Szendrő Ferenc (szerk.): 1848-1948. Száz év a szabadságért (Budapest, 1948)
Petőfi Sándor: Forradalom
FORRADALOM Petőfi Sándor Haloványul a gyáva szavamra ... dalom Viharodnak előjele, forradalom! Szomorúk az idők, a napok feketék, Odahagytak atyáid, ó nemzet, a nép! Csak azért szakitád le bilincseidet, Hogy újabb, nehezebb vas eméssze kezed. Födi még beteg arcod az egykori por, Sime sorsod újonnan a porba tipor. Nem a sors, nem a sors, de saját fiaid Akaratja, mi újra lealacsonyít. Ez a vétek, amily cudar és iszonyú, Iszonyúbb legyen érte az égi bosszú! Lealázod-e, oh haza, szent fejedet? Piszok ülje a hír koszorúja helyett? Mielőtt az erőszak igába fogat, kaszabold le, hazám, nyakadat te magad. Tegye láncra a zsarnok a holttetemet, Diadala legyen temetői menet. Hol elásnak, a domb neki trónja legyen S gyakoroljon erőt siri férgeiden! De te, od haza, nem hagyod el magadat, Haragod tüze arcaidon kigyulladt. Kezed ott van a kardon, a markolaton... Ki fog élni, ha nem te, dicsőn, szabadon? Szaporán ide, kedvesem, ajkaidat, S te, fiú, szaporán ide a poharat! Mire elfogy a bor, mire csattan a csók, feladásra emelhetik a lobogót. Haloványul a gyáva szavamra... dalom Viharodnak előjele, forradalom!