Dolinay Gyula (szerk.): Petőfi és a szabadságharc (Budapest, 1901)

Petőfi tanulmányai

145 Mi kék az ég! Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld föld felett, kék ég [alatt a Hangos pacsirta fü­­[työrész; Dalával a napot ki­­[csalta, A nap rá gyönyörködve [néz. Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld a föld, kék az ég, [tavasz van.. Kadenciákat faragok! Petőfi tanulmányai. Mint minden embernek, a ki felülmúlja a mindennapi mértéket, úgy Petőfi Sán­dornak is voltak irigyei, ellenségei. Az emberi gyarlóság már olyan, hogy ha nem tud felemelkedni valakihez, azt le­húzza magához, vagy pedig mindenféle kisebbítő dolgok által akarja értékét le­szállítani. Arról már volt szó egyszer, hogy Pe­tőfi Sándor távolról sem volt az a léha, könnyelmű ember, mint a kinek a köny­­nyen ítélő képzelné néhány költeménye után, melyekben dicsőíti a "bort, magasz­talja a könnyűvérű és renyhe életet. Meg van ezen költemények születésének az oka, a magyarázata és mindez éppen nem bizonyít Petőfi ellen, sőt nagyon is mellette. Midőn Petőfi a kósza élet után meg­nyugodhatott, első gondja volt, hiányos És én oly sült bolond­­vagyok.. Hogy idebenn a szűk [szobában 10

Next