meg. Átkozott csillagzat uralkodik hazánk felett. Még Garibaldi dicső merénylete is, mely felett szívem örömtől repes, félek, siettetni fogja a concessiókat, mert mielőtt pacificálná hazánkat, nem fog az osztrák háborút merni; ha pedig nem kezd, az olasz egység nyakára nő. Tehát lesz concessió, s majd meglátod, fognak-e honfitársaink 1848-hoz rá­­ragaszkodni; meglátod, nem adják-e fel a had és fináncz-kormányt s vele mindent? A Syllogismus vége ez: külerő segítsége nélkül nem lesz forradalmi harcz a hazában; külerő-segítséget nem tudnak teremteni; e nélkül alku lesz hazában. „ * hű barátod Kossuth. II. PETŐFI SÁNDOR KÖLTŐN gr. Teleki Sándor (Részlet) Amint e sorokat irom, fölelevenül emlékemben — harminczhárom év múltával — Petőfi alakja s látom őt magam előtt, úgy, a mint először láttam. Közép termetnél valamivel magasabb alak, sugár növéssel, arányos testtagokkal, fesztelen mozdulattal, sűrü, tömött, felálló, kurta, fekete hajjal, melyet jobb kezének ujjaival beszéd közben gyakran hátra felé simított; közép homlok, a két szemöldök közt egynéhány ránéz, a mély gondolkodás jele, szép, rendes, barna szemöldök, csillámló bogár szemek, melyek beszéd közben csillogtak, s midőn lelkesült vagy költeményeiből szavalt, fényesen ragyogtak; ez volt arczának legszebb része, ablakai költői lelkének; egy kevéssé a homloknál meggörbült orr, szép, kicsi száj, rendes fehér fogakkal; arczának bőre sárgás-barna volt, egynéhány szeplőformája még barnább foltocskákkal; ajkai a szokottnál valamivel vastagabbak, jól állt rajtuk a mosoly, de a harag, a mél­tatlankodás, a gúny, a megvetés, a gyűlölet, s a csalódás érzelmeinek nyilvánításai által sajátszerű, majdnem kellemetlen kifejezést vettek fel: gyér, vékony bajusz, s állszakál, világosabb a hajnál, szemöldöknél és szempilláknál, színe a sötétbarnából egy-egy ritka téglaszín által a gesz­­­tenyeszínbe ment át, s hosszú nyak. Öltözete: vékony zsinóros attila, históriai inggallérja ráhajtva, sötét — majdnem fekete —, szürke pantalon nadrág. Szerintem, — pedig de jól emlékszem rá! — legjobb arczképe: az Összes költeményei 1848-ik évi kiadásában megjelent s Barabás rajza után készült aczélmetszet. 94

Next