Szendrő Ferenc (szerk.): 1848-1948. Száz év a szabadságért (Budapest, 1948)
Petőfi Sándor: 1848
1848 Petőfi Sándor Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te a népek hajnalcsillaga!... Megvirradt, felébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arccal Jött e hajnal, Piros arca vad sugára Komor fényt vet a világra; E pirulás, vér, harag és szégyen, A fölébredt nemzetek szemében. Szégyeneiük szolgaságunk élét, Zsarnokok, rátok száll haragunk, S a reggeli imádság fejében Istenünknek vérrel áldozunk. Álmainkban Alattomban Megcsapolták sziveinket, Hogy kioltsák életünket. De maradt még a népeknek vére Annyi, ami fölkiált az égre. Áll a tenger nagy elbámultában, Áll a tenger és a föld mozog, Emelkednek a száraz hullámok, Emelkednek rémes torlaszok. Reng a gálya... Vitorlája iszaposan összetépve, A kormányos szive képe, Aki eszét vesztve áll magában, Beburkolva rongyos biborában.