Kákay Aranyos: Országgyülési árny- és fényképek (Pest, 1861)
Alsóház
Alsóház. Kitűnni lehet különféleképen; s a kinek csak abban áll ambitiója, hogy kitűnjék, az boldog, mert nincs könnyebb mint e czélt elérni. A ki nem tud valami rendkívüli okosat teremteni, tegyen valami kitűnő bolondot, s neve ismertté leszen. A havasok regényes vidékein járva minden kiválólag szép ormaikon, vagy veszélyesen meredek szikláikon, zugó patakok s tátongó üregek fölött egy s ugyanazon nevet találni, fekete festékkel fölirva. E név „Kis se fák.“ Ezen angol, akarom mondani cseh hangzású név tulajdonosa bécsi bonvivant volt, ki egy ízben bor vagy sör mellett igen igen nagy összeg pénzre fogadott, hogy pár év alatt neve európai hirű lesz. Az ember közönséges tökfilkó volt, de lábikrája jobb állapotban, mint Törökország financziája; feje szédelgésben nem szenvedett, mint egymás állam geniális financzministere. Az ember tehát bejárta Európa mondottan legszebb, és a világ touristái által látogatott legveszélyesebb helyeit, mindenhova oda irta nevét, s neve világszerűvé lévén megnyerte fogadását. Azonban néhány év múlva, a 31-ki cholera gyásznapjaiban, ismét fogadott Bécs-