Ferenczi Zoltán (szerk.): Petőfi-Muzeum 7. (Kolozsvár, 1894)
1894-07-01 / 4-5. szám
JH 112 VEGYESEK, lévő firkák saját keze vonásai. Orlay Soma.“ Ugyanis a tollhoz egy kis papírdarab van mellékelve ca. 5X5 cm., melyen a költő neve van felírva 2-szer teljesen, 1-szer „Petőfi S.“, 1-szer „Petőfi“, 1-szer „Sándor“ és külön egy „S“ betű. E mellett ki van állítva egy carneolos arany pecsétnyomós gyűrű, mely szintén a költőé volt. — Megjelent újabban egy ily czímű kép : Petőfi halála. Lith. Nyom. Grund V. utódai. Budapest. A rajz alkotója: Szemlér Mihály úr jogosítványával. —■ A kép a költőt lovon ülve ábrázolja, amint karddal kezében küzd . 4 szögletén 4 idézet van, felül jobbról és balról 7—7 sor „Legyek fa“ [etc. s a köv. 14 sor; alól balról: „Mig jutalmát jó rész meg nem kapja“ etc. 2 sor (1848. ez. általunk fölfed. verséből.) s jobbról jelszava. A csekély értékű, de lelkes naivsággal készült kép eredetije egy olajfestmény. — Petőfi haláláról. A „Bereg“ czímű újságban Pataky József 1848—49-iki honvédtüzérhadnagy, aki a segesvári csatában is részt vett és Petőfit is látta ott, a nagy költő utolsó óráiról mond el néhány igen lényeges dolgot. Az öreg úr a többek között ezeket mondja : „Fejéregyház felső végén 8 órakor mutatkozott az előhad, melyet, ha jól emlékszem, Skariatin orosz tábornagy vezetett . Részünkről az első lövés egy hatfontos ágyúból történt, melyet egy tüzéremtől Bem tábornok maga vett el, maga irányzott és mely lövés Skariatint lovastól együtt földre terítette..Erre iszonyú golyózápor, roham és öldöklés keletkezett, melyben derék honvédeink egy ingre vetkőzve küzdöttek. Petőfi Sándort szemeimmel láttam Bem tábornok közvetlen közelében, ki az orosz lovasságot már harmadízben ostromolta. Mindketten oly helyen állottak ekkor, mely leginkább ki volt téve a nagy tömegben előtörő orosz lovasság rohamának. Nekünk ebben a zűrzavarban egy távolabb eső hely jön kijelölve a tartózkodásra. Egyszerre csak Bem hozzám kiáltott, hogy nem láttam-e Petőfit? E kérdésre már nem tudtam feleletet adni, mivel egy golyó ugyané perczben földre terített. Később az ideiglenesen fölállított sátor-kórházban hallottam Lengyel József ezredorvostól, hogy ő a Kejéregyházán alól elfolyó patak hídján, mely előtt Bem tüzéreimmel az orosz lovasságot lövette, látta Petőfit. Ugyanott beszélte gróf Haller istem kíséretéből, ki szintén sebet kapott, hogy Petőfit az ágyúfedezet közelében látta, a Kossuth- és Mátyás-huszárok közt. Egy Szabó nevű súlyosan sebesült tiszttársamtól, ki Petőfinek jó pajtása volt s ki rövid idő múlva még ott a sátor-kórházban kiszenvedett, hallottam, hogy ő látta, a midőn Petőfit a kozákok körülfogták s egy segesvári polgár a mellén pikával ütött mély sebet. Báró Heydtenek, ki az ellenség részéről a halottakat eltakaríttatta, a Fejéregyháza felső felén északról lefutó patak partjára ásott közös sírba hányt 234 halott között megakadt szeme egy hegyes szakállú és bajuszú ifjún, ki őrnagyi rangot viselt s kinek mellén mély, pikával ejtett seb tátongott.“ (Kolozsvár, 1894 nov. 29. sz. 1 . Petőfi szüleinek sírja, a nagy költőről elnevezett irodalmi társaságnak lett volna már réges-régen kötelessége kipuhatolni, hol pihennek a „Talpra magyar“ szerzőjének szülői és gondoskodni, hogy sírhalmukhoz elzarándokoljon a kegyelet. De hát a „Petőfi-társaság“ sok egyéb kötelességeivel együtt, erről is megfeledkezett. Fása Lajosé az érdem, hogy a kerepesiúti temetőben nyugvó öregek porai fölé ma már zöld pázsittal lépcsőzetesen körülhantolt virágos sírdomb borúi. Pósa ugyanis Kossuth temetésekor fölfedezte, hogy a temető 5. táblájának 4. sorában levő 4. számú besüppedt sírhely Petőfi Sándor szüleinek földi maradványait foglalja magában. Gyűjtést rendezett a róla elnevezett asztaltársaság körében és a begyűlt pénzen szépen fölhantoltatta, körüigyepeztette, nyíló virággal beültette a sírt és arról is gondoskodott, hogy egész nyáron át ápolják, öntözzék a legnépszerűbb magyar költő szüleinek sírhalmát. Petőfi szülei eredetileg a régi józsefvárosi temetőben pihentek, onnan a temető beszüntetésekor áthozták a kerepesi úti sírkertbe, a most már repedező, szétmálni induló veres márvány sírkővel együtt, melyen két egymást szorító aranyozott kéz alá Petőfi Sándor ezen egyszerű felírást vésett : A LEGSZERETETTEBB ATYA, S A LEGSZERETETTEBB ANYA. Érdemes lenne ezt az érdekes követ egy nagyobb, monumentálisabb síremlékbe foglalva, a végső enyészettől megóvni. Ez azonban most már a „Petőfi-társaság“ dolga lenne. (Magy. Hirl. 1894. jan. 6 ) 2 Akkor ez nem lehetett P., mert ő nem viselt ekkor őrnagyi ruházatot. F. Z. 2 Megjegyezzük e hírre, hogy e sírt nem kellett fölfedezni, ismert volt régen. L. P.-M. II. 277-78. 1. F. Z. Nyomatott Gámán János örököse könyvnyomdájában. Kolozsvárt.