Zichy Antal: Magyar szabadelvü-conservativ politika (Pest, 1862)

I. Pártok legyenek

zászlónkat: épen ez a párt az, mely mindenekfelett a „nemzeti“ párt czímét igényli magának. E párt, mely messziről meglátó a vihart, melyet a forradalom látszólag boldogító elvei hazánk egére fel­­idézendettek , egyaránt küzd a szláv mint a német beolvasztási kísérletek ellen s a specifice osztrák politikának zsámolyul soha szolgálni nem fog. S ha van párt nálunk, mely nem a nemzeti léteit tekinti kiindulási pontjának, mely nem a históriai jog szilárd földjén veti meg lábát, hanem előbbre teszi a szabadságot, a democratiát, a népek testvérisülése, s a teljes egyenjogúság csábitó álomképeit, s mely ennél­fogva hivatottnak látszik arra, hogy ama tarka bárká­nak Ararat hegyévé váljék, s olajággal üdvözölje előre kiröppentett galambpostáit; váljon e párt, ha létezik ilyen, nem adja-e fel mind­azt, a miért oly erőfeszí­téssel, s egy „ezredévi szenvedéssel“ küzdöttünk? E párt, ha létezik, mindennek inkább volna ne­vezhető, csak m­agyarnak nem! De szomorú is volna, ha a magyarnak tisztán nemzeti politikát követni nem lehetne. Ha nem volna más választása, mint vagy Ausztriá­ba, vagy a dunai confoederatioba b­e­o­l­v­a­d­n­i, azzal a gyenge vigasztalással, — melyet melesleg mondva, egyaránt penget füleinkbe a nyugoti s a keleti szellő, úgy a Lajtha, mint az alduna neo­hárfája, — hogy t. i. itt is ott is talán majd mi fogjuk kezünkbe ragad­hatni a hegemóniát, hogy mi, keleti ős faj, melynek a nagy világon­­ kívül nincsen számára hely, diszszel is fogjuk azt megállani, s leszünk: primus inter páros! Ha alapos volna azon ellenvetés, hogy nálunk oly !*

Next