A független magyar miniszterek életrajza (Pest, 1867)
Kit a legédesebb anya szült: a haza; Kit a legmostohább dajka nevelt: az élet; az nem csoda, ha életét örömest áldozza hazájának. A honfi szivének legvirulóbb reményeit fűzi munkásságához, a haza féltve őrzött kincseit teljes megnyugvással bizza rá. Ilyen „próbált“ hazafi gróf Andrássy Gyula, a független magyar minisztériumnak jelenleg elnöke. Tetőtől talpig férfiú, minden ízében magyar, s mégis egész valójában diplomata Ifjúkori érzelmeit a tapasztalás keserű igazságokkal czukrozta meg, é s az események a fiatal grófot csakhamar oly államférfiuvá fejlesztették, kinek az jön hivatása, hogy most már viszont az eseményeket ő fejlessze tovább. Ha ránk bízák vala a választást, keresve se találtunk volna hivatottabbat és méltóbbat nála a miniszteri elnökségre. Elméje széles látkörű, szónoki tehetsége kitűnő, és mint finom szerkezetű beszédeiből tapasztalhattuk, a gyakorlati iránynyal gazdag ismeretet, s a külpolitikában való jártassággal lángoló hazaszeretetet párosít. Taillerand testében Cato szelleme. — Hazai ügyeink megítélésében európai szempontokból indul. Mint egyik szellemdús jellemfestője írja: ,,ő hazáját nem képzeli egy a csöndes tengeren különálló szigetnek, hanem úgy tekinti, mint az európai organismus egy eleven tagját, mely e világrész ügyeinek menete által ellenállhatlanul van érintve, melynek a társadalmat mozgató eszmékkel együtt kell haladnia.“ „Kitűnő magyar példánya az angol wj-aristokratiának; nem a minő az ma, hanem a minő volt pár évtizeddel III. elnök és honvédelmi miniszter. ■■aai