Ferenczi Zoltán (szerk.): Petőfi-Muzeum 7. (Kolozsvár, 1894)

1894-11-01 / 6. szám

PETŐFI „EGRESSY GÁBORHOZ" CZÍ.mű KÖLTEMÉNYÉHEZ. 133 Todt ist er nimmer, der Csikós spricht, Stahl nicht raffte ihn hin, noch Feuer, Feme nur weilt er, aber nicht länger, Bis die Freiheit den Seinen wiedergekehrt; Dann kehrt zurück auch Petőfi, ihr Sänger, Zum Land seiner Väter, zum heimischen Heerd. (Schorrer’s Monatshefte. 1S93.) 2 Közli: Ferenczi Zoltán. Petőfi „Egressy Gáborhoz“ cz. költeményéhez. Egressy Gábor arczképe és rövid életrajza megjelent a Vasár u. Ujs. 1862-diki évf. 25. számában. Ebben róla s Petőfi fentebb említett költe­ményének eredetéről a következő érdekes jegyzetet olvassuk, melyet az Összes költemények kritikai kiadása nem ismer. V. e. II. 49 S. 1.). »Életének egyik érdekes pillanata, a mi következik. 1844-ben, augus­­tus 7-én Egressy G. Jlacket­tet játszta; másnap reggel, 8 óra tájban, Petőfi Sándor lépett be hozzá, sápadtan, átszellemültem »Egy verset aka­rok neked felolvasni — úgymond — melyet az este írtam. « És Petőfi S. azon szép versét olvasta föl neki, melyben őt »megénekelte« , s emlékéül e pillanatnak megajándékozta Egressy G.-t e versének első kéziratával is.« Ez az adat pontos. Egressy ng. 7-én csakugyan Macbethet adta saját fordítása szerint. A Pesti Divatlap színházi jelentése szerint a színház üres volt. Az előadásról szólva, ,Egressy Gábornál, mond, jobb Macbethet kívánni sem lehet: játéka átgondolt, nemes, tele jellemző kifejezéssel, meg­ható erélylyel; azonban igen kár, hogy ezen játék művészi szépségei úgy szólván csak félig élvezhetők, — a gyakran alig érthető, halk susogó beszéd miatt.« 1844. 7. sz. 222.I. Nyárutó 3. hetében.) Petőfi költeménye aztán u. ott a 366. lapon jelent meg. 12. sz. őszelő 3. hetében.) F. Z. Petőfinek egy szavalati darabja. Hölgyeinkhez.­ Irta Lisznyai Kálmán. 1842. Hiába mondom, nem hiszik, Mert pajkos a legény, Hogy lányt, pedig tetszett elég, Sosem szerettem én. Sokan mondák, azért a vád, Mert nagy hamis vagyok, S vidor lányokkal pajkosan Enyelgve mulatok.­ ­ E költeményre dr. Pekár Károly ur (Arad, 1893. máj. 21.) hívta föl figyel­münket. _ ^ Szerk.­­ Lisznyai, e költeményéhez a következő megjegyzést fűzi: „Eddig megjelent verseimből kimaradt e költemény, — melyet Petőfi, ismételtetve, szavalt a debreczeni színpadon. (Dalzongora, 190­­1.)

Next