Pulszky Ferenc: Válasz Kossuth Lajos nyilt levelére Deák Ferencz-hez (Pest, 1867)
l épni a minisztériumba; tudjuk ezt mindnyájan, kik ekkor Deákkal együtt álltunk a működés terén. • De azon törvények, melyek 1848-ban alkottattak, s azon rendser, mely akkor megállapittatott, később élesen jön megtámadva kitört a belháboru, s Deák mindaddig megmaradott állásában, mig ihetőnek vélte a veszélynek békés, törvényes eszközök általi elhárítatását, mert ő soha nem volt a harcz s a forradalom embere. Midőn békés kiegyenlítés pedig a minden oldalról felzaklatott indulatok iharában elérhető többé nem volt, Deák visszalépett, mert a belhábort még a siker valószínűsége mellett is súlyos csapásnak tekintette, sikerhez pedig reménye nem volt. Nem a nemzet hazafiságában etelkedett, hanem erejében, melyről azt hitte, hogy az ellenfélnek alföld által is támogatott hatalmával megküzdeni képes leend. Kossuth ellenben bízott s remélt; talán nagyobbnak számitott anyagi erőnket, mint a mekkora volt, talán több támogatásra számitott külföldről, mint a mennyit utóbb nyert, a valószínűleg nyerhettt. Egy szóval bizva s remélve a dolgok élére állott, s a nemzet, allelkesitve biztató szavai által, örömest követte, és Deák tért engeett Kossuth politikájának, melyet meg nem gátolhatott, de melyek merészségét veszélyesnek tartotta. A két férfiú e pontban tért elgymástól, egyik aggodalommal telve, nem mert mindent kockázatni; a másik reményeinek közepette mindenre kész volt. Kérdezők melyik csalódott ? A merész politikát, melynek folytatásában Deák Kossuthot sem szóval, sem tettel nem gátolta, sikertelenség övezte és bukás, és tizenkilencz évi szenvedése szegény hazánknak Igaz, hogy ezen bukás nem volt dicstelen, igaz, hogy a német millióinak szemében könycsepp ült; e nagyszerű tragédia felkeltötte a külföld sympathiáit, s emlékezetbe hozta vissza a magyar emzet régi dicsőségét. De a békés kiegyenlítés, melyek a nyugati cziilizátió élén álló nemzetek örömmel üdvözölnek, nem szakítja ki irténesünkből azon lapot, melyre a história az 1849-ki hőstetteket eljegyezte, hanem megmutatja, hogy nemzetünk szintol veszélyes is lenni a politika terén, a minő hősies a harcz mezején. Azt mondja Kossuth, hogy neki a hontalan bujdosás jutott pazílyrészül, Deáknak a nemzet tiszteletétől, s a tényező elemek többigének bizalmától környezeti vezéri szerep. Senki sem tudja jobban, mint én, mily szomorú a bujdosás idegen földön, hol senki sem érti velvünket, eszünk járását, szívünk dobogását. Az összeköttetés a azával lassan-lassan megszakadt, reményeink egyenkint elhaltak, a rmni háború nem hozott vigasztalást, a szövetkezés a franczia csásárral, mely méltán oly nagy várakozást gerjesztett, hogy annak feiben Kossuth Mazzinival szakított s Pietri társaságát eltűrte, VillaSancánál felbomlott, nagyszerű tervek temettettek el Cavour sírjába Kossuth végre oda jutott, hogy két kalandornak sikerülhetett őt